Téli olimpia: Ha ez nem fér bele, akkor szerintem semmi – Liu Shaoang a kizárásról

– Le tudja írni, mi zajlik most önben?
– Talán látták, mit műveltem ott a palánk mellett az ítélet után. Elragadtak az indulataim, mondhatnám azt is, hogy nem teljesen sportemberhez méltó módon viselkedtem – amit nagyon sajnálok, mert tényleg elhangzott jó néhány csúnya szó. Nem akartam megbántani senkit, de kijött belőlem. Ilyen esetben őszintén nem tudom, mit kéne csinálni, még sportolóként sem...

– Lehet ilyenkor egyáltalán „szakmailag” értékelni?
– Ez az utolsó félóra óriási érzelmi hullámvasút volt. Maga a döntő futam roppant izgalmas volt, szerintem mindenki nagyon izgult az elejétől a végéig. Ment az adok-kapok már egészen a rajttól kezdve, ezt valószínűleg látta mindenki. Én borzasztóan elfáradtam már az első futam után, hiszen még mindig nem vagyok százszázalékos – továbbra is érződik rajtam, hogy nem tudtam a csapattal együtt kiutazni, velük együtt edzeni, és nem volt annyi tréning a lábamban, amennyi a többieknek. Mindez a pályán is meglátszott. Őszintén mondom, az első futamot követően nem gondoltam volna, hogy én itt ma még döntőzni fogok.

– Az első rajt után nagyszerűen állt: az ötödik pályáról az élre röpült, és ott is állt, amikor visszafújták a futamot.
– Igen, valamelyik sporttársamnak sajnos eltört a pengéje, ezért fújták vissza. Pedig addig a pontig nagyon jól éreztem magam: remekül kaptam el a rajtot, és volt egy jó előzésem is. Nagyon sajnálom, hogy végül visszafújták, úgy látszik, az ilyen szituációkat mindig megszívom...

– Ha jól láttuk, önt is megbillentették, azért veszítette el a lendületét – érdekes módon azt nem szúrták ki az éles szemű bírák...
– Erre annyit tudok mondani, hogy sajnos nem én vagyok a bíró, nem én döntök a különféle szituációkban. Én egy sportoló vagyok, aki igyekszik teljesíteni a távokat – az ítéletet majd a közönség kimondja. Azt azonban jó lenne végre tudomásul venni, hogy ez nem nagy pálya, ez a short track: itt igenis kontakt van, itt készülni kell arra, hogy emberek versenyeznek és ütközni fognak, hogy előkerül közben egy-két kéz is. Ez a sportág egyszerűen ilyen, és ha ez nem fér bele, akkor szerintem semmi.

– Kicsit hasonló érzésünk van, mint a vegyes váltó után: megint itt csillog egy szép bronzérem, mégis társul mellé hiányérzet.
– És biztos, hogy ez a hiányérzet most egy darabig bennünk is lesz. Úgy fogom fel, hogy el kell felejteni az egészet – ami történt, megtörtént. Nyilván nagyon örülök a bronzéremnek, de ha hazamegyek, én onnantól már az ezerötszáz méterre készülök.

– Nyilván ön áll a legközelebb a testvéréhez, ön ismeri a legjobban. Mi játszódhat le most az ő fejében? Ő képes lehet arra, hogy egyszerűen csak elfelejtse, ami történt?
– Amikor bementünk az öltözőbe, mindketten csak ültünk, és fogtuk a fejünket. Aztán azt mondtam neki: próbáljuk meg elfelejteni, ami itt történt, mert ezzel már úgysem tudunk mit csinálni; meg kell próbálnunk továbblépni, bármilyen nehéz is. Úgy gondolom, ő is, én is vagyunk már azon a szinten, hogy a nehéz szituációkat is úgy kezeljük, mint a profik, és lejátsszuk a fejünkben. Ha kell beszélgetni Sanyival, természetesen ott leszek és beszélünk róla – az biztos, hogy ma este még bemegyek hozzá a szobájába.

– Beszéljünk azért a jó dolgokról is: ön az első magyar short trackes, aki egyéni számban olimpiai érmet tudott nyerni!
– Sajnos a futamban a visszafújás után már nem nagyon tudtam előre kerülni: próbáltam kivárni, inkább Shaolint segíteni hátulról, összezavarni kicsit a kínaiakat. A végén is ment az adok-kapok, úgyhogy amikor belassultam, és láttam, hogy megy még a körszámláló, használtam az eszemet – tudtam, ha lesz kizárás, akkor még odaérek éremre. Csak éppen nem ilyen kizárásra számítottunk...

FÉRFI 1000 MÉTER
1. Zsen Ce-vej (Kína)
2. Li Ven-lung (Kína)
3. LIU SHAOANG
4. Vu Ta-csing (Kína)
5. Itzhak de Laat (Hollandia)
6. Furkan Akar (Törökország)

14. Krueger John-Henry
Liu Shaolin Sándort kizárták

A pekingi olimpián részt vevő magyar sportolók névjegyei ide kattintva érhetők el!

A Nemzeti Sportot tudósítja a helyszínről: Kohán Gergely, Kovács Erika (szöveg), Árvai Károly (fotó)