Fabricio Amato: Nem mondtam még le a bajnoki címről
– Carlos Tejedorban született Buenos Aires tartományban. Milyen gyerekkora volt?
– Igazán szép időszak volt a mindössze hétezres kisvárosban, sok időt töltöttem a családommal és barátaimmal – válaszolta lapunk kérdésére Fabricio Amato, a ZTE 21 éves argentin középpályása. – Háromévesen kezdtem el futballozni egy helyi klubban, hamar szenvedélyem lett, már egészen fiatalon arról álmodtam, hogy profi labdarúgó leszek.
– Argentínában az Estudiantesnél nevelkedett, s kölcsönben megfordult az Independiente Rivadavia csapatánál is.
– Hat évet töltöttem az Estudiantes de La Platánál, meghatározó időszak volt az, rengeteget fejlődtem játékosként és emberként. Ott írtam alá az első profi szerződésemet, s még most is a klubhoz tartozom, hiszen kölcsönben szerepelek Zalaegerszegen. Az Independiente Rivadaviánál csak fél évet voltam kölcsönben, nem játszottam sokat, de ezt az időszakot is hasznosnak értékelem.
– Sőt, az Independientével ön is Argentin Kupa-győztesnek vallhatja magát.
– Abban az idényben bemutatkoztam az első osztályban, igaz, csak egy meccset játszottam, továbbá a csapattal voltam, amikor elhódítottuk a kupát. Csodálatos élmény volt, mert a klub akkor már jó ideje nem nyert trófeát.
– A nyáron aztán Zalaegerszegre szerződött. Jó döntés volt?
– Ez nem is kérdés, mert nagyszerű lehetőségnek tartottam. Nem játszottam sokat az Independientében, szükségem volt rá, hogy olyan klubhoz kerüljek, amelynél több szerepet kaphatok. A ZTE európai klub, innen több esélyem van nevesebb klubhoz kerülni a kontinensen, s lehetőségem nyílhat az Európa-ligában vagy akár a Bajnokok Ligájában futballozni.
– Fiatalon először játszik külföldön: hogyan viselte a világ másik végére költözést?
– Őszintén szólva nem volt nehéz, mert már tizenhárom évesen elhagytam az otthonomat a futball miatt. Persze idő kellett, hogy megszokjam az itteni kultúrát, ami nagyon különbözik az argentintól, s bár angolul nem beszéltem, mostanra sikerült alapszinten elsajátítanom.
– Hogy tetszik Magyarország?
– Nagyon szép, nyugodt és nem utolsósorban biztonságos ország, még az éghajlatot is hamar meg lehet szokni.
– Mi a véleménye a magyar labdarúgásról?
– A szép futball a jellemző, tele van az élvonal képzett játékossal, jól érzékelhetőn fontos a labdatartás. Minden csapat erős, a stadionok pedig csodálatosak, méltók az első osztályhoz. Kedvenc ellenfelem vagy olyan együttes, amely szimpatikus a klubomon kívül, igazából nincs, nekem csak a Zalaegerszeg fontos.
– Az előző hét bajnokin végig pályán volt, a jelek szerint beverekedte magát a kezdőcsapatba.
– Nagyon jól érzem magam, élvezem a futballt. Hálás vagyok, hogy az utóbbi meccseken lehetőséget kaptam, és szerencsére jól is megy. Remélem, hogy ami elindult a Ferencváros elleni győzelemmel, azt folytatni tudjuk és egyre feljebb kapaszkodunk a tabellán.
– Mit tart a legnagyobb erősségének?
– A védekezőmunkámat, illetve az egy egy elleni párharcokat, akár a földön, akár a levegőben. A fejjáték, a tizenhatoson belüli tisztázás is idetartozik. Bírom a strapát, igyekszem végig magas fordulatszámon pörögni és természetesen a támadójáték felépítéséből is szeretem kivenni a részem.
– Ahogyan önnek, a csapatnak is jól megy az utóbbi időben, az előző hat bajnokija közül ötöt is megnyert, legutóbb Újpestről vitték el a három pontot.
– Szépen kapaszkodunk felfelé tabellán, tényleg jó formában vagyunk. Keményen dolgozunk, egyre jobban összeszokunk és magabiztosak vagyunk, szerintem ez a legfontosabb. Nagy sikerként könyvelem el az újpestiek idegenbeli legyőzését, mert erős a csapatuk. S ne felejtsük el, sorozatban már negyedszer nyertünk kapott gól nélkül, ez is óriási fegyvertény. A védekezésünk és a támadójátékunk is folyamatosan javul.
– Mivel lenne elégedett az idény végén?
– Célom, hogy minél több mérkőzésen játsszak és a lehető legjobb teljesítményt nyújtsam. Csapatként pedig arra törekszünk, hogy a tabellán még feljebb lépve különlegeset alkossunk. Jó lenne az élmezőnyben végezni, s bár sokan megmosolyognak ezért, a bajnoki cím megszerzéséről sem mondtam még le.
