Most éppen az a hír járja, hogy Cristiano Ronaldo a Bayern Münchenhez szerződhet.
Most éppen... Mert mindig akad egy bennfentesnek kinevezett információ, amely időlegesen felkorbácsolja az érdeklődést. Esetünkben a Bayern és CR7 iránt.
Világmárka mind a kettő, a hozzájuk közelálló körök pedig értenek hozzá, hogyan kell a szenzáció csapját kinyitni, jól kifolyatni az áradó aranyat, időnként a szennyet, majd aztán eltekerni jobbra a korongot – és vége.
Esetünkben a Bild adta hírül a készülődő Bayern–Ronaldo frigyet. A lappal szemben lehetnek fenntartásaink – legyen elég csak a Nobel-díjas Heinrich Böll 1974-es regényére (Katharina Blum elvesztett tisztessége) utalnom, a könyv, amelynek a Bild volt a mintája, remekül bemutatja, mire képes a bulvársajtó, főként, ha rágörcsöl egy témára.
Ezzel együtt ne legyintsünk, hiszen – és ez már szakmaibb megállapítás – jól járnának egymással. A Bayern az a Bayern, ehhez nem szükséges különösebb magyarázat, igaz, Ronaldo méltatásához sem kell keresni az érveket, a kézenfekvő tények is bivalyerősek. Hiszen ha valaki három topligában már volt gólkirály, 641 bajnokin 497-szer talált be a kapuba, az Aranylabdára akkor is esélyes, amikor nem, s ha ráadásul a tudatosnál is tudatosabb futballista, azt joggal várhatják tárt karokkal mindenütt.
A Bayern sem kivétel, főként most, amikor lerúgta magáról a hűtlen szerető, nevezett Robert Lewandowski, ami presztízsveszteség, de egy jó Ronaldo helyreállíthatja a világ rendjét.
Persze vannak korlátai is a nagy egymásra találásnak, kezdjük a megváltoztathatatlannal, a portugál klasszis életkorával: 37 esztendős, mondják, futballban ez már több a soknál, veteránkor. Erre csak azt mondhatom, hogy bár látnék egy fél húszesztendőst a közelemben olyan mutatókkal, mint amilyen az övé, nyilván értik, mire gondolok... A másik akadály már kevésbé megugorható, hát persze hogy a pénzről van szó. Nem fillérekről, milliókról, euróban és annyi nullával, hogy nem tudom, elbírná-e a jó öreg laptopom billentyűzete.
Hát... Majd meglátjuk... Mindenesetre idáig eljutva rájöttem, hogy mondhatok én akármit a Bildről, Herr Böll ide, Nobel-díj oda, csak beugrottam én is a hírének.
Olyannyira, hogy csalódnék, ha nem lennének egymáséi a szereplők.
Hiába, a szerző is ember.
A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!
Alapvetések – Deák Zsigmond jegyzete
Régi ismerősök – Smahulya Ádám jegyzete
Van tűz – Mohai Dominik jegyzete
Gólok és cipők – Szöllősi György jegyzete
Valami félrecsúszott – Kapolcsi-Szabó Bence jegyzete
Kösz a tavaszt, szevasz! – Bodnár Zalán jegyzete