Népsport: nem volt taktika a leóni meleg ellen
Az ausztriai edzőtábor vége felé Mezey György szövetségi kapitányt az bosszantotta, hogy az osztrák lapokból úgy értesült: a 70-szeres válogatott Nyilasi Tibor már edz az Austria Wien együttesével. „Pedig amikor a bécsiektől táviratot kapott, akkor azzal váltunk el, hogy kiutazik klubjához, rendezi ügyeit, és utána mi szeretettel várjuk itt az edzőtáborban… Ezek után még inkább várom otthonról az illetékes vezetőktől az értesítést, hogy miben is állapodtak meg a tudtom nélkül az Austria Wien vezetőivel. Azt hiszem, most már végképp elérkezett az ideje, hogy eldőljön, hova is tartozik Nyilasi ebben az időszakban…”
Május elején derült ki, hogy Eduard Malofejev szövetségi kapitányt a jól ismert Valerij Lobanovszkij váltotta a szovjetek kispadján. Az NS szerint: „Érthető, hogy most rá esett a választás. Jelenléte visszaadja a válogatottaknak az elvesztett önbizalmat, és biztosítja egyben a Dinamo Kijevre épülő Mundial-együttes szervezeti, játékfelfogásbeli egységét.”
A keret hazatért Ausztriából, Mezey György május 16-án kijelölte az utazók névsorát, amelyben a felépülő Hannich Péter helyet kapott, Törőcsik András és Nyilasi Tibor nem. Legjobbjaink ünnepélyes búcsúztatásán a szakember kijelentette: „Válogatottunk huszonhét mérkőzésén hetvenhárom százalékos teljesítményt nyújtott, s ez a világon egyedülálló. A siker esősorban értelmes, többre törekvő játékosok és áldozatkész vezetők közös munkájának eredménye.” Hozzátette, mindenképpen a 16 közé várja együttesünket. Nagy Antal csapatkapitány elmondta: „Munkánkat elvégeztük, felkészültünk, elszántan, de elbizakodottság nélkül utazunk. Bizakodunk!”
Válogatottunk május 19-én érkezett meg az 1 100 000 lélekszámú Leónba, ezt követően a küldöttség szálláshelyére, a 25 km-re lévő Comanjillába buszozott. A mieink a Punto Verde klub létesítményeiben edzettek, a léoni El Heraldo így fogadta a magyarokat: „A rokonszenves húngarók tavaly decemberben már kivívták a helyiek tetszését. Mindent megteszünk, hogy jól érezzék majd magukat.”
Május 21-én lejátszotta első edzőmeccsét a válogatott, a Punto Verde León együttese ellen és 9–1-re nyert. A Népsport szerint: „Ebben az időpontban játszunk majd a Szovjetunió ellen is. A 30 fokos melegben jó hangulatban, felszabadultan játszottak a fiúk, fittyet hányva a tűző napra, a füllesztő kánikulára.” Persze, a futballkémeket nem lehetett kizárni, ha a magyar újságok nem is, a külföldiek megírták az összeállítást. Mezey állítólag tombolt dühében… Néhány játékos nyilatkozott, Kardos József így látta: „Az elmúlt félévben gyakran tapasztaltam, hogy a szurkolók közül sokan a fellegekben járnak. Olyan igényeket fogalmaznak meg velünk szemben, hogy attól tényleg megremeg az ember lába. Közvetlenül a Mexikóba utazásom előtt beültem egy taxiba, és a sofőr két percen belül már a vb-döntő esélyeit taglalta. Aztán nyíltan kimondta, csak akkor lenne elégedett velünk, ha legalább negyedikek lennénk. Amikor lehűtöttem, hogy én már a tizenhatba jutást is sikeresnek tekinteném, azt hitte, hogy csak szerénykedem, vagy viccelek.”
Péter Zoltán enyhébbnek vélte a szurkolói nyomást: „Azt hiszem, a szurkolók döntő többsége ennél higgadtabban ítéli meg a csapat helyzetét, és nem vérben forgószemekkel hirdeti, hogy legyőzhetetlenek vagyunk. Az eddigi eredmények jogos igényeket támasztanak a szurkolókban, s a csapat ezt el is viseli.” Kovács Kálmán az arany középutat fogalmazta meg: „A túlzott követelmény vagy a felelősségérzet teljes levétele a játékosok válláról egyaránt hiba. Szerencsére Mezey György sohasem tett béklyókat ránk, nem támaszt velünk szemben teljesíthetetlen követelményeket.”
Megérkezett a szovjet válogatott is, az első tréninget követően Valerij Lobanovszkij sajtótájékoztatót tartott, többek között elmondta: „Délben, 35 fokos melegben nem lehet annyit futni, inkább a labdát kell mozgatni, mert aki nem osztja be jól az erejét, az a mérkőzések hajrájában nagyon kínos perceket élhet át. Persze, egy jól felkészült sportolónak szerintem itt is, ilyen körülmények között is kifogástalanul helyt kell állnia.”
Mezeyt is megkérdezték a találkozók időpontjáról, ezt válaszolta: „A labdarúgással és a játékosokkal szembeni felelőtlenség. Hogy miért? Nagyon egyszerű a magyarázat. Korunk futballjához hozzátartozik az iram, az agresszivitás, ennek a gyönyörű játéknak ezek lettek az igazi elemei. Itt Mexikóban sokkal lanyhább tempó következik, a nézők számára érthetően elkeserítő lesz a színvonal-visszaesés. Felelősségem teljes tudatában kijelentem, hogy ez árt a labdarúgás fejlődésének.”
Május 23-án következett a második mexikói edzőmérkőzés a CD Tepatitlán ellen (4–0) 38 fokos melegben. A négygólos magyar siker után az ellenfél edzője, Humberto Hernández ezt mondta a mieinkről: „Tehetséges csapat, sok nagyszerű labdarúgóval. Taktikailag igen fegyelmezett társaság, mindenki tudja, hogy mit akar játszani. Valószínű, hogy a világbajnokságon közönségsikert aratnak a magyarok. Kívánom nekik a kitűnő szereplést.”
Mivel a meleg ellen nincs új taktika, ismét mérkőzés következett: május 24-én a León tartalékcsapata ellen, immár 40 fokban… A 4–2-es győzelmet Esterházy Márton így kommentálta: „A hőség mellett az oxigénhiány is fellépett a mai mérkőzésen. Negyven fokban az az érzése az embernek, mintha a pólusai is tüzelnének, és a tüdejéből láng lövellne ki.”
Május 26-án az FC León volt az ellenfél, a 6–1-es győzelem után az NS elismerően írt: „Détári vezérletével 45 percig sziporkázott a magyar csapat, igazán reménykeltően futballozott.” Kiprich József szerint: „Belül, a pályán is érezhető volt, mennyire gördülékenyek a támadásaink. (…) Sokkal jobban éreztem magam, mint a korábbi edzőmérkőzéseken. Egyre inkább kezdek hozzászokni a klímához. Nem éreztem azt az ólmos fáradtságot a mérkőzés után, amit korábban. Meggyőződésem, a kéthetes ausztriai magaslati edzőtábornak köszönhető, hogy gyorsan akklimatizálódtunk, kifogástalan az erőnlétünk.” Beszélt a táplálkozásról is: „Kevesebb húst fogyasztunk és lényegesen több tésztát, szénhidrátot.” Hogy mit vár az első mérkőzésen? „Jól ismerem a szovjet labdarúgókat, hiszen az ifjúsági és az utánpótlás-válogatottal legalább hússzor szerepeltem ellenük. Technikailag ragyogóan képzettek és elég kemények. Korszerűen futballoznak. Ám az ifjúsági válogatottal és az utánpótlással is többször legyőztük őket. Egyszóval, kellő tapasztalattal rendelkezem ahhoz, hogy ne remegjen a lábam.”
Május 30-án León vegyes csapata következett, a magyar újságírókat leszámítva senkit sem engedtek be a nézőtérre, Mezey még az NS tudósítóját is titoktartásra kérte… A szaklap úgy látta: „Válogatottunk fegyelmezetten és céltudatosan játszott, megszokott stílusában, s főleg a második félidőben sziporkázott.” Ugyanakkor nem tagadta: „Mezey György – a magyar újságírók számára már-már megszokott – zárkózottsága a külföldi kollégák körében nem örvend valami nagy népszerűségnek. Úgy tűnik, a kapitány magatartása idegen, sőt, visszataszító, főleg a mexikói újságíróknak.”
Képtelenek voltak megérteni, miért nem mondja meg az összeállítást, és miért titkolja el előttük a góllövőket és a gólperceket…
Emlékeztető
MAGYARORSZÁG–PUNTO VERDE LEÓN 9–1
1986. május 21., León
MAGYARORSZÁG –CD TEPATITLÁN 4–0 (3–0)
1986. május 23., León
MAGYARORSZÁG: Szendrei (Andrusch, 46.) – Sallai S., Róth, Csuhay, Péter – Kardos, Nagy A., Burcsa – Kovács K., Bognár Gy., Esterházy (Dajka, 46.)
Gólszerző: Esterházy, Burcsa (11-esből), Nagy A., Bognár
MAGYARORSZÁG–FC LEÓN TARTALÉK 4–2 (4–2)
1986. május 24., León
MAGYARORSZÁG: Disztl P. (Andrusch, 46.) – Sallai S. (Kovács K., 46.), Disztl L., Garaba, Varga J. – Nagy J., Róth (Kardos, 46.), Détári – Kiprich, Dajka, Hajszán
Gólszerző: Détári (2), Kiprich (11-esből), Róth, ill. Santillán (2)
MAGYARORSZÁG–FC LEÓN 6–1 (5–1)
1986. május 26., León
MAGYARORSZÁG: Disztl P. – Sallai S., Nagy A., Garaba, Varga J. – Kardos, Burcsa, Détári – Kiprich, Dajka, Esterházy
Gólszerző: Détári (3., 22.), Kiprich (8. – 11-esből, 50.), Dajka (30., 32.), ill. Martínez (43.)
MAGYARORSZÁG–FC LEÓN VEGYES 7–1 (5–1)
1986. május 30., León
Gólszerző: Burcsa (20.), Hajszán (30.), Kiprich (46.), Esterházy (60.), Sallai S. (80.), Bognár Gy. (82.), Détári (84.), ill. Marcello (31.)
