Olaszország: 50 éves lett a világbajnok és aranylabdás Cannavaro

– Milyennek látja a jelenlegi, kedden Ukrajna ellen 2–1-es győzelmet arató olasz válogatottat?
– Egy fejlődő csapat, amelyen kezd látszódni, hogy a nemrég kinevezett Luciano Spalletti irányítja – mondta a La Gazzetta dello Sportnak adott interjúban Fabio Cannavaro, az olasz válogatott világbajnok védője, aki szeptember 13-án lett 50 éves. – Nemzetközi szinten ő az egyik legjobb edző, tökéletes választás a válogatott élére. Legalább fél órán át nagyon agresszívan és dinamikusan játszott a csapat, főleg a Locatelli és Frattesi fémjelezte középpályássornak jár a dicséret. Barellával, és egy egészséges, csúcsformában lévő Tonalival a középpályán megvan a kellő egyensúly, egyaránt vannak technikás, és fizikálisan erős futballistáink, míg elöl Raspadori is fontos láncszeme az együttesnek.

– A védelemben viszont szemlátomást vannak gondok, és nagy szükség lenne egy önhöz hasonló, tapasztalt védőre.
– Ezen a téren mindenképpen fejlődnünk kell, az összpontosításban és a mozgásban is. Kedvelem Scalvinit és Bastonit, de mindketten fiatalok, és a klubcsapataikban háromvédős rendszerben játszanak, így másfajta helyezkedéshez és mozgáshoz szoktak hozzá, sokszor túlságosan kihúzódtak a szélre. Emiatt Di Lorenzo helyezkedésével is voltak gondok, és ezt az ukránok többször ki tudták használni. Ám idővel ez javul majd, és biztos vagyok abban, hogy a válogatott kijut az Európa-bajnokságra. Nem könnyítette meg a helyzetünket, hogy húsz nappal a szeptemberi selejtező mérkőzések előtt változás volt a szövetségi kapitányi poszton, de szerencsére a nehezén már túl vagyunk.

– Gianluigi Donnarummát viszont sokadszorra is kifütyülték a San Siróban.
– Erről nem nyitok vitát. Nagyon fontos láncszeme a gárdának, a jelenléte kulcsfontosságú a válogatott számára.

– Ötvenéves lett, tudna minden évtizedből választani egy-egy emlékezetes pillanatot?
– Az első tíz évből a véget nem érő utcai focimeccsek a San Paolo Stadion előtt. Aztán amikor tizenkilenc évesen a Juventus ellen bemutatkoztam a bajnokságban. Nem akármilyen mérkőzésen, hanem egyből egy rangadón. Harmincéves korom előtt a gyermekeim születése, és ahogy alakult, formálódott a családunk a feleségemmel, Danielával. Aztán nem is mondhatnék mást, mint a világbajnoki címet, az Aranylabdát, és a FIFA év-játékosa díjat. Az utolsó évtizedből pedig már edzőként a két Kínában nyert bajnoki címemet mondanám. Az egyiket a Tiencsinnel, a másikat a Kuangcsouval hódítottuk el.

– Van, amit megbánt?
– Azt, hogy nem vállaltam el a lengyel válogatott irányítását. Az egyértelműen rossz döntés volt.

– Mindenesetre alighanem a legjobb ajándékot adta magának azzal, hogy nemrég megvásárolta, és felújítja az évtizedek óta elhagyatott, Soccavóban található Paradiso edzőközpontot.
– Minden ott kezdődött, ott kezdtem el arról álmodozni, hogy nagy futballista leszek, és nem tudtam elviselni a gondolatot, hogy minden tönkremegy. Játszottam ott a Primavera-csapattal, együtt készültem a nagyokkal, és ami a legfontosabb, hogy Diego Maradona is éveken át edzett ott. Szeretnék egy mindenki számára elérhető futballiskolát nyitni, ahol a környékbeli gyerekek megtalálhatják a helyüket.