Műkorcsolya: 95 éves a világ- és Európa-bajnok Kékessy Andrea

Mindössze két esztendőre szorítkozott nemzetközi karrierje, ám e nyúlfarknyi időszakban is szinte minden babért learatott a Kékessy Andrea, Király Ede páros. A magyar műkorcsolya-történelem két üstököse 1948-ban és 1949-ben egy olimpián, két-két világ- és Európa-bajnokságon színre lépve három arany- és két ezüstéremmel gazdagodott. Király Ede 2009-ben hunyt el, míg a duó hölgy tagja, Kékessy Andrea pénteken, azaz ma tölti be 95. életévét.

Ottawai otthonában a kandalló peremén díszlik a St. Moritz-i ötkarikás játékokon szerzett ezüstérem, amely minden csillogása ellenére szomorú emlékeket hív elő – merthogy Svájcban lepontozták kettősüket. Már versenyük előtt arról írt a Népsport, hogy a bírók „paklizása” egyre nagyobb méreteket ölt, amiről nyíltan beszélnek városszerte… A viadalt ítéletidőben rendezték, a szakadó hó miatt minden páros után be kellett vetni a hókotrókat, hogy megtisztítsák a jégfelületet. Kékessy és Király élete legjobbját nyújtotta, míg az elsőnek kihozott Micheline Lannoy, Pierre Baugniet belga duó férfi tagja, Baugniet kétszer is hibázott, sőt, húsz másodperccel előbb fejezték be kűrjüket. Kékessy három és fél éve úgy emlékezett vissza, hogy Lannoy egyszer el is esett, lecsücsült. A „nyugati pontozás” végül ezüst­érmet eredményezett, és a néhány nappal később Davosban rendezett vb-n is a belgák mögé szorult a magyar páros.

De egy év múltán a párizsi világbajnokságon kiderült az ég. Kékessy és partnere immár kellő tiszteletet vívott ki magának (többek között kétszeres Európa-bajnokként), semmi sem állhatott útjukba. Mondjuk, a francia fővárosban az amerikai Kennedy testvérek dúsgazdag papája „pénzt, fáradságot és Chester­field cigarettákat nem sajnálva olyan hírverő kampányt” csapott gyermekeinek, hogy a két újságon, a L’Équipe-en és a Le Parisien Libérén kívül mindenki az amerikai­akra voksolt. A L’Équipe olyannyira nem hagyta magát félrevezetni, hogy 1949. február 17-i címlapja tetején Kékessy és Király fotója virított, a címben és a kísérőszövegben agyondicsérve a két sportolót. Valóban lebilincselő ötperces kűrt futottak, mindent annyira együtt csináltak, „mintha egy agy, egy idegrendszer irányította volna őket” – nem is maradt el a siker, a zsűri minden tagja az első helyre tette őket.

Az 1946-ban itthon a jég legvidámabb, legbájosabb csillagának nevezett Kékessy heti háromszor balettórákat vett a neves Pallay Annától, nem csoda, hogy úgy tartották számon, mint aki kiszakítja sportági talajából a műkorcsolyázást, és a művészet közelébe emeli. Ehhez képest sohasem nyert egyéni magyar bajnokságot, csak a dobogó alsóbb fokain állhatott Botond Györgyi, majd a Saáry nővérek mögött.

A bearanyozott párizsi vb-t követő oslói és hágai szereplés lett a páros pályájának végállomása, Kékessy még a tavasszal elhagyta az országot. A The Ottawa Journal 1949. december 3-i számából kiderül, hogy az amerikai felügyelet alatt álló Salz­burgban találkozott vőlegényével, a jogi végzettségű, akkor már öt nyelven beszélő Bernolák Imrével, akivel májusban Bécsben megházasodott. Hívták Amerikába, Hollandiába, sőt Tasmániába is, ők azonban – a Minto Skating Club vezetőjének segítségével – októberben Kanadába, Otta­wába mentek. Némi magyarázat: Kékessy még St. Moritzban összebarátkozott a kanadaiakkal, szép emlékeket őrzött róluk.

Disszidálása után persze itthon „elfelejtették”, kizárólag a sporttörténeti statisztikákban említették meg, holott a magyar műkorcsolya legjobb olimpiai szereplése kötődik Kékessy Andrea (és Király Ede) nevéhez: az 1948-ban szerzett ezüstérmet csak a Regőczy Krisztina, Sallay András jégtánckettős tudta megismételni, 1980-ban Lake Placidben. A férjével három gyermeket felnevelő klasszis 35 esztendő után, 1984-ben látogatott először haza, ám erről is csak 1986-ban jelent meg cikk – a korcsolyaszövetség magazinjában…