A Fradi az új Vidi

A Ferencváros ugyanis pontosan úgy szerepel eddig a Bajnokok Ligája selejtezőjében, ahogy korábban (például tavaly) a Videoton szokott, míg a Fehérvár azt adta elő, amit az utóbbi években a zöld-fehérek szoktak.

Egy évvel ezelőtt, amikor a Vidi a Malmö elleni sikerrel kiharcolta a biztos csoportkörös szereplés jogát, rövidenösszefoglaltam, mi kellett ehhez a sikerhez – és a Ferencváros most ugyanezeket valósította meg. A BL play-offtól már csak egyetlen sikeres meccs, a Dinamo elleni visszavágó választja el a magyar bajnokot, de már most láthatók a fő tényezők – és a további sorsolások ismeretében nagyon jók a Ferencváros esélyei.

A vezetőség persze évek óta robotszerűen ismételgette, hogy a csoportkörös szereplés benne van a játékoskeret erejében, és bár ebben tökéletes igazuk is volt, maga a játékoskeret mégis mindig nevetségessé tette a folyamatosan elhangzó jóslatokat. Hogy az őszi szezon elején elküldött Thomas Doll hogyan válhatott a csapat kerékkötőjévé, az érdekes kérdés, de az edzőváltás eredményessége megkérdőjelezhetetlen.

És hogy felidézzük a Vidi tavalyi sikerét: fontos lépés volt, hogy már télen megerősítették a keretet, és nyáron nem a csapatépítés kellős közepén kellett nekivágni a selejtezőknek – ugyanezt most megtette végre a Ferencváros is, még ha némileg kényszerből is, hiszen Szerhij Rebrovnak a téli átigazolási szezon volt az első valódi lehetősége a keret saját képére szabásában. Mondjuk inkább azt, hogy már csak ezért is megérte a szezon közbeni edzőváltás. (Ellenpontként emlékezzünk itt újra vissza a 2016-os év elejére: az FTC szinte már bajnoknak számított, tudtuk azt is, hogy a nyári Eb-n sok ferencvárosi ott lesz, vagyis a BL-selejtezőkben még nem lesznek megfelelő állapotban – mégsem igazoltak komolyan a télen ennek a problémának a kezelésére.)

Magukon a meccseken pedig a Ferencváros pontosan azt hozta, amit tavaly a Vidi: amikor a kötelező továbbjutást kellett behúzni, akkor behúzta, még ha néha szenvedve is, amikor bravúrt kellett hozni, akkor bravúrt hozott, amikor pedig ehhez szerencse is kellett, akkor jött a szerencse is, mert megdolgoztak érte. Mindezt úgy, hogy a Videoton az elmúlt években többször is kiemeltként várhatta a sorsolást a korábban megszerzett koefficienspontjainak köszönhetőnek, a Ferencváros viszont úgy elásta magát az elmúlt években, hogy ebben nem is reménykedhetett, de az első, Ludogorec elleni párharcban kiharcolta magának ezt az előnyt.

Mondhatnánk, hogy ennyi és nem több – ennyi kell a két magyar élcsapatnak a csoportkörhöz, mert a két klubvezetés kapcsolati tőkéje révén megteremtett anyagi lehetőségek ezt a két klubot képessé teszik arra, hogy odaérjenek a főtáblára, de ehhez a fenti dolgoknak mind stimmelniük kell.

A Fehérvártól éppen ezért számít komoly kudarcnak a Vaduz elleni bukta – pontosan azzal a koncentrálatlan, magabiztoskodó futballal estek ki a piros-kékek, amilyennel korábban a Ferencváros szokott, például a Zseljeznicsar vagy a Partizani ellen. Csak reménykedhetünk, hogy ez egy szükséges pofon volt ahhoz, hogy a Fehérvár jövőre újra a korábban látott szellemiséggel játsszon a nemzetközi kupában, és végre egynél több csapatunk is jól meneteljen a nyári selejtezőkben. (És végre az új sóstói arénában is rendezhessenek nemzetközi meccset: a stadion későn készült el, ezért a tavalyi csoportkörben még nem tudott ott játszani a Vidi, hiába működött már az aréna a Chelsea elleni hazai meccs idejére; idén pedig a baktériumok miatt nem fogadhattak benne ellenfelet.)

Ha pedig a Fradi az új Vidi, a Vidi az új Fradi, akkor az UEFA az új (új?) hülye.

Ezen a blogon én rendszeresen megvédtem az európai szövetséget sok olyan döntésében, amelyeket itthon sokan támadtak, de láthatóan racionális szempontok és az európai futball érdekei alapján születtek, lásd akár aNemzetek Ligáját, akár azEurópa-liga 2-t, akár mást. Most azonban az UEFA-nak nincs mentsége: az egyszerűen elfogadhatatlan, hogy a játékvezetőt úgy megdobják, hogy le kell cserélni, de a meccs mégis végigmegy, és utólag sem törlik az eredményét. Ha ez megfelel az UEFA érvényben lévő szabályainak, akkor az a baj, ha pedig nem felel meg, akkor az a baj. A magyar futball számára külön kiábrándító, hogy hiába tölt be alelnöki tisztséget Csányi Sándor az UEFA-ban és a FIFA-ban is, sportdiplomáciai szempontból ezek szerint még mindig teljesen súlytalan.

A Ferencvárosnak azonban még biztosan van hátra egy meccse és utána egy play-off párharca, remélhetőleg a Bajnokok Ligájáért - tovább előre az új úton!