Száz éve született Jack Brabham, aki saját építésű autójával lett F1-es világbajnok
Április 2-án lesz száz éve, hogy megszületett a Formula–1 egyik legtalálékonyabb versenyzője, akiről mindent elmond, hogy előbb épített versenyautót, mint hogy ő maga versenyzett volna.
| SIR ARTHUR JOHN BRABHAM |
|
A családja az 1880-as években vándorolt ki Angliából Ausztráliába, Brabham már 12 évesen vezette a család traktorját és autóját, 15 évesen esti iskolában tanult gépészetet, 18 évesen az ausztrál légierőnél második világháborús repülőket szerelt. A háború után amerikai barátja, Johnny Schonberg elvitte egy autóversenyre, és meggyőzte Brabhamet, hogy versenyezzenek. Brabham azt mondta, a versenyzők elmebetegek, de segít az autó építésében és felkészítésében. Aztán amikor Schonberg kiszállt, Brabham mégis beült, és azonnal kiderült, hogy van érzéke ehhez is, és a következő években Ausztrália egyik legsikeresebb középkategóriás versenyzője lett.
1955-ben költözött át Angliába, hogy kipróbálja magát a legjobbak ellen. A Cooper versenycsapatába került, amely nem fizetett neki, de szabad kezet kapott saját autója építéséhez. A márka egyik vezető mérnökeként versenyzett, 1959-ben két futamot is megnyert, és a világbajnoki címet is elhódította. Precíz stílusát az ausztráliai murvás versenyeken szerzett alapoknak köszönhette, ezt fejlesztette tovább, lépésről lépésre fedezte fel mindenkori autójának határait, és pontosan tudta, mikor lehet agresszív a pályán.
Az 1960-as idényben sorozatban öt versenyt nyert meg, nem volt riválisa, de az 1961-es szabálymódosítások véget vetettek a Cooper sikersorozatának. Brabham régi ausztrál cimborájával, Ron Tauranackal összeállva titokban lefektette saját istállója alapjait, és 1962-ben már Brabham nevű négykerekűjével versenyzett, 1963-ban dobogós lett Mexikóban, 1964-ben Dan Gurney pedig versenyt nyert a csapatnak Franciaországban. Az 1966-os idényre az ausztrál Repcót kérte fel motorok gyártására, és az együttműködés telitalálat lett: 1966-ban Brabham világbajnok lett saját építésű autójával, majd a csapat a következő évben is tarolt, az egyéni bajnoki címet Denny Hulme nyerte meg. Jack Brabham 1969-ben tesztelés közben balesetet szenvedett, a lába csúnyán megsérült, feleségének tett ígéretét betartva 1970-ben 44 évesen visszavonult, de régi versenyautóit fesztiválokon még a 2000-es években is vezette. 1979-ben lovaggá ütötték, három fia, Geoff, Gary és David is autóversenyző lett. 2014-ben 88 évesen hunyt el.
| Fia felnőttként értette meg a kultuszt |
| David Brabham gyerekként nem értette, miért övezi apját olyan nagy felhajtás, de felnőttként is csak sokára tudatosult benne, mennyi mindent ért el a legendás Jack. A fiú az F1 hivatalos oldalán emlékezett vissza édesapjára: „Ötéves voltam, amikor apám visszavonult. Angliából költöztünk Ausztráliába, Sydney-ben nőttem fel, valószínűleg az ország leghíresebb emberével. Mindenki tudta, ki az a Jack Brabham. Mindenki. Egy idő után megszoktam az emberek reakcióját, amikor meglátták őt, vagy szóba hoztak engem. Én mindig is Jack fia voltam. Nemigen értettem, mert én csak apaként tekintettem rá. Rengeteg trófea volt otthon, amelyek jól néztek ki, de akkoriban nem sokat jelentettek nekem. Visszatekintve csak akkor hasított belém, mit is ért el apám, amikor negyvenéves lettem. Belegondoltam, ő mit ért el addigra. Épp megnyerte harmadik vb-címét, a Brabham pedig az egyik legnagyobb autógyártó volt, miközben az F2-ben is volt üzleti érdekeltsége. Saját építésű autójával lett világbajnok. Csak ültem a születésnapomon, és arra gondoltam: hogy a fenébe csinálta?! Akkoriban mindössze egy telefonjuk volt, még fax sem állt rendelkezésre. A családunk végtelenül büszke rá.” |
| A nevét viselő csapat 1992-ig működött |
 Jack Brabham 1970-ben nem csupán visszavonult az F1-es versenyzéstől, tulajdonrészét is eladta csapatában. Hogy milyen stabil alapokon feküdt az istálló, jól mutatja, hogy a különböző tulajdonosváltások ellenére is egészen 1992-ig a mezőny oszlopos tagja volt. Az alapító távozása utáni időszakban Bernie Ecclestone vette át az irányítást, és a döcögős kezdet után szép lassan újra ütőképes alakulatot faragott az istállóból. Az 1974-es idényben Carlos Reutemann jóvoltából ismét jöttek a futamgyőzelmek, egy évvel később pedig már csak a Ferrari szerzett több pontot – jórészt a zseniális Niki Laudának köszönhetően. Ecclestone egyik nagy húzása, hogy 1978-ra el is tudta csábítani Maranellóból az osztrák klasszist, aki azonban pechjére épp akkoriban kezdte megunni az F1-es versenyzést. Visszavonulása ugyanakkor megnyitotta az utat egy másik feltörekvő tehetség, Nelson Piquet előtt, aki 1981-ben és 1983-ban is egyéni világbajnoki címet ünnepelt a Brabham színeiben. A csapat ezután viszont nem tudta tartani a lépést a legjobbakkal, egyre hátrébb csúszott az erősorrendben, és utolsó futamgyőzelmét 1985-ben aratta, mielőtt Ecclestone 1988-ban eladta. Bár érzelmes pillanat volt, amikor Jack Brabham fia, David 1990-ben néhány futamon versenyzett az apja nevét viselő csapat autójával, az egymást váltó, kétes hátterű tulajdonosok miatt ez már az agónia időszaka volt, és az 1992-es idény közepén csődbe is ment a gárda. |
| A legnagyobb legendák között tartják számon |
Az autósport világát megrendítette Jack Brabham 2014-es halála, főleg azokat, akik valamilyen formában együtt dolgozhattak vele. Közéjük tartozik a McLarent az 1980-as évektől felvirágoztató Ron Dennis is, aki ezekkel a szavakkal búcsúzott az ausztrál klasszistól: „Sokszor használják a legenda szót sikeres sportemberekre, de ez gyakran túlzás. Sir Jack Brabham esetében viszont teljes mértékben helytálló. Amikor bekerültem az F1-be az 1960-as évek végén, először a Coopernél, majd a Brabhamnél dolgoztam. Még éretlen fiatalként is fel tudtam ismerni valakiben a nagyságot, és mindig is megtiszteltetésként és privilégiumként tekintek rá, hogy Sir Jacknek dolgozhattam. Rengeteget tanultam tőle.” Brabham abban is úttörő volt, hogy F1-es sikerei megnyitották az utat az ausztrál versenyzők előtt, akik közül később Alan Jones világbajnoki címig, Mark Webber, Daniel Ricciardo és Oscar Piastri pedig futamgyőzelmekig jutott. Webber alig győzte méltatni honfitársát: „Jack az ízig-vérig ausztrál és a versenyzőbajnok megtestesítője. Úttörő volt, aki a keményebb utat járva könnyebbé tette a mi dolgunkat követőkként. Hogy felvette a versenyt a legjobbakkal, és három vb-címe közül az egyiket a saját autójával nyerte meg, az igazi legendák közé emeli. Ami a személyes részt illeti, a Webber-háztartásban Jack neve volt a legnagyobb. Olyan szerencsés voltam, hogy már akkor bemutattak neki, mielőtt elhagytam Ausztráliát, és ez lehengerlő élmény volt. Rengeteget támogatott, és nagyon sok jó tanácsot kaptam tőle az évek során, miközben közeli bizalmasokká váltunk.” |
Népsport: Sugar Ray Leonardnak az élete volt a bunyó
A Mercedes jelentős fejlesztésekkel készül a Kanadai Nagydíjra
Népsport: Stadionjában hunyt el az építész
Népsport: Puskásnak még egy BEK-et nyert a Real
