„Játszunk vasárnap…”

Zaklatott idegállapotban, de nyugalmat erőltetve magára állta az újságírók, a fényképészek és a tévések kíméletlenül erőszakos rohamát hétfőn Mocsai Lajos, az MKB Veszprém edzője. A háborgás egyébként is általános volt a Top Gym konditeremben, ahol a lehajtott fejű játékosok erőnléti edzésre gyülekeztek, s a legtöbbször az hangzott el, hogy Marian Cozma meggyilkolásának napján a média nem minden esetben adott pontos, korrekt tájékoztatást az elkövetőkről, nem ismert kegyeletet, nem volt tekintettel a csapat játékosainak érzékenységére, a Cozma család gyászára. A pontos tájékoztatásból főként azt hiányolták Mocsaiék, hogy szinte sehol sem hangzott el egyértelműen: a Balaton környékét rettegésben tartó és terrorizáló bűnözői csoport vétlen áldozata lett Cozma, valamint Ivan Pesic és Zsarko Sesum. Ami pedig a kegyeletet illeti, az országos vezetők közül senki se kért bocsánatot az áldozat és a két súlyos sérült hozzátartozóitól, holott Magyarországon ért atrocitás külföldieket.

Szemlátomást kialvatlan és fáradt. Meddig bírja még?

Az én személyem most kevésbé fontos – válaszolta Mocsai Lajos –, a játékosaimmal kell foglalkozni. Ők ugyanis a gyilkosság hatására vasárnap az idegösszeomlás határán álltak, és persze hétfőre sem sokat javult a lelkiállapotuk. Hogy meddig bírom? Nem tudom, de az utolsó erőmig küzdök a játékosaimért, a csapatomért, amelyre hatalmas feladatok várnak, hiszen továbbra is a nemzetközi élvonalban kell maradnia. Szerencsére nem vagyok egyedül, mert a klub vezetői és a szakmai stáb tagjai egyaránt igyekeznek megadni minden támogatást.

A legfőbb felelősség a csapat munkájában mégis az öné.

Ezért kértem az újságíróktól és rajtuk keresztül a jogosan kíváncsi közvéleménytől sokkal több megértést. A csapatnak most belülről kell megoldania s lehetőleg feloldania a borzasztó lelki traumát. Ez majdnem lehetetlen, de az én dolgom, hogy ebben segítsem játékosaimat, miközben nekem magamnak is össze kell szednem minden lelki- és testi erőmet.

Mikor értesült a Cozmával, Pesiccsel és Sesummal történtekről?

Vasárnap hajnalban. A borzalmakról három-négy féle történet is kering, de akik a tragédia közvetlen közelében voltak, nekem elmondták, hogy gyakorlatilag kivégezték Marian Cozmát. Kirángatták őt a belvárosi szórakozóhely elé, ott pedig szíven szúrták, miközben a segítségére siető csapattársai közül Sesumot a földre vitték, és fejen rugdosták, Pesicet pedig hátulról vesén szúrták. Nem találok rá szavakat, hogy ez ma Magyarországon megtörténhetett.

Értesült a nyomozás állásáról?

Igen, de ez nem az én területem. Elfogtak több gyanúsítottat, a rendőrség teszi a dolgát.

A döbbenettől még mindig elcsuklik a hangja…

Ezen senki se csodálkozzon! Én is édesapa vagyok, átérzem a Cozma szülők mérhetetlen fájdalmát. Gondolják csak el, az édesanya világra hozza, felneveli szeme fényét, elengedi külföldre, hogy ott kiteljesítse tehetségét, és koporsóban kapja vissza. Nekünk, pontosabban nekem pedig számot kell adnom róla, hogy mi történt vele. Mert bár felnőtt, mégis rám volt bízva, hogy foglalkozzam vele, segítsem a karrierjét. Az édesapja vasárnap megérkezett Veszprémbe, nem is tudom, hogyan éli túl ép elmével fia tragédiáját.

Miként tudja végezni a feladatait, miközben percenként csöng a telefonja?

A média érdeklődését, információéhségét megértem, csupán sokkal több tapintatot, kegyeletet és együttérzést kérek és várok. A játékosok más-más lelkiállapotban vannak, de valamennyiüket letaglózta a gyilkosság. Különösen azok vannak kritikus pszichés helyzetben, akik Cozmával együtt voltak azon a hajnalon. Harmincéves pedagógiai tapasztalatom, pszichológiai érzékem segít abban, hogy a rám bízott játékosokat kisegítsem ebből a feneketlen mély gödörből.

Mennyi esély van rá, hogy ez a vasárnapi BL-meccsig sikerül?

A León elleni csata nagyon közel van, ezért nyilvánvaló, hogy a tragédia hatása alatt fogunk kézilabdázni. Ugyanakkor máris hozzáláttam a közösség megerősítéséhez, újjáépítéséhez. Elvonult a csapat egy csendes emlékezésre, amely után elmondtam az elképzeléseimet. Egyetértettünk abban, hogy játszunk vasárnap a Leónnal.

Minden játékos vállalja?

Megegyeztünk, hogy igen. Dejan Perics csapatkapitány külön is szólt a fiúkhoz, s az ő példás hozzáállása, emberi nagysága minta társainak.

Nem kérik pszichológus segítségét?

Erős férfiakról van szó, akiknek a legsúlyosabb gyászunkban is megmaradt a tartásuk. A temérdek részvétnyilvánítást köszönjük, de semmilyen külső segítséget nem kérünk, ezt a rettenetesen nehéz helyzetet is magunk oldjuk meg.

A hétfői edzés előtt nagyon letörtek, szótlanok, magukba zárkózók voltak a játékosok.

Ez nem csoda… Ugyanakkor azt nem engedem, hogy apátiába, vagyis kóros lelki levertségbe süllyedjenek. Igyekszem magam példát mutatni, s közösen elérhetjük, hogy javuljon a játékosok lelkiállapota. Erre nem lehet garanciát vállalni, de mindent megteszek érte.

Kikkel pótolják a hiányzókat?

Marian Cozma beállós volt, és a keretünk tagja a szerb Uros Vilovszki, aki ezen a poszton játszik, jó edzettségi állapotban van, minden további nélkül pályára küldhető. Perics mellé azonban kell második kapus. Régi játékosunkkal, a gummersbachi Fazekas Nándorral már megállapodtunk, hogy a nyáron visszatér, de tettünk egy kísérletet, hátha előbb elengedi őt a német klub. Nos, nem engedi. A saját nevelésű, roppant tehetséges Liszkai Szilvesztert kölcsönadtuk Tatabányára, s őt az egyesület visszaengedi. Kettőjüket, vagyis Vilovszkit és Liszkait benevezzük a BL-be. Irányító-átlövő posztra sem szeretnénk újoncot igazolni, hanem hazahívtuk Barcelonából Putics Barnát, aki ebben az évadban már Essenben is szerepelt. Ő csak kölcsönben idegenlégióskodott, s a Barca visszaengedte, ez jó hír számunkra, hiszen kedden lejár a nevezési határidő az európai szövetségben.

Külföldről milyen reakciók értek el önhöz?

Ezekkel sem időm, sem kedvem nem volt foglalkozni, bár a fokozott román érdeklődés érthető. Az a fontos, hogy a világ tudja, Veszprémben egyedi, fatális eset történt, se a városra, se a klubra nem vethet tartós árnyékot a vasárnapi borzalom. Az itt évtizedek óta folyó nagyon magas színvonalú szakmai munkát folytatni kell, és a jövőben is ennek alapján fognak véleményt mondani a csapatról. Biztonságban, nyugodtan szeretnénk felkészülni a legközelebbi és a további tavaszi feladatainkra is.

A családja miként segít önnek ezekben a nehéz órákban?

A feleségem és a lányaim Budapesten élnek, de ezekben a napokban Veszprémbe költöztek. A támogatásuk nélkül sokkal nehezebben viselném a megpróbáltatásokat.