Hajrá ott és itt – Malonyai Péter jegyzete

MOST KÉNE LEFÚJNI! Az óhaj jogos volt a magyar–szerb kézilabdameccs 15. percében, hiszen Bánhidi Bence jóvoltából három góllal vezettünk (10–7), s eggyel jobban álltunk a kétlépcsős világbajnoki selejtezőben. Mondanom sem kell, folytatták a meccset a fiúk, mit fiúk, férfiak, hiszen becsülettel gyúrták egymást. A 25. percben aztán újra a háromgólos különbségért támadhattunk, de vezetésből (13–11) hátrány lett (13–14), aztán előnyben is csak döntetlenig jutottunk, ahogy a félidőben is ez volt az állás.

Szünet után ahogy telt az idő, úgy nőtt a feszültség, nem véletlen, hogy egy szerb kiállítássorozat után vezettünk újra hárommal. Most már nem hihettük, hogy beindul a szekér, hiszen a szerbek jó szokásukhoz híven egy pillanatnyi megingást sem mutattak. A mieinknek éppen úgy kevés kihagyásuk volt, így aztán valószínűsíthető volt, hogy a körültekintésnek, a higgadtságnak lesz a legfőbb szerepe a lefújásig.

Persze, könnyű nyugalomra vágyni kívülről, a pályán az ilyesmi szinte lehetetlen küldetés. Mindenesetre a közönség támogatással szolgált, azt pedig jó volt tudni, látni, hogy kizárólag magyar kézilabdázóknak drukkolhattak a sportág itthoni hívei. 

Negyedórával a vége előtt továbbjutásra álltunk (26–23), ahogy a bűvös 49. percben is. A bűvös jelző azért él, mert az első meccsen Nisben hétgólos hátrányban volt akkor a csapatunk, onnan lett 29–31, és vele jó esély a visszavágóra. Ahol még az utolsó percben sem lehetett tudni, mi lesz. Az lett, hogy eladtuk a labdát, nyertünk (31–30), de nem megyünk vele semmire, a világbajnokságra egyelőre nem. (Még jöhet alamizsnaként a szabadkártya.)

A veszprémi hajrá többet ért, mint a nisi, a szerbek okosan játszottak a végén. Talán a mi oldalunkon többet ért volna, ha a meccs előtt nem a nisi hajrából igyekeznek erőt meríteni az érdekeltek, hanem azzal foglalkoznak, hogy mi történt az előtte lévő 49 percben.

Mindenesetre férfi kézilabdában nem miénk az idény, legalábbis nem a vágyott nívón. A Bajnokok Ligájában nem jutott (fő)szerep sem a Veszprémnek, sem a Szegednek, most pedig a válogatott.

A szövetségi kapitány a meccs után elégedett volt.

Jó neki.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!