Archiv cikkek2009.02.09. 23:19
„A futball érzés, szenvedély, szerelem!”
Egy XVII. századi protestáns prédikátor hivatala lehetett olyan praktikus, mint Lothar Matthäus dolgozószobája a Maccabi Netanya stadionjának földszintjén. Szembeszökő a puritanizmus: a dekoráció kimerül a (4–2–3–1-es hadrendet rögzítő) mágnestáblában, az apró asztalka végében katonásan elhelyezett három Sport Bildben és a fehérre mázolt falakra akasztott néhány képben. Nem tudjuk eldönteni, eredetileg is edzői szobaként funkcionált-e a helyiség. Az íróasztal mögött ülő korábbi magyar szövetségi kapitány aligha olvas a tekintetünkből: az edzésnaplóba körmöl, amíg mi a szemeinket villogtatjuk, ám amikor a vakuval tennénk ugyanezt, jelzi, itt nem kattintgathatunk. Nagyjából ez az egyetlen elutasító jelzése a következő hetvenkét órában megejtett találkozások alatt. 1990 aranylabdása kiegyensúlyozott, széles mozdulatokkal magyaráz, mosolyog – boldog. Hoszszasan töprengünk, hogy vajon kívülállóságunknak szólnak-e a gesztusok, vagy... vagy ilyen lenne az igazi Lothar Matthäus, biztonságos távolságra a folyton torzsalkodó magyar közegtől...