Száztízezren a Fradi-meccsen – magyar emlékek a Crvena zvezda-múzeumban

A Ferencváros idei őszi kupamenetelése nem csupán az Üllői úti klub dicsőséglistáját bővíti, de fontos sporttörténeti nyomot hagy az ellenfelek otthonában: a milánói San Siróban, a glasgow-i Celtic Parkban, a trabzoni Senol Günes Sportparkban, a zabrzei Ernest Pohl Stadionban, az enschedei De Grolsch Veste Stadionban vagy az újvidéki Karadjordje Stadionban. A magyar csapat vendégjátékának évek, évtizedek után is ápolt emlékét nemrég éppen egy másik szerbiai helyszínen tapasztalhattuk meg, a Crvena zvezda klubmúzeumában.

A belgrádi egyesület hivatásos sporttörténésze, a klubalapítás tavalyi, 80. évfordulójára megjelentetett monumentális klubkódex elkészítésében közreműködő Jovan Kliska ottjártunkkor azzal fogadott, hogy felemlegette a tágas múzeumot is magába foglaló stadion magyar vonatkozású érdekességét: a manapság 49 167 látogató befogadására hitelesített Marakanában a nézőcsúcs az 1975. április 23-án vívott Crvena zvezda–Ferencváros Kupagyőztesek Európa-kupája-elődöntőhöz kötődik. A hivatalos adat 96 070 eladott belépőt rögzít, de a nép emlékezetében ennél is szédítőbb számok élnek, becslések szerint körülbelül 110 ezren láthatták aznap a helyszínen, ahogy Dalnoki Jenő együttese 2–2-es döntetlenre végez a két héttel korábban Budapesten 2–1-re legyőzött jugoszláv ellenféllel. 

Hozzá kell tenni, ha nem szigorúan az értékesített jegyek alapján „versenyeztetjük” az adatokat, a stadion 1963-as felavatásának őszén vívott Crvena zvezda–Partizan Beograd jugoszláv bajnoki mérkőzés is ott van az esélyesek között, a városi szuperrangadón állítólag 108 ezren töltötték meg a katlant. A katlan pedig ez esetben nem csak sportújságírói klisé, az Avala nevű elődstadionnál tizenkét méterrel mélyebbre süllyesztett, 350 ezer köbméter föld és 15 ezer köbméter kőanyag kitermelésével jócskán a talajszint alá beásott stadion a hegyoldalba vájt teknőjével és monumentális méreteivel félelmetes meccskörnyezetet teremtett. Bár a környékbeli házak az irgalmatlan mértékű tereprendezés miatt elkezdtek összevissza csúszkálni, a stadion elérte a kívánt hatást, nem véletlenül érdemelte ki a futballvilág stadionjainak „Szent Péter bazilikája”, a Rio de Janeiró-i Maracana után a fonetikus átírással használt Marakana nevet.

Tizenkét éve már a legendás csatár, Rajko Mitics (1922–2008) nevét viseli a stadion, sőt az építmény bejárata előtt bronzszobor is emlékeztet a Crvena zvezda hősére. S ha már szóba hoztuk a jelképeket, térjünk rá a klubmúzeum egy-egy beszédes részletére. Kiemelt helyen szereplő tárló mutatja be a belgrádi–moszkvai barátságot, Vlagyimir Putyin 2011-es, a Marakana-stadionban tett látogatásának képeivel, a Crvena zvezda–Zenit mérkőzésen oroszpárti üzenettel kedveskedő szerb szurkolók drapériájával és persze a szimpátiát azóta is a gazdasági együttműködés szintjén tartó Gazprom-reklámos mezzel. Az egyesületi sporttörténeti kincsek között szembeötlő az 1973-as belgrádi Bajnokcsapatok Európa-kupája-döntő emlékeit bemutató fal, a totális futballal kápráztató Ajax mestere az erdélyi Kovács István volt, vezérletével az amszterdamiak aznap 1–0-ra legyőzték a Juventust. Torokszorító látni az 1958-as képeslapot, amelyet a Manchester United labdarúgói írtak alá Belgrádban, a Crvena zvezda elleni BEK-negyeddöntő (3:3) alkalmával, mielőtt elindultak a halálos repülőútra: a csapat Angliába tartó gépe Münchenben leszállt tankolni, az újabb felszállás során azonban súlyos balesetet szenvedett, a tragédiában a fedélzeten utazók közül 23-an odavesztek, köztük nyolc játékos és három stábtag. 

A budapesti futballturista szeme persze megakad az itt is, ott is felbukkanó magyar vonatkozású futballtárgyakon. Például a díszes ezüstserlegen, amelyen a következő felirat díszeleg: „A Duna-kupa 1958. évi győztesének a Népsport tiszteletdíja”. Őrzői talán nem is sejtik, mennyire különleges a tárgy, amely egy különös sporttörténeti zsákutca emléke, ráadásul némileg meglepő módon a magyar sportnapilaphoz kapcsolhatóan. A nagy hagyományokra visszatekintő Közép-európai Kupát a svédországi világbajnokság miatt abban az évben nem írták ki, helyette próbaképpen Duna-kupa néven indítottak új nemzetközi sorozatot, amely a válságba jutott KK végleges bedőlése esetén akár a helyére is léphetett volna. Nem így lett, a KK visszaerősödött, a kérészéletű Duna-kupát megnyerő Crvena zvezda így az 1958-as statisztikákban „nem hivatalos KK-győztes” megjelöléssel szerepel – a Duna-kupa elnevezést azonban érdemes megjegyezni, ha komolyan gondolkodunk az elmúlt években ötlet szintjén újra felvetődött regionális sorozat elképzeléséről.

Szerepel a kiállításon egy díszes porcelánváza a Honvéd jelvényével (nehéz azonosítani a dátumot, a Crvena zvezda ugyanis 1962-ben, 1981-ben és 1986-ban is megmérkőzött a kispestiekkel), látható ugyanebből a műfajból egy másik darab az 1960-as, Újpest elleni BEK-mérkőzés emlékére, valamint egy különleges üvegkancsó, amelyen ezüst táblácska tünteti fel az utóbb 1:0-s magyar sikert hozó párosítást: „Újpesti Dózsa–Crvena zvezda KK-mérkőzés, Budapest, 1968. május 29.” Érdekes emlék az 1962-es chilei nemzetközi torna csapatait felsoroló zászlócska, rajta a Colo-Colo, a Botafogo, a Ferencváros és az „Estrella Roja”, vagyis a Crvena zvezda (vörös csillag) nevével. A cikk elején említett nézőcsúcs tárgyi mementójaként pedig megcsodálhatják a vendégek az 1975-os belgrádi KEK-elődöntő eredeti jegyét, rajta a Ferencváros magyar szemnek szokatlan, cirill betűs írásmódjával. 

A Népsport korabeli tudósítója, Varga Béla egyébként beírta korabeli cikkébe a bűvös 110 ezret a nézőszámhoz. Másnapi visszapillantó írása így kezdődött: „A mérkőzés után Dalnoki Jenővel a kispadot védő tető alá húzódva beszélgettünk. Nem fenyegetett eső, de röpködtek az üvegek, a narancsok a magyar csapat felé, s mintegy jeladásra, a hatalmas stadion különböző pontjain gyújtogatni kezdték a padokat. Most értettük meg, miért vonultak ki a tűzoltók rohamsisakban már jóval a mérkőzés előtt…”

Belgrád mindig is tüzes futballhelyszín volt, de aki a lángok alatti parázsra és hamura is kíváncsi, ne hagyja ki a Crvena zvezda múzeumát!

A Jovan Kliska belgrádi klubtörténésztől kapott adatokat és a magyarfutball.hu oldalon fellelhető információkat összefésülve megállapíthatjuk, hogy a Crvena zvezda 1945-ös megalapítása óta magyar ellenfelek közül játszott az MTK/Vörös Lobogóval, a Vasassal, a Honvéddal, az Újpesti Dózsával, a Diósgyőrrel, a Komlói Bányásszal, a Szegeddel, a Puskás Akadémiával, sőt, 1999 szeptemberében, 300 néző előtt Szegeden a magyar olimpiai válogatottal is – legyőzte 3–0-ra. A leggyakoribb magyar vetélytárs azonban a Ferencváros volt, amellyel nem kevesebb, mint nyolc alkalommal találkozott.

1962. január 13. Nemzetközi tornamérkőzés Santiago, 30 000 néző  Crvena zvezda–Ferencváros 3:2

1968. február 20. Nemzetközi tornamérkőzés Mexikóváros, 50 000 néző Crvena zvezda–Ferencváros 2:0

1971. szeptember 7. Barátságos mérkőzés Belgrád, 8000 néző  Crvena zvezda–Ferencváros 4–2

1975. április 9. KEK-elődöntő Budapest, 55 000 néző  Ferencváros–Crvena zvezda 2–1

1975. április 23. KEK-elődöntő Belgrád, 110 000 néző Crvena zvezda–Ferencváros 2–2

1976. augusztus 14. nemzetközi tornamérkőzés Belgrád, 20 000 néző Crvena zvezda–Ferencváros 2–0

2022. október 6. Európa-liga, csoportmérkőzés Belgrád, 36 793 néző Crvena zvezda–Ferencváros 4–1

2022. október 13. Európa-liga, csoportmérkőzés Budapest, 20 675 néző Ferencváros–Crvena zvezda 2–1