Magyar labdarúgás: az első negyedszázad öröksége
A futballmúlt emlékeinek ápolására kiemelt hangsúlyt fektető szervezet vezetőjeként Lovász Tamás István igazgató tartotta a nyitóelőadást, amelynek témája a hazai futballélet kibontakozása volt.
A Pest, Buda és Óbuda 1873-as egyesítése után látványos fejlődésnek induló fővárosban húsz év alatt megduplázódott a lakosság száma, 1910-re meghaladta a 880 000 főt, a bővüléssel párhuzamosan épült ki a labdarúgóélet. A századforduló előtt Budapesten kívül magyar földön csak Sárosdon, Eperjesen, Pozsonyban, Szabadkán, Siófokon, Baján, Szombathelyen, Győrben és Egerben rendeztek futballmérkőzést, a főváros és a vidék szembenállása később a bajnokságok rendszerén is tetten érhető volt. A profizmus korszakhatárnak számító bevezetéséig, 1926-ig a köztudatban országos bajnokságként élő versengés valójában budapesti keretek között zajlott, a mindenkori győztes pedig az 1908–1909-es idénytől rendszerint döntőt játszott a vidék legjobbjával.
Kiss László futballtörténész a magyar labdarúgás első nagy csapata, az első két bajnokságot (1901, 1902) megnyerő Budapesti Torna Club meghatározó alakjait mutatta be Hajós Alfrédtól Gillemot Ferencig, megemlékezve olyan különleges szereplőkről, mint a labdatávolrúgó versenyben rendszeresen győztes Rapos Béla, a később szobrászként is tevékenykedő Skrabák István vagy az 1928-as téli olimpián már a magyar jégkorong-válogatott kapusaként felbukkanó Ordódy Béla.
Szegedi Péter szociológus a magyar futball társadalmi bázisáról és az asszimilálódó pesti zsidóság szerepéről beszélt, rávilágítva a statisztikára, hogy a Zsidó lexikon nyilvántartását alapul véve 1926-ig a 218 pályára lépő magyar válogatott játékos 24 százaléka volt zsidó származású, teljes összhangban a zsidóság arányával a századfordulós Budapesten.
Tobak Csaba, a Fradi Múzeum vezetője a Ferencváros őstörténetét idézte fel, szóba hozva például Gráf József pékmester figuráját, akinek sajátos támogatása miatt „sós kiflis csapat” néven emlegették a zöld-fehér csapatot. Dénes Tamás sporttörténész az MTK kilenc, sorozatban megnyert bajnoki címmel (1917–1925) ékesített aranykorszakáról és a magyar amatőr futball nemzetközi helyéről is tartott prezentációt.
Sz. Nagy Tamás, lapunk korábbi főszerkesztő-helyettese az edzői szakma kialakulásáról, Hegyi Tamás, a Nemzeti Sport munkatársa az első világháború futballvonatkozásairól adott érdekfeszítő ismertetést.
