Zsengellér Zsolt 1942. november 2-án született Budapesten, Zsengellér Gyula vb-ezüstérmes labdarúgó és Balsai Olga fiaként.
Kamaszként együtt edzett Göröcs „Titivel”, katonaévei alatt a Nagykanizsai Dózsa játékosaként az NB III-ban is szerepelt. 1964-ben apja jó barátja, a Grande Torinónál is dolgozó Kuttik András közbenjárásával a Laziónál vehetett részt próbajátékon, később az FC Chiasso labdarúgójaként játszott a svájci élvonalban is. Mégis, bár tehetségesnek tartották, viszonylag korán ráébredt, hogy nincs esélye jelentős futballkarrierre.
1970-ben jelentkezett a Képes Sport és a TeleSport közös pályázatára, a Pályabelépőre. Több ezer pályázó közül került be a vetélkedő tizenkettes döntőjébe, amelyet követően munkát kapott a sporthetilapnál, ahol 1970-től 1983-ig dolgozott gyakornokként, munkatársként, majd labdarúgó-rovatvezetőként. Tudósított a 1978-as argentínai vb-ről és az 1980-as olaszországi Eb-ről is. 1986-től 2003-ig a Sportfogadásnál dolgozott, ezek mellett állandó szerzője a volt a Labdarúgásnak, illetve az Újpesti Dózsa és az MTK-VM klubkiadványainak.
A Magyar Sportújságírók Szövetségében az utóbbi években az etikai bizottság tagja volt. A szervezet 2003-ban Feleki László-díjjal, a Puskás Nemzetközi Futballalapítvány pedig 2021-ben Szepesi-díjjal jutalmazta. Az MSÚSZ Életműdíját idén júniusában kapta meg.
Zsengellér Zsolt 2025. szeptember 11-én délben, hosszan tartó súlyos betegség után hunyt el németkéri otthonában.
