Az élet megy tovább…

Amint az ember – Székesfehérvár felől, a 8-as útról érkezve – beér Veszprémbe, a testvérvárosokat felsoroló táblával szembesül. A németországi Passau, a finnországi Rovaniemi, a dániai Gladsaxe és az észtországi Tartu alatt ott virít az erdélyi Sepsiszentgyörgy is. A helységnév melletti nemzeti zászlót látva elszorul a szívünk: a kék-sárga-piros lobogóról mindjárt Marian Cozma jut eszünkbe. No meg az, amit a Magyar Nemzetben olvashattunk reggel, miszerint a beállós – egyebek mellett – azért mondta le a román válogatottságot a horvátországi világbajnokságot követően, mert a jövőben Magyarország nemzeti együttesében óhajtott szerepelni. „A megbékélés különleges eszköze lehetett volna” – írja laptársunk, és tényleg.

Mire ezt megállapítjuk, leparkolunk az MKB otthona, a városszéli Aréna előtt. A főbejárat előtt annyi mécses sorakozik, mintha november elseje lenne… A legtöbb lángot már elfújta a viharos szél, de az egymást váltó emlékezők jóvoltából mindig akad néhány égő gyertya. A gyászolók egy új fotóra pillantva tiszteleghetnek a 26 évesen elhunyt Marian Cozma emléke előtt: amíg vasárnap még a tavaly májusi KEK-finálén készült akciókép állt a picinyke asztalon, most egy nagyobb portré előtt hajthatnak fejet. Hogy a játékos mosolyog rajta, csupán azok kedvéért kell hozzátenni, akik nem ismerték.

A csendes megemlékezést az egyik nagyváradi televíziós társaság riporterének hangja töri meg, aki a sportcsarnok elől jelentkezik be élő adásban. Noha nem értjük pontosan, mit mond, beszámolójából annyi tisztán kivehető, hogy név szerint sorolja a feltételezett tetteseket, így az idehaza csak N. Győzőként emlegetett, Raffael Sándorral egyetemben Ausztriában elfogott férfiről a román nézők minden további nélkül megtudhatják, hogy állítólag Németh Győzőnek hívják…

„Nagy a felháborodás Romániában, persze hogy az – mondja utóbb a kolléga. – Senki sem érti, miért kellett megölni Mariant, és miért kellett súlyosan megsebesíteni Zsarko Sesumot, valamint Ivan Pesicet. Annak örülünk, hogy a jelek szerint a magyar rendőrség jól végzi a dolgát, ha elkapja a tetteseket, remélhetőleg megnyugszanak a kedélyek. A klubra, a veszprémiekre, a magyarokra senki sem haragszik, csak azokra, akik ezt tették Cozmáékkal!”

A társasággal, továbbá másik két román tévés csoport munkatársaival negyedórával később ismét összefutunk – az Ady Endre utcai Techno Gymben. A látvány, el kell ismerni, borzalmas, a fitneszteremben több az újságíró, mint a sportoló… A magyarázat egyszerű: itt tartja délelőtti foglalkozását az MKB Veszprém. Jobban mondva: itt tartaná, csakhogy a testmozgás elmarad. Részben azért, mert az edzés nem – lett volna – nyilvános, részben pedig azért, mert a játékosok inkább tanácskoznak. Elsősorban arról, pályára lépjenek-e vasárnap az Ademar León elleni Bajnokok Ligája-találkozón, vagy kérjék a továbbjutás szempontjából sorsdöntőnek ígérkező mérkőzés elhalasztását. Dejan Perics csapatkapitányhoz méltón beszél a társakhoz, többek között arról, hogy ezekben a napokban kell igazán erősnek lenniük… A megbeszélés „végeredményét” végül Mocsai Lajos ismerteti az egybegyűltekkel: folytatják a munkát.

A köszönéseket fogadó, amúgy szó nélkül kocsiba ülő Ilyés Ferencék előtt ezennel megemeljük kalapunkat: hihetetlen (sport)emberi tartásról tesznek tanúbizonyságot azzal, hogy a külső szemlélő számára is látható, mégis leírhatatlan fájdalommal a szívükben vállalják a játékot vasárnap. Ha nyernek, csodálatos győzelmet aratnak, ha nem, akkor…

De ezek után úgyis nyernek!

„Az élet megy tovább” – ezt az egyik veszprémi diák böki ki, aki tanítás után érkezik a Virág Benedek utcába, hogy a tragédia helyszínén egy szál fehér rózsát helyezzen el az egyébként is virágokkal, mécsesekkel, fényképekkel borított járdára. Hogy ifjú kora ellenére bölcsen szól, vagyis az élet valóban megy tovább, azt mi sem jelzi jobban, mint hogy a szórakozóhely máris kinyitott, méretes tábla hirdeti, hogy a hétfői menü fix pontja a daragaluska leves, ellenben a sertéspörkölt és a kelkáposzta-főzelék között már lehet választani…

Sokaknak persze kisebb gondjuk is nagyobb ennél: a sírva gyertyát gyújtó hölgy folyton csak azt kérdezi, miért, miért és miért?! Halvány vigasz lehet számára is, hogy a megyei kórházból közben jó hírek érkeznek: a még vasárnap hajnalban megoperált Ivan Pesic állapota kielégítő (a szakemberek egyelőre nem tudják megmondani, hogy a 19 éves kapus folytathatja-e karrierjét egy vesével), míg az arccsonttörése miatt korrekciós műtétre szoruló Zsarko Sesum szintúgy jobban van; a szerb válogatott átlövő, ha minden jól megy, három hónap múlva térhet vissza a pályára.

Az élet tényleg megy tovább…

Legalábbis a legtöbbünknek.