Népsport: nem volt esélyünk a tanítómesterek ellen

Az 1890-es években sorra alakultak a futballklubok, a szakosztályát 1897-ben létrehozó BTC mellett a Magyar Úszó Egyesület (MÚE) 1893-ban, a Műegyetemi Football Club 1897-ben, a Ferencvárosi Torna Club (FTC) 1899-ben, a Budapesti Sport Club (BSC) 1900-ban jött létre, ez az öt együttes vett részt az első, 1901-ben kiírt nyolcfordulós bajnokságban, amelyet az 1901. január 19-én megalakult MLSZ szervezett. Az első kiírást a BTC nyerte meg veretlenül.

A sportújság így értékelte a bajnok BTC játékát: „Míg belföldi csapatok ellen mindannyiszor fölényes sikerrel vette fel a küzdelmet, idegenben, speciel pedig osztrák és cseh csapatokkal szemben mindannyiszor vereséggel végződött a küzdelme. A kudarcok azonban okulást szereztek neki és örömmel látjuk elenyészni a csapat szelleméből az egoizmust, s az elbizakodottságot, mely sokszor okozója lőn a legsúlyosabb vereségeknek.” Ám a legfontosabb: „A footballjáték manapság hazánkban úgyszólván minden sport fölött dominál.”

Ebben az évben ugrásszerűen megnőttek a magyar klubok külföldiekkel vívott találkozói. A Műegyetemi FC 12, a BTC 11, a MUE kilenc, az FTC négy nemzetközi meccset játszott, és a második vonalbeli együttesek is összemérték tudásukat határon túliakkal. A legerősebb ide látogató ellenfél a Southampton volt, az angolok 8:0-ra és 13:0-ra nyertek egy-egy magyar vegyes csapat ellen. Az angol Richmond AFC 1901. április 7-én a MUE, 8-án a BTC, 9-én a Műegyetem, 11-én a Magyar Labdarúgó-szövetség válogatott csapata ellen lépett pályára, mi több, a 12-i és 13-i programban az MLSZ-válogatott és az angol Surrey Wanderers találkozója szerepelt. Az újság így kommentálta a programot: „A magyar futballsport fejlődése tette lehetővé, hogy a sport hazájából, Angliából, tömegesen jöjjenek el hozzánk ezen sport kiváló művelői közül többen.” Az esélyekről így fogalmazott: „Nem a győzelem kilátásával, hanem mert tanulni akarnak tőlük…” A Richmond és a területi szerveződésből verbuválódott Wanderers is amatőr volt. De amúgy is számos nemzetközi mérkőzést rendeztek, például az osztrák Vienna március 31-én a Csömöri úton 11-esből lőtt góllal 1:0-ra legyőzte a BTC-t. Ám a szurkolók viselkedése meglepőbb volt, mint az eredmény, a közönség egy része folyton szidta a bécsi játékosokat: „A szidás oly fokra hágott némelykor, hogy igazságos érzésű embernek rosszulesett hallani.” Sőt, a vendégfutballistákat a meccs végén még kővel is megdobálták, rendőri biztosítással mentek az öltözőbe. A játékvezetőket ugyanúgy – ha nem még jobban – ócsárolták, mint a bécsieket, nem véletlenül jegyezték meg a Sport-Világban: „Maholnap úriember nem vállalkozik bírói tisztre, ha folyton ki lesz téve inzultusoknak.” 

Az MLSZ 1901. április 4-re összeállított egy csapatot, amely egy kombinált együttessel vette fel a küzdelmet. Ám nagy választék nem volt, mivel az ellenfelet a BTC-ből, a MUE-ből és a Műegyetemből válogatott futballistákból állították össze.

Némi meglepetésre a kombinált együttes 4:3-ra legyőzte az MLSZ-válogatottat. A Sport-Világ így értékelte a látottakat: „A játékosok mindkét párton nagyon szépen játszottak, rendes formáján alól egyedül a válogatott csapat két hátvédje játszott.” A történelmi hűség kedvéért álljon itt a szövetségi válogatott összeállítása: Bádonyi (BTC) védett, előtte Harsády és Bodor volt a két védő, a fedezetsor: Lindner (MFC), Ordódy (BTC), Pozsonyi (MUE), a csatársor Koch (MFC), Gillemot (MFC), Gilly (MFC), Róka (BTC), Ray (MUE) felállásban lépett pályára. A sportújság az értékelésben nem mulasztotta el megjegyezni: „Akik a kombinált csapatban játszottak, a válogatott csapat tagjaival meglehetősen egyenlő képességűek.” A magyar nemzeti együttes első hivatalos találkozóját 1902. október 12-én játszotta Bécsben és 5:0-s vereséget szenvedett Ausztriától. Az MLSZ-csapatból a kapus Bádonyi Gyula és a fedezet Pozsonyi Imre, a kombinált együttesből pedig Buda István lépett pályára az osztrák fővárosban, Gillemot Ferenc töltötte be a szövetségi kapitányi tisztséget.

A Richmond 6:0-ra legyőzte a MUE-t, a BTC-t ugyancsak 6:0-ra, a műegyetemistákat és a szövetség együttesét egyaránt 4:0-ra verte meg, de ez nem volt meglepő, mert a Sport-Világ ezt írta: „El volt erre készülve minden ember, hiszen nem nemzeti vetélkedés volt ezúttal a czél, hanem az okulás az angolok játékából, hogy a magyar játékosok lássák, hogy a footballban mennyire lehet fegyelmezni a lelki tulajdonságokat, mennyire képes uralkodni a józan gondolkodás a szenvedély felett és mily tökélyre vihető a testi ügyesség. A testi ügyesség, az ész és lélek működésének harmóniája ez a játék és annál tökéletesebb, minél nagyobb ez a harmónia.” Az angolok játéka „remélhetőleg oly hatással lesz játékosainkra, hogy a csapatok játéka helyes mederbe terelődik és észrevehetőleg javulni fog.” A Sport-Világ a szövetségi válogatott játékerejéről: „A legerősebb csapat, amelynek némi esélye van arra, hogy erős küzdelem árán engedi át a győzelmet az angol csapatnak.”

A lap elemezte a Richmond és a Surrey Wanderers játékerejét, összefoglalva: az előbbi majdnem a profik szintjén áll, az utóbbi egy alkalmi együttes, amely Surrey kerület jó labdarúgóiból állt össze. A játékstílust részletezte: „A richmondi játékosoknál az egyéni játék és az összjáték ügyes összhangba hozása volt meglepő a nálunk tapasztalt játékkal szemben, a Surrey Wanderers csapatánál pedig a tiszta passzjáték dominált. Utóbbiak játéka a szemnek nem annyira tetsző, mint a richmondiaké, de a kivitelben hasznosabb, a richmondiaknál nem láttunk olyan gyors kombinációkat.” A Richmond 1:0-s félidőt követően 4:0-ra győzött, a Wanderers pedig félidei 2:0 után 5:1-re nyert. A magyar gólt a Magyar Úszó Egyesület csatára, Szerémi Jenő lőtte. A banketten az egyik richmondi futballista, a csatár P. Cox a magyarok játékával kapcsolatban kifejtette: „Sokkal helyesebb, ha a csapatok támadnak teljes erővel, mintha védésre adják magukat, mert dicsőségesebb eredmény egy adott gól sok kapottal szemben, mint kevesebb kapott semmi adottal szemben.” Írhatnánk azt is: becsületgól. Az MLSZ-csapat és a Surrey Wanderers második meccsén 6:1-re győzött az ellenfél, a félidőben 1:0 volt az állás, de ez ugye az előbb felsoroltak miatt jobb, mint az 5:0-s vereség… A becsületgólt Missky Ferenc a műegyetemisták támadója lőtte. A sportlap reálisan értékelt: „Az összeállítás elég sikerültnek mondható, és ha tekintetbe vesszük, hogy trenírozásról és megszokásról szó sem lehetett az utolsó pillanatban összekombinált csapatoknál, a csapatok játékával is meg lehetünk elégedve. Elvégre 5:1 és 6:1 nem rossz eredmény a mi csapataink részéről a Surrey Wanderersszel szemben, hiszen a nagyra tartott Slavia is első nap hasonló arányban szenvedett vereséget ugyanezen csapattól.” Prágában április 8-án a csehek is 0:5 után az utolsó percben lőtték a szépítő találatukat, így alakult ki az 1:5-ös végeredmény.