Női röpi: Kiss Gréta tudatosan építi karrierjét, jó úton jár az álmai felé

– Ugye nem nyaralás közben zavartam meg?
– Nem, már túl vagyok rajta – mondta nevetve Kiss Gréta, aki a következő idényt pályafutása során először külföldön, a francia élvonalbeli Terville Florange-ban kezdi meg. – Jelenleg Veszprémben vagyok, ahol a családtagok segítségével szépítjük a lakásomat.

– Szeptemberben pedig már Franciaországba költözik. Hogy jött a lehetőség?
– Már az előző idény előtt megfogalmazódott bennem, hogy szívesen kipróbálnám a légióséletet, azonban nem adódott olyan lehetőség, amelyet nyugodt szívvel használtam volna ki. Tavaly nyár óta dolgozom együtt Costantino Tontarellivel, aki többek között Szakmáry Gréta menedzsere is, nagyon sokat segített abban, hogy a francia klub rám találjon.

– Más is érdeklődött?
– Igen, egy német klub már tavaly márciusban érdeklődött, azonban a szerződés aláírásáig nem jutottunk el. Franciaországból is érkezett másik ajánlat, de a Terville-é volt a legkomolyabb. Pallag Ágnessel is beszélgettem a lehetőségről, hiszen ő korábban több évet játszott a francia élvonalban.

– Gondolom, ő is azt mondta, óriási lehetőség, hiszen a Terville negyedik lett az előző kiírásban, a következő idényben pedig a CEV-kupában is szerepelhet.
– Abszolút. Nagyon sokat nyomott a latban a negyedik hely és a nemzetközi kupaindulás. Még nem igazán ástam bele magam a csapat múltjába, de több oldalról is megerősítettek, hogy jól döntöttem. A francia Romain Pitou régóta vezeti az együttest, amelybe a szlovák Barbora Kosekovát is átigazolták, aki Magyarországon – Békéscsabán és Nyíregyházán – is játszott néhány évet.

– Izgul már, mint kisgyerek a cukorkaboltban?
– Persze! El sem hiszem, hogy tényleg aláírtam! Izgulok, ugyanakkor várom, mit hoznak ki belőlem az ott eltöltendő hónapok, a sok utazás, a külföldi csapattársak, és egyáltalán mennyire lesz más az Extraligához képest.

– Tizenévesen – több fiatal röplabdázóhoz hasonlóan – ön is az olasz bajnokságról álmodott?
– Inkább játszani szerettem, nem pedig azzal foglalkozni, hová igazolok a jövőben. Néhány éve már megfogalmazódott bennem, hogy ideje lenne kipróbálni magam külföldön, de akkor sem az olasz bajnokság jutott eszembe, inkább a francia és a német élvonal vonzott.

– Marad Balatonfüreden, ha nem kapott volna ajánlatot külföldről?
– Nem biztos, sőt erősen elgondolkoztam volna. Nem kaptam annyi játéklehetőséget a Balaton-partiaktól, úgyhogy valószínűleg klubot váltottam volna.

– Szeretett a Szent Benedekben játszani?
– A csapattársaimat szerettem, a klubon viszont látszott, hogy néhány éve alakult, ezért néhány területen még tapasztalatlan volt a vezetőség.

– Ennek ellenére bajnoki bronzot és Magyar Kupa-ezüstöt nyert. Mi volt a titok?
– Nagyon jó játékosokat igazoltak a fürediek, mindenkiben volt valami különleges, amit hozzá tudott tenni az egészhez. Erős csapategység alakult ki, és már az első bajnokin megvertük a Vasast.

– A Balaton-parti csapat eléggé megosztotta a sportrajongókat, mondván, túl sok külföldi játékos szerepel a keretben. Volt ebből konfliktus házon belül?
– Nem, bár annak nem örültünk, amikor a szerb vezetőedző, Dejan Desznica a szerb játékosokkal az anyanyelvén beszélt. Nem szólva arról, hogy általában ugyanaz a hat-nyolc ember próbálta végigjátszani a mérkőzéseket, emiatt kevés magyar léphetett pályára. A hat magyarból kettő liberó volt...

– Mi lehet a megoldás?
– Hamarabb kellene figyelni a magyar játékosokra, nagyobb eséllyel többen igazoltak volna Balatonfüredre. Több hazai játékos hagyja abba mostanában a röplabdát, az utánpótlás még nem érett be.

– Elégedett azzal, ahol most tart?
– Határozottan igen. Néhány éve a röplabda mellett az egyetemre is koncentrálnom kellett, azonban a legutóbbi idény előtt azért igazoltam Balatonfüredre, hogy a következő kiírást már külföldön kezdjem el. Örülök, hogy a menedzserem segítségével tudatosan tudjuk építeni a karrieremet, ezt néhány évvel ezelőtt az egyetem mellett nem tudtam volna megtenni.

– Bizonytalan volt?
– Nem döntöttem még el akkor, hogy a röplabdával szeretnék-e egyáltalán foglalkozni a jövőben. Nem szerettem volna harmincévesen úgy abbahagyni a profi karriert, hogy nem tudok egyből munkát találni. Tavaly gyakornokként dolgoztam home office-ban a laptop előtt napi négy órát, de nem jött be annyira az a fajta munka... Ahhoz képest, hogy későn váltam tudatos sportolóvá, jó úton járok.