Nicky Gooch: Fontos az Eb, de az olimpia még inkább

– Az Európa-bajnokságot mindig is fontos versenyként kezelték a magyar rövid pályás gyorskorcsolyázók, de vajon egy olimpia előtti kontinensviadal esetében is igaz ez a megállapítás?
– Mint minden nagy versenyen, ezúttal is szeretnénk a legjobb teljesítményünket nyújtani, s az Európa-bajnokság lehetőséget teremt arra, hogy érmeket nyerjünk, úgyhogy természetesen fontos – jelentette ki Nicky Gooch, a magyar rövid pályás gyorskorcsolya-válogatott brit vezetőedzője. – De az is egyértelmű, hogy a tilburgi Eb az olimpiai felkészülés része: arra is „használjuk”, hogy váltóink téthelyzetben is gyakorolhassanak. 

–  Csak éppen a férfiváltó egyik tagja, Jász­apáti Péter sérülése miatt nem indulhat a kontinensviadalon…  
– Nagy csapás ez nekünk, az elmúlt évben sérülések és betegségek sújtottak minket, Peti esése csak illeszkedik a sorba… Az esés, amelyik valójában nem is volt akkora, nem is hibázott az edzésen, egyszerűen megbotlott, és kiugrott a válla. Szerencsére a múlt héten már visszatért közénk a jégre is, de még nem versenyezhet – reméljük, csak az Európa-bajnokságot kell kihagynia. 

–  Elmondta, hogyan állnak neki az Eb-nek, mégis, mik a célok, milyen „feladatokkal” küldi jégre a csapatát?  
– A váltókkal szeretnénk bejutni a döntőbe, s ha sikerül, ott már bármi megtörténhet: egy fináléban mindig mindenki az éremért küzd – ha ott leszünk, mi is. A női váltó éremszerzésében különösen bízom. Amióta a magyar válogatottnál dolgozom, sokszor voltak már dobogósok lányaink az Európa-bajnokságokon, jó lenne folytatni a sort. Még akkor is, ha nyáron keresztszalag-szakadása miatt „elveszítettük” Jász­apáti Petrát. A cél maradt, meg kell próbálnunk ugyanolyan jól szerepelni Tilburgban, mint az előző években az Eb-ken. 

–  Ez már csak azért sem lesz könnyű, mert a sikertelen kvalifikáció és persze a két olimpiai induló kijelölése miatt nem lehet túl vidám a hangulat az öltözőben.  
– A lányok teljesen összetörtek a World Tour sorozat végén, amikor véglegessé vált, hogy a női váltó nem szerzett olimpiai kvótát. De nemcsak a lányok voltak szomorúak, hanem mi, edzők is. Négy éven át dolgoztak-dolgoztunk keményen az olimpiai indulásért, s még ha vannak is egy ilyen ciklusban világ- és Európa-bajnokságok, még ha ezeken mindig a legjobbunkat akarjuk nyújtani, valójában mindenki az olimpiára készül. Az, hogy sikertelen volt a kvalifikáció, a csalódottság mellett azt is magával hozta, hogy veszítettek a motivációjukból is – és a válogatotton belül is nehéz helyzetet hozott magával, hiszen a fiúk ott lesznek Milánóban, a lányok meg nem. Vagyis ketten igen, a többiek nem. 

–  A két női indulónkra is kihat ez a hangulat?  
– Ők nagyon keményen dolgoznak, hajtanak teljes erővel, de a többieknek nagyon nehéz. A sport ilyen, a sikerek mellett a kudarcokat sem lehet elkerülni. Fel fognak állni a padlóról a lányok, de ehhez időre van szükségük. Aki hasonlót élt át négy évvel ezelőtt, annak kiváltképp nehéz ezt feldolgozni – amikor először történik meg veled, hogy lemaradsz egy olimpiáról, talán könnyebb elfogadni. A második sokkal jobban fáj…