Gyász: elhunyt idősebb Balzsay Károly
A HÍR NEM VÁRATLAN, viszont rendkívül szomorú. Elment az elmúlt évtizedek egyik legnyugodtabb, legszerethetőbb ökölvívóedzője, aki sokkal inkább pedagógus volt az edzőteremben és a szorítósarokban, mint az eredményt mindennél fontosabbnak hirdető edző.
Balzsay Károly 1997 decemberében lett id. Balzsay Károly, amikor 18 éves fia, a későbbi Eb-ezüstérmes, profi világbajnok klasszis megnyerte első felnőtt országos bajnoki címét. Onnantól a Nemzeti Sportban ifj. Balzsayból Balzsay, Balzsayból id. Balzsay lett, a döntést az édesapa bölcs főhajtással nyugtázta.
Edzősködött az MTK-ban, a Bp. Honvédban, Kecskeméten, Pakson és a KSI-nél, a szövetségben volt szakfelügyelő, és 2004-től 2008-ig szövetségi kapitány, mindmáig utolsó világbajnoki döntősünk, Bedák Pál ringsarkában ő ült a 2005-ös kínai vb-n.
Egész életében tanult és tanított, nevelt, visszafogottan örült, és elfogadta a vereségeket is. Persze amikor fia felért a csúcsra, végre az ő boldogsága is felhőtlen lehetett. Amatőrként természetesen ő volt az edzője, és ő szoktatta át jobbkezessége ellenére fordított alapállásra, hogy fia a rettegett első kezes jobbhorgokkal meccsek sorát dönthesse el idő előtt.
Egy napon születtek, az ifjabbik Balzsay éppen édesapja 30. születésnapján. Harminc évvel később pedig a WBO, a Bokszvilágszervezet nagyközépsúlyú világbajnokát úgy hívták, hogy Balzsay Károly. Ez volt az a pillanat, amikor az idősebbik Balzsay is megpihenhetett, amit addig tett, amiért hosszú évtizedek óta dolgozott, az legkésőbb ebben a pillanatban mind-mind értelmet nyert.
