A vérvonalon – Thury Gábor jegyzete

A Dárdai Pállal készült interjúból kiderül, egyszerű játék a futball. Persze a Liverpool egykori menedzsere, Bob Paisley nagy igazsága akkor érvényes, ha sikerül átültetni a gyakorlatba. Nos, Dárdai talán legnagyobb edzői erénye, hogy neki általában sikerül. A Bundesliga 2018–2019-es idényét két győzelemmel kezdő Hertha szakvezetője beszél a berlini csapat sikerének összetevőiről, a lehetőségek adta keretekről, s mindezt természetességgel teszi, ami üdítő napjaink labdarúgásának agyontervezett, agyonszabályozott világában. A koncentrált, fegyelmezett védekezés akkor is alap, ha elöl nincs kreatív játékosa, és ez utóbbi tényen nem siránkozik, hanem az adott helyzethez igazodva tervezi meg együttese játékát. Mondhatnánk, ez az edzői ars poeticája, de ez a kifejezés nem hangzik el a beszélgetés során, s a futballfilozófia kifejezéssel sem találkozunk.

Józan paraszti ész némi rafinériával, mögötte persze a legmodernebb műszaki háttérrel, elemez ő is GPS-adatokat, ám ha kell, poénnal indítja a reggeli edzést. Ahogyan ő fogalmaz, nem varázsolni akar, hanem a játékosainak segíteni. Ezért persze a futballistái hálásak, ha kell, tűzbe mennek érte. Dárdaival kapcsolatban még nem hallottuk, hogy fúrják a játékosai, ellenkezőleg – nem véletlenül válogatottunk szövetségi kapitányaként is az volt a legnagyobb erénye, hogy nem bonyolította túl a játékot, labdarúgóink képességeihez alakította ki a taktikát, nem pedig agyonkreált szisztémához kereste a nálunk legalábbis nem létező embereket.

Mindeközben Dárdai fiai is bontogatják szárnyaikat a berlini klubnál, az edző-apa elégedett az ambíciójukkal, amellyel a saját fejlődésüket elősegítik. A legnagyobb már bemutatkozott a Bundesligában, míg a legkisebb nem ment a szomszédba némi vagányságért, egy utánpótlástorna gólkirályi címéért mezítláb állt a szétlövéshez. Mondjuk aki látta néhai Dárdai Pált futballozni, annak ez nem is olyan meglepetés, a Hertha edzőjének édesapja úgy lőtt, mint az ágyú, remek erőnléte a magyar mezőnyben párját ritkította. Nem bonyolította túl a játékot, mégis a Pécs kulcsembere volt – aki „öregfiúként” az unokákkal a berlini ház kertjében rúgta a labdát.

Nagypapa, papa, gyerekek. Tovább él a vérvonal.