Ökölvívás: Harcsa nem tussolta volna el karambolját

„Nehéz erre mit mondani – sóhajtott Harcsa Zoltán – Rábíztam magam Öcsi bácsira, aztán így kellett megtudnom, hogy nem akar velem dolgozni. Rosszulesett. Sajnos az újságból értesültem arról, hogy szeretné befejezni az együttműködést. Annyiban megértem őt, hogy óriási hülyeséget csináltam. De vállaltam érte az anyagi és az erkölcsi felelősséget, nem zárkóztam el semmiféle kártérítéstől. Rosszulesett, hogy eddig ő hangoztatta, ne beszéljünk a balesetemről a nyilvánosság előtt, majd ő teregette ki.”Harcsa Zoltán – Rábíztam magam Öcsi bácsira, aztán így kellett megtudnom, hogy nem akar velem dolgozni. Rosszulesett. Sajnos az újságból értesültem arról, hogy szeretné befejezni az együttműködést. Annyiban megértem őt, hogy óriási hülyeséget csináltam. De vállaltam érte az anyagi és az erkölcsi felelősséget, nem zárkóztam el semmiféle kártérítéstől. Rosszulesett, hogy eddig ő hangoztatta, ne beszéljünk a balesetemről a nyilvánosság előtt, majd ő teregette ki.”

„Sajnálom, mert jó eredményeink voltak együtt, kezdtem rátalálni arra az útra, amelyen például Kovács István is végigment Öcsi bácsival. Ezért nem értem, hogy miért így értesültem erről – pedig megértettem volna a döntést. A baleset után rögtön azt mondtam, hogy álljunk ki a nyilvánosság elé, nem akartam, hogy ezzel zsaroljanak. Öcsi bácsi mondta, hogy meg ne próbáljuk, maradjunk csöndben, majd megoldjuk valahogy. Kedd délután lementem hozzá edzésre, elmondtam, hogy mik a problémáim. Nem haragban váltunk el. Most pihenek egy kicsit, öt hétig kímélnem kell a sérült bal kézfejemet, mert letört benne egy csontdarab. Egy darabig nem is akarok a boksszal foglalkozni.”