Két csokival vert nagy vitorlásokat a szörfös

A legnagyobb hagyományú tókerülő vitorlás erőpróba Magyarországon a Kékszalag, amely mára nemcsak hazánk, hanem egész Európa egyik legjelentősebb szalagversenyévé vált. Nem véletlen, hogy az itt szerzett trófea minden hajós számára a csúcsok csúcsát jelenti. A Balatonfüred–Balatonkenese–Siófok–Tihany–Keszthely–Balatonfüred útvonalat egyébként a szélviszonyoktól függően egy vagy két nap alatt, a 48 órás limitidőn belül teszik meg.

A 2001-es incidens után – amikor is a Liberák, vagyis a trapézolható „rohanóhajók" elleni tiltakozásul a legendás Nemere II és néhány 70-es cirkáló az ellenkező irányban rajtolt el – a Magyar Vitorlásszövetség olyan döntést hozott, figyelembe véve egy tíztagú bizottság vizsgálatát, hogy attól kezdve minden esztendőben kerüljön sor Kékszalag-viadalra, ám míg a páros években mindenki indulhat, addig a páratlanokban ragaszkodnak a klasszikus kiíráshoz.

Abban a szezonban amúgy a hullámok és a vitorlák helyett a rendkívül gyenge szél (is) főleg az idegeket borzolta, legközelebb, 2002. július 19-én viszont gyorsan „ledarálta" a mezőny a közel 160 kilométert.

Elsőként, 11 órányi vitorlázás után, a Litkey Farkas kormányozta Gardazzurra ért célba, miközben a befutót a lemenő nap tette meseszerűvé. Így aztán az az érdekes szituáció adódott, hogy a címvédő csapat ismét nyerni tudott – ám ezúttal egy új szerzeménnyel.

Persze a másik Libera, a Pleasure – Litkey előző évi győztes hajója – sem sokat váratott magára, igaz, Brencsán Ábelék már koromsötétben siklottak be a füredi kikötőbe. Majd hosszú szünet következett a további helyezettekig, míg 361 indulóból végül 316 érkezett meg időben.

Eltelt egy újabb év, azaz a villámsebes Liberák most nem állhattak rajthoz. A július 11-i ragyogó napsütésben rekordidő alatt (9 óra 25 perc 30 másodperc) teljesítette a távot a Lisa. Hogy mégsem jegyezték fel új csúcsként Litkey Farkasék idejét, arról egyedül a Balaton alacsony vízállása tehetett.

A szokásos keszthelyi fordulót ugyanis ezúttal Balatongyörök alá kellett vinni, mivel Keszthelynél olyan kicsi volt a víz, hogy a nagyobb merülésű hajók fennakadhattak. Márpedig ha rövidebb a pálya, akkor ugye nem lehet szó rekorddöntésről. Még akkor sem, ha a célvonalon este fél hétkor áthaladó Lisa csaknem másfél órával kerülte meg gyorsabban a Balatont, mint 1955-ben a Nemere II a 10 óra 40 perces csúcsa során.

A győztes mögött a Detre Szabolcs kormányozta Remete és az egymás után másodszor is harmadikként végző, Pomucz Tamás irányította Capella következett, míg az utolsó hajó, a Yardstick III-as kategóriába sorolt Rebell 29 óra 14 perc és 39 másodperc alatt ért körbe. Ám így is szinte csodaszámba ment, hogy szombat délutánra mindenki befutott, azaz a rendezők figyelmen kívül hagyhatták a vasárnap reggeli 8 órás időhatárt.

A 375 indulóból 356 teljesítette a feladatot, akik pedig nem, azokról egy kis adalék, hiszen már Balatonkenesénél, az első ellenőrzőpontnál megtörténtek az első malőrök is. A Sarastro nevű hajó fennakadt, a Cicciolina viszont el is süllyedt, így az előző esztendei abszolút második helyezett Brencsán Ábelnek – aki ezúttal a motorcsónakos segédcsapatot erősítette – kellett kimentenie a legénységet...

Hogy a mezőny másik, komolyabbik „végletéről" szóljunk, a Kékszalag krónikáskönyvében addig egyetlen olyan kormányos nevét jegyezték fel, aki egymást követő három évben is diadalra vitte a csapatát. Németh Istvánnak (1951, 1953, 1955) azonban Litkey Farkas személyében immár társa akadt, hiszen az egykori olimpikon a Pleasure (2001) és a Gardazzurra (2002) után a Lisával (2003) is elsőként haladt át a célvonalon. Méghozzá óriási fölénnyel.

– A verseny előtt sokan azt rebesgették, a Lisa csak gyenge szélben gyors. Az idei Kékszalagon elég erős szél volt, a hajójuk mégis több mint egy órát vert a második helyezett Remetére. Önt is meglepte az eredmény?
– Nem mondanám, egyszerűen arról van szó, hogy a Lisa esetében a remek technológia találkozott a jó designnal – felelte az NS érdeklődésére a győztes. – A mezőnyben ugyan akad olyan hajó, amely a konstrukcióját tekintve azonos a miénkkel, ilyen például a második Remete is, ám ott az anyagban van különbség. Míg azoknál a vitorlásoknál, amelyeknél azonos a felhasznált anyag, a konstrukció nem olyan jó, mint a Lisánál.

– Eszerint jövőre is ezzel a hajóval áll rajthoz a Kékszalagon?
– Mivel a páros években trapézolható hajók is indulhatnak, természetesen a Gardazzurrával vágunk neki a távnak. Egy Libera ugyanis a mostani szélben jó huszonöt százalékkal gyorsabb lett volna a Lisánál.

– Nem akarok ünneprontó lenni, de akadnak olyan vélemények, hogy ezekhez a hajókhoz már nem is szükségeltetik tudás, a legénység csak a lábát lógatja...
– Hogy mást ne mondjak, ahhoz is tudás kell, milyen hajót vásároljon az ember. Mert sokan vettek, vagy építettek már a magyar mezőnyből új hajót a Kékszalagra, mégsem nyertek vele soha. Vagyis ha a kétkedők mást nem is, azt legalább elismerhetik, hogy választani tudunk...

– Bántják ezek a „felhangok"?
– Igen, mert a csapat évek óta igenis komolyan készül a szalagversenyekre, amelyek kétségtelenül más vitorlástudást kívánnak, mint a pályaviadalok. És nemcsak az itthoniról van szó, hanem a Garda-tavi Centomigliáról s a Bodensee-i Rundumról is. Nekünk ezek a legfontosabb események a szezonban.

– Az a hír járja, hogy Olaszországban reklámot kívánnak csinálni a Balatonnak.
– Azt szeretnénk, hogy a Kékszalagra eljöjjön egy-két olasz Libera. Furcsán hangozhat, hogy azért dolgozunk, esélyünk se legyen jövőre nyerni, hiszen ők lényegesen gyorsabbak nálunk, de számunkra fontos, hogy még rangosabbá tegyük ezt a csodálatos, nagy hagyományú versenyt.

A Lisa mellett a nap másik hőse Gádorfalvi Áron volt. Olimpiai kvótás szörfösünk ugyanis igencsak meglepte a hagyományos mezőnyt, amikor gondolt egyet, és bár versenyen kívül, de megkerülte a tavat a deszkáján. S ha azt is hozzátesszük, hogy a győztes hajónál 23 perccel jobb időt (9:02.39) futva elsőként ért célba, akkor aztán tényleg megérdemli a főhajtást – a vitorlázóktól különdíjat kapott az eredményhirdetéskor a nem mindennapi teljesítményért.

Pedig azt sokan nem is tudták, hogy Gádorfalvi reggel a balatonkenesei klubjából indult, hogy a füredi rajtot „menetből" elcsípve megállás nélkül teljesítse a csaknem kilenc órát, s a végén még visszaszörfözzön Kenesére. Mindezt különösebb rákészülés nélkül...

– Az első ellenőrző pontnál még edzőtársa, Körtvélyesi Miklós sem volt benne biztos, hogy végigcsinálja a versenyt. Mikor döntötte el, hogy meg sem áll a célig?
– Előző este ugyan gondoltam rá, hogy ha jó szél lesz, megpróbálkozom a Kékszalaggal, be is állítottam az ébresztést. Aztán reggel kicsit késve indultam, és körülbelül egy perccel lecsúsztam a füredi rajtot, de ez ekkora távnál végül is elhanyagolható hátrány. Inkább az volt a gond, hogy a nagy sietség miatt mindössze két csokit vittem magammal, márpedig ha van időm, biztos összekészítek egy hátizsákot.

– Nem mondja, hogy víz nélkül állt több mint kilenc órát a deszkáján?
– Nem, mert visszafelé Révfülöp magasságában az egyik motorosról kaptam ásványvizet.

– Korábban is volt már ilyen maratoni vállalkozása?
– Ha jól utánagondolok, ez volt eddig a leghosszabb túra. Ugyan külföldön is részt vettem már egy-két maratonin, de azok általában egyhuzamban öt-hat óra szörfözést jelentenek.

– Nincs izomláza? Nem igényelt volna ez a túra valamilyen speciális felkészülést?
– Szerencsére edzésben vagyok, javában készülök az athéni olimpiára. Azoknak viszont, akik csak hobbiból szörföznek, és nem tréningeznek több órát naponta, nem ajánlom, hogy nekivágjanak egy ilyen versenytávnak.

– Tudja, hogy ön az első, aki szörffel teljesítette a Kékszalagot?
– Igen, legutóbb például Pártos György próbálkozott, de olyan gyenge szél fújt, hogy végül kénytelen volt Balatonföldvárnál föladni. Hozzá kell tenni, hogy ezt tényleg csak jó szélben érdemes bevállalni.

Márpedig ő tudja, mit beszél: az 1977-es születésű szörfös 20-szoros magyar bajnok, de svájci, ausztrál és német bajnoki címet is szerzett egy-egy alkalommal. Továbbá három vk-futamot nyert, valamint junior-világbajnok és a felnőtteknél vb-2. (2000), illetve 3. (1997) is volt. A sportág történetében első magyarként, 18 évesen részt vett az atlantai játékokon, majd 1997 óta profi versenyző, aki legjobbjaként, 2008-ban a 16. helyen is állt a világranglistán.

Idén pedig már az ötödik olimpiáján indul, miután sorban 40., 24., 22, majd Pekingben 19. lett. A javuló tendencia egyértelműen látszik, és ha arra gondolunk, hogy Londonba valószínűleg nem csak két csokival készül...