Embernek maradni – Moncz Attila publicisztikája

A Borussia Dortmund labdarúgócsapata jelezte, szeretné meghosszabbítani kapitánya, Emre Can idény végén lejáró szerződését. Eddig ez nem több egy németországi újsághírnél, idehaza pedig talán nem is éri el egy átlag szurkoló ingerküszöbét. Ha viszont hozzátesszük, hogy Can a múlt szombaton a Bayern München elleni bajnokin keresztszalag-szakadást szenvedett, és az addig vele a közös folytatásról nem igazán egyeztető klubja ezt követően jelezte igényét, nálam ez mindjárt másik „polcra” helyezi a hírt. Valahol kiderül, hogy a rohanó, üzleties, sokszor gépies futballvilágban maradnak még emberi érzések és értékek is. „Hihetetlenül nagyra tartjuk Emrét. Ezért is szeretnénk támogatni őt június harmincadikát követően is. Ha átesik a műtéten, leülünk és megbeszéljük vele a részleteket” – jelentette ki Lars Ricken, a BVB ügyvezető igazgatója, egykori ikonja.

Dortmundban tisztában vannak vele, nagyjából egy évig nem számíthatnak Can játékára. Mégis készek arra, hogy két évvel megtoldják a szerződését, végig a teljes bért fizetve neki. Mert az ott nyújtott produkciója alapján megérdemli. Nincs matek, hogy ennyi vagy annyi az így feleslegesen kiadott pénz, nincs reklamálás, hogy az ő fizetésén hozhatnának másik, azonnal bevethető futballistát, csak elismerés és támogatás létezik. Úgy, hogy még azt sem lehet mondani, a német válogatott futballista a Dortmund történetének legsikeresebb időszakában volt vezéralak. Az a korszak a kilencvenes évek második fele volt, Rickenékkel a pályán, bajnoki címekkel, Bajnokok Ligája-győzelemmel. A Can 2020-as érkezése óta tartó időszakban a csapat egyetlen Német Kupát nyert, illetve döntőt játszott a BL-ben, más kiemelkedő sikere nem volt. Viszont 2023-ban átvette a csapatkapitányi szerepet Marco Reustól, és azóta az Edin Terzic-, a Nuri Sahin-, valamint a Niko Kovac-érában is ő a játékosok között a szellemi vezér. Közmegelégedésre. Most pedig, amikor ő került mentálisan nehéz helyzetbe (ilyen sérüléssel, a biztos jövőképet jelentő hosszabb távú szerződés nélkül), a BVB értékelte az eddigi cselekedeteit.

Szerencsére a Dortmund gesztusa nem egyedi a futball világában, 2024 nyara óta ez már legalább a harmadik olyan eset, ami figyelmet és tapsot érdemel. Először az FC Barcelona lépésére kaptam fel a fejem. A katalán csapatban augusztus 17-én játszott először spanyol bajnokit az akkor 17 éves Marc Bernal, majd tíz nappal később, a Rayo Vallecano elleni összecsapáson keresztszalag-szakadást szenvedett. A Barca bő egy hónappal később bejelentette, 2026 nyaráig meghosszabbítja a szerződését, amit kölcsönös elégedettség esetén további három évvel lehet megtoldani (ez időközben megtörtént), Bernal kivásárlási ára pedig 500 millió euróra emelkedik. Különösen az egyéves kényszerpihenő miatt (a játékos 383 nap után térhetett vissza!) az ilyen futballisták kezét könnyebben elengedik, a kezelésükre nem fordítanak megfelelő figyelmet és időt, a Barcelona viszont ragaszkodott Bernalhoz. Persze, ebben benne lehet, sőt, benne van a futballista talentuma meg jól felfogott üzleti érdek is, de simán mondhatták volna neki azt is, ugrálókötelezz, aztán ha megerősödtek a szalagjaid, gyere vissza. Ilyet is hallottam már…

Ugyancsak megsüvegelendő, amit az angol negyedosztályban (League Two) szereplő Tran­mere Rovers tett. Az első csapatban addig csupán egyszer pályára lépő, átmenetileg még kölcsön is adott Josh Williams tavaly nyáron a felkészülési időszakban ugyancsak keresztszalag-szakadást szenvedett. A Rovers pedig 2027 nyaráig szóló megállapodást kötött vele. Nem tudták, hogy igaza lesz-e Andy Crosby menedzsernek, és tényleg hosszú távon „kijöhet belőle valami”, ám „emberként” az embernek tartoztak annyival, hogy addigi 21 éve legnehezebb pillanataiban mellé álltak. „Amikor a vezetőedzőnk telefonon közölte, hogy új szerződést kapok, a hetedik mennyországban éreztem magam” – vallotta be Williams. Azt is elárulta, ilyen helyzetben nem is annyira az anyagi biztonság, hanem a törődés szándéka a legfontosabb, ennek tudatában fejben könnyebb túljutni a nehézségeken.

A tökéletesen előkészített profi szerződések az ilyen esetekre a legritkább esetben kínálnak megoldást. Ilyenkor az emberi kvalitások és érzések a döntők, örömteli, hogy bizonyos helyzetekben sikerül felülkerekedni a gazdasági racionalitáson. Mert a sport továbbra is egyike a világ azon szegmenseinek, amelyekben példákat és példaképeket keresnek, a bennük szereplőket követik, és ha jónak ítélik meg, lemásolják az ott látott mintát. Így lehet valakiből a szó jó értelmében vett influenszer.

Ugyanakkor a profi szerződések ma már nagyon sok helyzetre kínálnak azonnali megoldást, mert egyre fontosabb, hogy a kockázatot minden téren csökkenteni kell. Sőt, ha lehetne, eltüntetni. A sok téren etalonnak tartott labdarúgó Premier League alapszerződését például évekig finomították, mire elnyerte a mostanság is használt formáját. Egy oldalon rögzítik benne a standardokat, a jogi definíciók négy oldalt visznek el, 14 oldalon következnek az általános szerződési feltételek, majd jön két melléklet, amelyek közül az elsőben az eljárások és az azokhoz kapcsolódó büntetési tételek szerepelnek, a másodikban pedig a bónuszok.

Ha például valaki a labdarúgáshoz köthető tevékenység során szenved súlyos sérülést, a lábadozás első 18 hónapjában megkapja a teljes alapbért, a további kieső időszakra pedig annak a felét. Ha a probléma keletkezése nem a sportághoz köthető, akkor „csak” 12 hónapig jár a teljes bér, viszont mindkét esetre igaz, hogy a játékos jogosult a bónuszaira. A sima munkavállalói szerződésekkel ellentétben itt büntetési tételek is lehetnek, amelyek közül a legrövidebb „hatótávú” a kéthetes fizetésmegvonás.

Egyre erősebb tendencia, hogy a szerződésekbe bekerül egy úgynevezett erkölcsi záradék (morals clause), ami a viselkedési formákat szabályozza. Hangsúlyozottan nem a fentebb taglalt emberi/racionális jellegűeket, hanem a szigorúan erkölcsi alapúakat. Amelyek keretében a játékos vagy a támogatott a másik fél értékrendjéhez nem illő kijelentéseket, lépéseket tesz. Mivel ezek a közösségi média térhódítását követően villámgyorsan felkapottak lehetnek, különösen veszélyesek lehetnek egy-egy brand értékére, ami annak tulajdonosának több területen (például anyagi, erkölcsi) okozhat jelentős veszteséget. A golfozó Tiger Woods például egy autóbalesete és házasságon kívüli ügyeinek nyilvánosságra kerülése miatt több szponzori szerződését bukta el, mások (élen a ­Nike-val) pedig csökkentették a neki juttatott összeget. A Qantas ausztrál légitársaság egyenesen a helyi rögbiszövetséget (RA) fenyegette meg, hogy ha nem rúgja ki a kisebbségekre sértő állításokat tevő Israel Folau nevű játékost, az egész bajnokság támogatását felfüggeszti. Folau szerződését ugyan – a benne lévő kitételek miatt viszonylag egyszerűen – felbontották, az ügyet nem kezelték megfelelően, így a cég részben erre, részben a koronavírus-járványra hivatkozva 30 év után befejezte támogatói tevékenységét. Tízmillió dollárral lett „könnyebb” a szövetség büdzséje. Itt, szemben Can, Bernal vagy Williams esetével nem volt emberi oldal, amit figyelembe lehetett/kellett volna venni.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!