ZOMBORI ANDRÁS 2021.12.01 08:33 Frissítve: 2021.12.01 13:01

Fekvő ember a sorfal mögött, pluszvédőt játszó kapusok

A futball mindig változik – gyakorta a szabályváltozások adnak lökést a szokások módosulásának, mint a haza­adás megszüntetése után a kapusjáték átalakulása, máskor pedig egy-egy új trend köszön be, mint például a kisszögletimádat vagy a sorfal mögötti lefekvés. Összeállításunkban a főszereplőket kérdeztük a régi és új szokásokról.    

Gyakori látvány manapság: fekvő ember a sorfal mögött (Fotó: Getty Images)

 

MILYEN LESZ A JÁTÉK 2040-BEN?

Eljátszottunk az idővel – ahogy húsz éve sokan nevettek volna azon, ha egy futballista lefekszik a sorfal mögé, elképzelhető, hogy újabb húsz év múlva teljesen természetesnek számít, amin ma mosolyognánk. Vajon milyen lesz a labdarúgás 2040-ben?

Tizenegyesek: Talán még a játékosok közül is kevesen tudják, hogy a büntetőrúgásnál le lehet gurítani a labdát a társnak; lehet, hogy a ma kedvelt, nyilván valamennyire „magamutogatós” panenkázások-löbbölések helyett a tizenegyeseknél is az önzetlenség jön divatba.

Sorfal: Eleinte nem is létezett ilyesmi, később volt már felugrálás, most lefekvés, mi jöhet még? Nos, mivel még mindig el lehet csavarni a sorfal fölött a labdát, valaki netán intézményesíti, hogy a legkönnyebb védőt a társak emeljék fel fekve a fejük fölé.

Szögletek:  Ma a kapus csak vészhelyzetben, a meccsek utolsó pillanataiban megy fel fejelni sarokrúgáshoz, de mivel viszonylag kevés gól születik az esetleges kontrából, lehet, hamarosan divattá válik, hogy az úgyis egyre labdabiztosabb kapus zavarkeltés céljából szaladjon csak fel minden egyes szöglethez – ha valaki, ő biztos bírja erővel!

Szünet:  Akár három nullára vezet, akár három nullára ég egy csapat az első félidő után, a játékosok menetrendszerűen bemennek az öltözőbe, meghallgatni az edző tanácsait. Ezen is lehet persze változtatni, az edző motivációs jelleggel a közönség elé küldheti a bénázó játékosait, de megunva a kilátástalanságot, akár ő maga is otthagyhatja a csapatot (ez egyébként magyar találmány még 1997-ből).

K. Z.

Mint minden körülöttünk, a futball is változik, és most nem arra gondolunk elsősorban, hogy a labdarúgás nemzetközi szabályalkotó testülete, az IFAB olykor megváltoztatja a lesszabályt, dönt arról, hogy a játékvezető bizonyos vitás játékhelyzeteknél igénybe veheti a videobíró-technológia, azaz a VAR segítségét, esetleg hogy a kezezés mikor számít szabálytalannak, és mikor nem. Manapság senki sem lepődik meg, ha szabadrúgásnál a védekező csapat egyik játékosa lefekszik a sorfal mögé, bár korábban ez elképzelhetetlennek tűnt, értetlenkedtek volna a csapattársak és a szurkolók egyaránt. A mai futballban az a természetes, ha kirúgásnál a kapus a tizenhatoson belül álló társához passzolja a labdát, senki sem kapja fel a fejét, ha egy játékos a felezővonalról akkor is a saját kapusát játssza meg, amikor azt semmi sem indokolja. Tagadhatatlan, valamilyen szinten átalakul(t) a futball – nem feltétlenül az előnyére.

„Nem tetszik, hogy a játékosok sokat fekszenek a földön, szinte a legkisebb fizikai kontaktus után is jajgatnak – kezdte az ország egyik legismertebb edzője, Csank János, aki a hatvanas-hetvenes években az Ózdi Kohász, a Debreceni USE és az Egri Dózsa kapujában is állt. – Régen ez nem volt divat, cikinek éreztük, ha fájdalmat mutatunk. Emlékszem, egyszer a később válogatottságig jutó Baranyi Sándor a meccs nyolcvankilencedik percében letalpalt, azt hittem, eltörött a sípcsontom. A pályán maradtam, aztán az öltözőben összeestem a fájdalomtól – ott már lehetett... Az évek, évtizedek alatt sok minden megváltozott. Maradjunk mondjuk a hazaadásnál: annak idején szinte bűnnek számított, ha valaki hazaadta a labdát, manapság ha a felezővonaltól a saját kapusunkat játsszuk meg, az labdabirtoklás! A védők – tisztelet a kivételnek – nem rúgnak távolra átadást, a legtöbbször oldalra vagy hátrapasszolnak, ugyanakkor ki kell venniük a részüket a támadásokból, régen azért óvatosabban játszottak. A múltkor beszéltem valakivel arról, hogy nem divat a kapusnak megfogni a labdát. Mondtam, ez a mi időnkben is így volt, de akkor az a kapus az NB III-ban védett, nem az élvonalban. Az edzéseken rengeteget gyakorolnak lábbal, keveset dolgoznak kézre, és mert csupasz kézzel nemigen védenek, technikailag gyengült a játékuk.”

A kapusnak ma már nem elég a kezét használnia: Dibusz Dénes jobblábas, de ha kell, ballal is bátran ér a labdához (Fotó: Micheller Szilvia)
Csank János a váci mérkőzéseken a szögleteknél mindkét kapufához állított védőt, mára ez a szokás eltűnt a futballból
A KÖZÉPHÁTVÉDNEK IS TECHNIKÁSNAK KELL LENNIE

Miként fejlődik a védők játéka, ha a taktikát nézzük?

Több mint két éve szerződött az MTK utánpótlásából a Parma U19-es csapatához Balogh Botond, akinek eleinte nagy nehézséget okozott, hogy alkalmazkodjon a nemzetközi futballhoz. Nem mintha Olaszországban máshogy játszanák a labdarúgást, azonban amíg Magyarországon a csapatszintű képzésre helyezik a hangsúlyt, kinn már az első edzésen kamerával vették fel a mozgását, a felvételeket elemezték, és megadták neki a szükséges instrukciókat, hogy tudja, mit kell csinálnia a pályán.

„Leültettek, mutattak egy jelenetet, és megkérték, hogy mondjam el, mit gondolok róla – mondja Balogh Botond. – Azt válaszoltam, hogy szerintem jó helyen voltam, mire felsoroltak tíz szempontot, amivel ezt megcáfolták. A lábtartásomat, a mozgásomat, a helyezkedésemet. Eleinte nehezen dolgoztam fel a hirtelen jött új információkat, de most már hálás vagyok, amiért egyénileg ennyit foglalkoztak velem, rengeteget fejlődtem.”

A 19 éves középhátvéd azóta a Parma felnőttcsapatában, és San Marino (4–0) ellen a magyar válogatottban is bemutatkozott, és ma már tökéletesen tudja, mit követel meg a hátsó emberektől is a modern futball.

„A védők feladata teljesen átalakult az elmúlt években. Korábban meg lehetett élni abból, hogy valaki nagy termetű, és hatékonyan takarít a kapu előtt, manapság viszont már a középhátvédnek is technikásnak kell lennie. Nem elég előrerugdosni a labdát, a topcsapatok olyan futballistákat keresnek, akik a védőfeladataik ellátása mellett képesek hatékonyan segíteni a labdakihozatalt, pontos rövid passzokat adnak a csapattársaiknak. Nekem előnyömre válik, hogy csatárként kezdtem, és az MTK-ban lettem védő, amelyben szintén a rövid passzos játékra épült a taktika, de így is sokat kellett változnom Olaszországban. A következő lépés, hogy a tanultakat kivigyem a pályára, ezért dolgozom hétről hétre a Parmában.”

N. ZS.

Aki emlékszik a Csank János által irányított Vácra, a kilencvenes évek első felének meghatározó csapatára, az tudja, rengeteg szabadrúgás- és szögletvariációt alkalmazott, és a támadásfelépítést sem az esetlegesség jellemezte.

„A Hriszto Sztoicskov-féle Barcelona kezdte alkalmazni azt a felállást, hogy a támadósor két szélén »ellentétes lábú« futballista játszott, aztán ezt mi is átvettük a Váccal. A két ék bentről indult kifelé, Nyilas Elek a jobb szélről a tengely felé mozgott, és a balról beinduló Romanek Jánossal próbálták a középső védőre vinni a labdát, aztán előbbi a bal, utóbbi a jobb szélre zárt vissza. Persze, meccs közben többször is cseréltek. Emlékszem, hogy aztán Elek a televízióban az egyik Barcelona-bajnokit látva megjegyezte: »Mester, ezek itt voltak valamelyik meccsünkön!«”

A 75 éves szakember beszélt arról is, hogy kapusként és edzőként egyaránt állított a két kapufához játékost az ellenfél szögleténél – ez a szokás mostanra kikopott –, és hogy annak idején hiába szerette volna ő elvégezni a kirúgást, csapattársa, Murányi Sándor tíz méterrel nagyobbat rúgott, ezzel a kérdés el is volt döntve. Évtizedekkel ezelőtt nem volt tíztagú a szakmai stáb, nem volt video­elemzés, az újságokból jegyzetelte, ki hova rúgja tizenegyest. Van véleménye a VAR-ról is, meglehetősen markáns.

„Jónak tartom a bevezetését, de túl sokat áll a játék. Ha a játékvezető öt másodperc alatt nem tud döntést hozni a visszajátszást látva, érvényben hagynám az eredeti döntést!”

Az elmúlt két évtized meghatározó magyar labdarúgója Juhász Roland, aki csatárként kezdte a pályafutását, majd védőként lett meghatározó játékosa nemcsak az MTK-nak (később a Mol Fehérvárnak), hanem Belgium egyik topklubjának, az Anderlechtnek is.

„Amikor futballozni kezdtem, a védők még nem területet védtek: ketten embert fogtak, a középső védő pedig belógott mögéjük – ment vissza az időben a 95-szörös válogatott játékos. – Mai szemmel nézve az is furcsa lehet, hogy az MTK-nál Komlósi Ádámot rendszeresen »feláldoztuk«, hogy vegye ki a játékból az ellenfél legveszélyesebb futballistáját, arról nem is beszélve, hogy Illés Béla ellen rendre követő emberfogást alkalmaztak a riválisok, ha mosdóba ment volna, oda is követik. Ma már egy csapat sem áldoz fel egy embert a védekezéséből! Már az Anderlecht játékosa voltam, amikor a Gent elleni találkozón kikereszteztem a jobbhátvédünk mögé. Az edzőnk, Franky Vercauteren nem is hagyta szó nélkül, mondván, mit keresek ott, nekem a területet kell tartanom, hiszen ott lehet az igazi veszély. Az Európa-bajnokságon Giorgio Chiellinitől is láthattuk: van egy indítás a szélre, és ő a saját kapuja felé sprintel, nem a védőtársa mögé segíteni. Belgiumban rengeteg új impulzus ért, az ellenfél kirúgásakor például nem szerették, ha megpróbálok fejpárbajt nyerni, azt mondták, az a középpályás feladata, én biztosítsak. Akkoriban senkinek sem jutott eszébe, hogy a sorfal mögé lefeküdjön, én most sem érzem ennek szükségességét. Ha lábujjhegyre állnak a sorfal tagjai, de valaki tizennyolcról elrúgja fölöttük a labdát és gól lesz, akkor az megérdemli.”

Az ellenfél kirúgásakor tiltották az Anderlechtnél, hogy Juhász Roland felugorjon fejelni, hiszen neki az volt a dolga, hogy területet biztosítson (Fotó: Imago Images)
A LABDAVESZTÉS UTÁNI LETÁMADÁSNAK IS BEALKONYUL
Schäfer András szerint a ma nyerő taktikákat is hamarosan kiismerik és újragondolják FOTÓ: TÖRÖK ATTILA

Nehéz megjósolni, milyen lehet a jövő labdarúgása, elég csak 10-15 évet visszatekinteni, hogy lássuk, milyen gyorsan fejlődik a sportág. Amíg a spanyol válogatott 2008 és 2012 között két Európa-bajnoki és egy világbajnoki címet szerzett, a Barcelona pedig két Bajnokok Ligája-trófeát hódított el az ellenállhatatlan tikitakával, a Bayern München 2013-ban és 2020-ban domináns erőfutballjával ért csúcsra a BL-ben, ahogy a köztes években és azóta is a németekhez köthető gegenpressing (labdavesztés utáni azonnali letámadás) hozza meg a sikereket a csapatoknak. Hogy meddig maradhat ez így?

„Biztos vagyok benne, hogy a gegenpressingnek is bealkonyul egyszer – véli Schäfer András, a DAC középpályása. – Ha tudnám, milyen taktika váltja, lehet, elvinne valamelyik sztárcsapat, de abban biztos vagyok, hogy valamelyik edzőzseni néhány éven belül megtalálja az ellenszerét, és akkor mindenki arra fog átállni. A labdarúgást mindig is az alkalmazkodás vitte előre, minél több elemet el kell lesni a másiktól, és hasznosítani.”

A tizenötszörös magyar válogatott futballista úgy érzi, a kiemelkedő teljesítményhez egyre jobb fizikai mutatókra van szükség, és ez a tendencia tovább folytatódhat. A játékosok által egy mérkőzésen megtett távokat (12-13 km) már nem nagyon lehet növelni, a futás intenzitása azonban tovább fokozható.

„Nem hiszem, hogy régen kevesebbet futottak a játékosok, most viszont sokkal több, nagyobb intenzitású mozgásra, sprintre van szükség. Mivel ebben könnyebb fejlődni, a csapatok között egyre könnyebb eltüntetni a minőségbeli különbséget. A Messi-típusú, mindenkit kicselező futballisták egyre kevésbé tudnak érvényesülni, persze azért Erling Haaland vagy Kylian Mbappé sem panaszkodhat. Ami engem illet, a következő tíz évemet középpályásként képzelem el, szeretem bejátszani a két tizenhatos közötti területet. A célom, hogy ezt egy topligában szereplő csapatnál is megtegyem, amelyben alapemberként tekintenek rám.”

N. ZS.

A LÁBTENISZ NAGYON SOKAT SEGÍTETT

– Mennyit változott a kapusok játéka az ön karrierje idején?
– Pontosan húsz éve futballozom – mondta Szappanos Péter, a Bp. Honvéd 31 esztendős kapusa, aki nemrég a válogatott keretébe is bekerült. Hogy idáig eljusson, töretlen kitartása is kellett, hiszen az utánpótlásból az NB III-ba került, onnan a másodosztályba vezetett az útja, majd lett élvonalbeli labdarúgó, és lám, Marco Rossi is felfigyelt rá. – Arra emlékszem, hogy annak idején mondogatták, na, a legügyetlenebb álljon be védeni, ma ez biztosan másképp van.

– A labdaügyes védjen?
– Jászberényben kezdtem el futballozni. Rácz Róbert, aki korában védett Diósgyőrben, ott volt gyerekedző, nem sok emlékem van arról az időszakról, de az tisztán megvan, amint mondja: a legjobbat kell a kapuba küldeni, mert annak nemcsak lábbal, kézzel is ugyanolyan labdaügyesnek, labdabiztosnak kell lennie.

– Valamiért Lionel Messi hasznosabb elöl, mint a kapufák között.
– Nyilván, ez a dolgok leegyszerűsítése, de azt gondolom, a régi futballközhely mára érvényét veszítette. A hazaadás eltörlésével nagyon megváltozott a kapusjáték, lábbal is jónak kell lenned, a legtöbb edző ma már nem fogadja el, ha csak vaktában előrebikázod a labdát, ha hazaadták neked. Szükség van a megfelelő térlátásra, a játékhelyzet olvasására, folyamatosan figyelni kell a játékosok mozgását.

– Ezt értem, de a középpályást a kezdőkörben bárhonnan megtámadhatják, ráadásul elég közel vannak az ellenfelek.
– Természetesen, de mégis, az edzők elvárják, hogy belevegyék a kapust is az összjátékba, akkor is, ha az ellenfél támadói nincsenek nagyon távol. El kell érnie a kapusnak, hogy bízzanak benne, hogy nyugodt szívvel hátraadják neki a labdát.

– Mennyire alakult át e tekintetben a kapusok felkészülése?
– Sokat gyakoroljuk a játékot lábbal. Nagyon hasznos, hogy manapság már a labdatartást előirányzó gyakorlatokban, a cicajátékokban is ott vannak a kapusok, fejlődniük kell lábbal is. Hazaadják jobbról, át kell forgatnod a balhátvédnek, aki harmincöt méterre áll tőled. Ha huszonöt méterre rúgod a labdát, lekapcsolja az ellenfél, ha harmincnyolcra, bedobással jön a másik csapat, vagyis muszáj pontosan passzolnod, és nemcsak a közvetlen közeledben lévő társakhoz.

– Hogy érzi magán, fejlődött?
– Úgy érzem. Sokat lábteniszezem, és nem megy rosszul, ez is hozzájárul ahhoz, hogy lábbal is érezzem a labdát. Nem akarom, hogy bárki nagyképűnek tartson, és nem is a mezőnyjátékosokat szeretném kritizálni, de benne van a pakliban, hogy tíz szabadrúgásból egyet gólra tudnék váltani – az erővel, távolra pontosan elrúgott labdák terén is sokat léptem előre, de ez mind a rengeteg gyakorlás eredménye. A változáshoz tartozik, hogy ma már szólnak az edzők, ha rendre átbikázod a labdát a túlsó tizenhatosra, és az ott már nem a miénk, a kirúgást is kicsiben, játékosan kell megoldani, a labdakihozatal a mai futballban már így néz ki.

S. ZS.

A NAGYOBB MÉRETÉRT KATTINTSON A KÉPRE!
2022.01.25 22:55:01

Minden más foci CSINTA SAMU

ALAPVONAL. Bevallom, a sajtóhelyek biztonságos fedezékéből sokszor pásztáztam a szurkolókat, nézőket. Néztem az arcokat, és képtelen voltam szabadulni az érzéstől: egyetlen apróságon, valamilyen megfoghatatlan csekélységen múlik, hogy a varázslatos lelátói hangulat, a hangulati feszültség valamiféle robbanásban törjön ki.

2022.01.24 12:57:12

Minden más foci SZÖLLŐSI GYÖRGY

Évtizedek távolából szólalt meg „Sanyika” fejében az egykor odahaza hallott dallam. Szöllősi György multimédiás sorozata.

2022.01.25 20:52:53

Minden más foci MALONYAI PÉTER

NS-VÉLEMÉNY. Sokkal több a törvénysértő futballista, mint hinnénk.

2022.01.24 23:54:29

Minden más foci MALONYAI PÉTER

ALAPVONAL. Eusébio mindig elismerően beszélt a magyarokról. Egy 1976-os interjúban Thékes Istvánnak elmondta, hogy Albert Flórián, Bene Ferenc, Mátrai Sándor és Mészöly Kálmán a hatvanas évek Benficájában is főszerepet kaphatott volna. Puskás Ferencről mint a nagy elődről szólt tisztelettel, s még Guttmann Bélát sem hagyta ki a sorból.