80 éves Sepp Maier, akinek kapuskarrierjén csak Panenka ejtett foltot

Szegény Fritz Kosar! Pályája elején Fazekas Árpád mögött nem fért be a Bayern kapujába, amikor pedig a magyar mágus távozott, Zlatko „Csik” Csajkovszki mester egy bizonyos Sepp Maiernak szavazott bizalmat, és a későbbi legenda az ezt követő több mint tizenhárom évben mindössze három meccsen engedett mást a gólvonalra. „Ha jól teljesítettünk, 1800 márkát kerestünk havonta, ami csak elsőre tűnik rossz pénznek, hiszen mindössze 25 pfennigbe került egy literes korsó sör…” – emlékezett a kezdetekre a kapusfenomén.

Összesen 473, sorozatban 442 bajnoki meccsen védte a müncheni kaput – mindkettő német rekord, az utóbbi – legalábbis a németek szerint – világcsúcs is. Maier rendkívül népszerű figura volt és az is maradt (Nyugat-)Németországban, aminek csak alapfeltétele volt, hogy a német futball első igazán nagy korszakában védte a legjobb klub és a válogatott kapuját, de a pályán kívül is számíthattak rá az újságírók, ha kellett a blikkfang a lapokba vagy a televíziós műsorokba. Ma így emlékszik vissza a sajtóval való kapcsolatára: „Régen nem volt gond az újságírókkal, meg lehetett bennük bízni. Persze akkoriban is volt egy-két idióta, de ennyi nem, mint manapság…”

Védett három vb-n (és már 1966-ban is nevezve volt, vagyis vb-ezüstérmes is) és két Eb-n, három BEK-döntőben, 95 meccsen a Nationalelfben, szinte mindig remekül. „A tizenegyesnél féljen a csatár. Ott én már csak nyerhetek…” – szokta mondogatni, csak erről Antonín Panenkát felejtette el értesíteni, aki épp neki esernyőzte be az 1976-as belgrádi Európa-bajnoki fináléban az elhíresülő csodatizenegyest. A trükköt vélhetően a világ összes kapusa megkajálta volna, csak éppen a csehszlovákok ezzel nyerték meg a kontinensviadalt.

PANENKA TIZENEGYESE

De a Beckenbauer, Breitner, Netzer, Gerd Müller, Hoeness fémjelezte aranygenerációval Sepp Maier is felülhetett előbb Európa (1972), majd otthon a világ (1974) trónjára. („Amikor 1972-ben Európa-bajnokok lettünk, azt gondoltam, ennél jobban képtelenség futballozni. Ma meg nézem azokat a felvételeket, és röhögök rajtuk…”) Az 1974-es vb lengyelek elleni elődöntőjében földöntúli védésekkel őrizte meg Helmut Schön válogatottjának a sovány, egygólos előnyt, a fináléban pedig Neeskens korai 11-ese után lehúzta a rolót, és a második félidőt végigtámadó hollandok nem bírták feltörni a reteszt.

Öt európai kupadöntőben (egy KEK- és három BEK-döntő, de ebből az 1974-est 1–1 után megismételték az Atlético ellen, az 1976-os, St-Étienne ellenit Palotai Károly vezette) mindössze egy gólt kapott, edzette Lóránt Gyula (a társakhoz hasonlóan utálta) és Csernai Pál (ahogyan a többiek, ő is imádta) is. Alapelve volt, hogy vakon megbízik a védőiben, akik cserébe bátran építhettek a Maier-bravúrokra.

A kapusok sorsa, hogy a kapott gólok miatt emlékeznek rájuk, Panenka mellett Maier pályaívét az Ost-Block egy másik csatára, Jürgen Sparwasser is emlékezetessé tette, mert a futballtörténelem egyetlen NSZK–NDK mérkőzésén, az ’74-es vb-n ő rúgta be neki a csoportban a keletiek győztes gólját. Igaz, a vb-t már a nyugati oldal nyerte meg.

AZ 1974-ES VB-DÖNTŐ ÖSSZEFOGLALÓJA

Ahogyan örök kapitányát, Helmut Schönt remekbe szabott sapkájáról ismerte a világ, Sepp Maier a rövidnadrágok korában hosszított dinamóban védett, és ő vezette be az átlagosnál nagyobb kapuskesztyűket is, ami miatt Miki egérnek is becézték. Ezeken a világon először kísérletezett különböző gumiborításokkal, mi több, a Reusch sportszergyártó bevette őt fejlesztői csapatába. Mindössze 185 cm magas volt, ami kapusban kifejezetten alacsony, ám rendkívüli ruganyosságának és reflexeinek köszönhetően ezt a hátrányát bőven kompenzálni tudta. („Egy kigyúrt fickó jól mutat a csapatfotón, de használhatatlan a kapuban…” – szokta mondani, ha szóvá tették valóban nem túl kidolgozott alkatát.)

Akármennyire is kedvelték Németország-szerte, klubját, a Bayernt nem annyira, így esett, hogy 1971. február 13-án a Rot-Weiss Essen vendégeként előbb egy sörösüveggel, utóbb egy húszcentis késsel próbálták a lelátóról eltalálni. Maier a két bűntárgyat nagy nyugalommal bemutatta Jan Redelfs játékvezetőnek, a meccset 3–1-re az Essen nyerte meg, a Bayernnek épp két pont hiányzott a ’Gladbach mögött az aranyhoz. Az elkövetőt, egy 17 éves hullarészeg gimnazistát pedig előállították, hiába kért később telefonon elnézést Maier akkori feleségétől.

Sepp Maier amúgy sem volt egy ideges típus. „Ha időben észleled a lövést, nem kell repkedned a kapuban” – magyarázta rendkívül energiatakarékos, mégis hatékony védési stílusát. És a poénokért sem ment a szomszédba, egy ízben például látványos vetődéssel csípett el egy pályára tévedő kacsát… Az Anzingi Macska – ahogyan a falu után becézték, ahol felnőtt – 1979-es válogatottbeli visszavonulása előtt az utolsó hat meccsen csapatkapitánya is volt a Nationalelfnek, korábban háromszor védett Magyarország ellen (német részről 3–1, 2–0 és 0–0 – ez utóbbi, Helmut Schön kapitányi búcsúmeccse a köd miatt a 61. percben félbeszakadt Frankfurtban), az egyetlen gólt 1970-ben Fazekas Lászlótól kapta.

Kapusedzőként hasonlóan fényes sikerek kísérték az útját, mint aktív játékosként. A válogatott mellett 16, a Bayern mellett 14 évet dolgozott, ebből tízet párhuzamosan. Csak 2004-ben intett búcsút a Nationalelfnek, amikor Jürgen Klinsmann sváb nyakassággal Jens Lehmannt kezdte favorizálni a kapuban a Maier által preferált Oliver Kahn helyett.

A müncheniektől 2008-ban, 64 évesen köszönt el, a futball iránti szeretete azonban örök, nem véletlenül nyilatkozta azt még pályája csúcsán, hogy „Gyerekként sosem vittem az ágyamba plüssmacikat, aludni is labdával vonultam…”

Nagy kortársai közül a nála egyaránt egy évvel fiatalabb két aranylabdás, Gerd Müller és Franz Beckenbauer sincs már köztünk. A Nemzet Bombázója 2021-ben, a Császár az idén januárban távozott. Kapusuk kondíciója azonban 80 évesen is irigylésre méltó.