Ivica Osim (1941–2022) (Fotó: AFP)

Osim a Zeljeznicarnál nevelkedett, 1959-től 1970-ig ott játszott középpályásként, s onnan lett 16-szoros jugoszláv válogatott – a nemzeti csapatban nyolc gólt szerzett, 1968-ban Eb-ezüstérmet nyert. Játékoskarrierje második felét Franciaországban töltötte, a Strasbourg, a Sedan és a Valenciennes futballistájaként.

Miután második strasbourgi időszaka végén, 1978-ban visszavonult, visszatért a Zeljeznicarhoz, s 1986-ig annak vezetőedzője volt. 1985-ben a Videoton elleni UEFA-kupa-elődöntőben a vesztes oldalon állt...

Utána hat éven át volt a jugoszláv válogatott szövetségi kapitánya, ő irányította utolsóként az egyesült jugoszláv csapatot – azután mondott le, hogy szülővárosát, Szarajevót ostrom alá vette a szerb hadsereg.

Edzősködött a Partizannál, a Panathinaikosznál, majd 1994-től 2002-ig a Sturm Grazot irányította. A klub egyik legsikeresebb korszaka fűződik a nevéhez, a Sturm az egyik legerősebb együttes lett Ausztriában, két bajnoki címet, három Osztrák Kupát és Szuperkupát nyert. Korsós György és Szabics Imre 1999-től a csapat játékosa volt.

A Sturmnál az épp százéves klub 2009-es ünnepségén megválasztották az évszázad legjobb edzőjének.

Osim Graz után a japán JEF United edzője lett, utolsó munkája a japán válogatott irányítása volt 2006-tól 2007-ig, a kispadról egy agyvérzés miatt kellett távoznia, két hétig kómában is volt.

Dolgozott a bosnyák futballszövetségnél, majd visszavonulása után Grazban élt, ott is hunyt el.