Rio 2016: miért egy város rendezi az olimpiát, miért nem egy ország?

Nehéz vitatni azt a tényt, hogy napjaink két legrangosabb sporteseménye a nyári olimpia és a futball-világbajnokság. Hogy melyik számít „nagyobbnak”, nézőpont kérdése, de a BBC 2014-es kimutatása szerint a 2012-es londoni ötkarikás játékokat több mint kétszer annyian (8.2 millióan) tekintették meg a helyszínen, mint a két évvel későbbi brazíliai vb-t (3.4 millió) – és előbbiben nincs benne a paralimpia 2.7 milliós látogatottsága.

Idén Brazíliában (többnyire Rióban) 28 sportágban összesen 306 aranyat osztanak ki – bő két hét alatt. Az elképesztő mennyiségű versenyszám óriási infrastrukturális fejlesztést igényelt: arénák, stadionok, csarnokok, szállások és egyéb létesítmények épültek az elmúlt néhány évben Rióban.

Az „egy város modell” ideális volt, amikor az olimpia még nem ekkora tömegeket mozgatott meg. Az 1896-os athéni kezdetekkor 14 országból összesen 245-en indultak (csak férfiak), ezzel szemben 2012-ben Londonban több mint 200 nemzet képviseletében körülbelül 10 500 sportoló vett részt. A több versenyző több edzőt és stábtagot, nagyobb létesítményeket és több, szervezésért felelős munkatársat igényel érthető módon. S akkor az egyre gyarapodó számú nézőseregről és annak kiszolgálásáról, elhelyezéséről és ellátásáról még nem is beszéltünk…

Az egy helyszínt ellenző vélemények szerint a nyári játékok kinőtték a városokat, nincs szükség arra, hogy egy településre sűrűsödjön a program – pláne, hogy manapság a kommunikáció és az internet adta lehetőségeknek köszönhetően szinte bárhonnan élőben lehet tájékozódni az eredményekről. Jó eséllyel nem lenne rossz hatással a nézőszámra, ha több város adna otthont az olimpiának, hiszen a televízón és az interneten keresztül így is, úgy is milliók, sőt lehet, hogy milliárdok követik figyelemmel a történéseket.

Arról nem is beszélve, hogy mekkora költséggel jár egy ilyen volumenű rendezvény megszervezése: a 2008-as pekingi olimpia például több mint 40 milliárd dollárba került. Ráadásul nem ritka, hogy néhány létesítmény használhatatlanná válik a játékokat követően, s a házigazda nyakán marad.

A hagyománytisztelő álláspont szerint viszont az olimpia hangulatát gyökerestül megváltoztatná az események „szétszórása”. Kézenfekvő, hogy a versenyek zöme egy városban van, így a nézők, a sportolók, az újságírók és a szervezők gyalogosan, autóval vagy tömegközlekedéssel gyorsan eljuthatnak egyik pontból a másikba. Nem utolsósorban pedig az olimpiai falunak is megvan a maga „varázsa”, ahol a sportolók laknak (és a pletykák szerint kifejezetten nagyokat buliznak) a játékok alatt.

Több tanulmány is beszámolt arról, hogy gazdaságilag van pozitív hatása egy olimpiának: 1996-ban Atlantában ötmilliárd dollár hasznot hozott a városnak és Georgia államnak, mintegy 25 ezer új munkahelyet teremtett. A négy évvel ezelőtti londoni ötkarikás játékok 15 milliárd dollár bevételt jelentettek a brit gazdaságnak.

A helyszínt illetően mindkét változatnak megvannak (meglennének) az előnyei és hátrányai, azt pedig már csak halkan jegyezzük meg: felvetődött már olyan ötlet is, hogy az olimpiát mindig ugyanabban a városban rendezzék meg négyévente…

Ön szerint maradjon a jelenlegi formátum, vagy érdemes lenne „szétszórni” a sporteseményeket?