Ablaktalan szobában, apjával egy ágyban aludt, de innen is eljutott a sznúkervilág trónjára – portré Vu Ji-cöről

Úgy tűnik, hogy Kínát nem lehet megállítani, és egyre jobban átveszi az uralkodó szerepet a sznúkerben. A sportágat hosszú évtizedekig uraló Egyesült Királyság (és Írország) utánpótlása nem olyan erős, mint az ázsiai országé. Már a tavalyi világbajnokságon is tíz kínai jutott fel a 32-es főtáblára, ami rekord volt, de csak egészen mostanáig: a 2026-os vb-n 11 kínai vehetett részt. Bár számszerűleg még több angol, skót, walesi, ír vagy északír szerepel, de sokan már elmúltak 40 vagy 50 évesek is. Tavaly az akkor 50 éves Mark Williams döntőzött, idén a 43 esztendős Shaun Murphy volt a legjobbjuk. Kevés az olyan eredményes tehetség, mint Stan Moody vagy Liam Pullen. A mostani folyamatokat látva az sem lenne meglepő, ha néhány éven belül több kínai játszana a világbajnokságon, mint ahányan a többi országból összesen.

Tavaly Csao Hszin-tung (angol átírással Zhao Xintong) szerezte meg a világbajnoki címet, idén a mindössze 22 éves Vu Ji-cö (Wu Yize) győzött. A sportág történetében ő a második legfiatalabb, aki felért a csúcsra, csak a legendás Stephen Hendry volt ifjabb, amikor felült a trónra 21 évesen.

Szülővárosa Lancsou, Pekingtől 1200 kilométerre, délnyugatra fekvő hely, ami nem igazán kisváros, lévén, 4.3 millióan lakják. Már kisgyerekként megismerkedett a sznúkerrel, és mivel megkedvelte, sőt, mi több, egész ügyesnek bizonyult, az édesapja eldöntötte, hogy nagy hangsúly fektet fia fejlődésére. Az apa vitte mindenhová versenyezni, miközben az édesanyja vezette a régiségekkel foglalkozó boltjukat.

11 éves volt, amikor Jüsanban a Nemzetközi Biliárd Akadémián találkozott egy ausztrál edzővel, Roger Leightonnal. A tréner a The Independent című lapnak elmondta, hogy amikor Vu ji-cö megérkezett a központba, a legmagasabb brékje 49 volt, ám mindössze két hét alatt feltornázták 86-ra. Vu ekkor sem szállt el magától, inkább megjegyezte, hogy „Ronnie O’Sullivan letakarította volna az asztalt”.

Akárhogy is, Leighton munkájának köszönhetően szárnyalni kezdett. Egészen hihetetlen, de már 14 évesen megnyerte a 21 éven aluliak világbajnokságát. Ezzel nem csupán elért egy komoly sikert, hanem ennek köszönhetően a nagyobb tornákra is meghívást kapott. A 2019-es International Championship selejtezőjében összekerült a négyszeres világbajnok John Higginsszel, és a skót legenda csak döntő frémben, 6:5-re győzte le.

16 éves volt, amikor a család iszonyú nagyot kockáztatva elhatározta, hogy apa és fia Sheffieldbe költözik, míg az anya Kínában marad. Alig beszéltek angolul – a mai napig tolmács segíti a sajtótájékoztatókon –, nem volt sok pénzük, így Sheffieldben a lehető legszorosabb költségvetéssel mindent a fiú karrierjének rendeltek alá. És persze ez azt is jelentette, hogy kikerült az iskolarendszerből. Honvágy gyötörte, és eleinte nem folyt be túl sok pénz a sznúkerből, hogy fizessék a bérleményt, és hogy ételre is jusson.

„Főleg az első évben, amikor megérkeztünk az Egyesült Királyságba edzeni, mentálisan nem voltam a legjobb állapotban. De boldog vagyok, átküzdöttem magam a nehézségeken, és eljutottam oda, ahol most vagyok” – idézte Vut a The Sun néhány nappal ezelőtt.

Mára híres történetté vált, hogy az első években egy ablaktalan szobában laktak mind a ketten, és mivel csak egyetlen ágyuk volt, azt is meg kellett osztaniuk. És ha ez még nem lenne elég, mindezt annak tudatában tették, hogy otthon a másik szülő betegeskedett. „Anya hosszú ideig nem volt jó egészségi állapotban. Miközben Sheffiedben voltunk, ő sokszor került kórházba otthon. Mindig belőle merítek erőt. Ma már sokkal jobban van, és mindössze ez a második alkalom, hogy meglátogatott az Egyesült Királyságban. Mindent feláldozott értem, mondta, hogy ne menjek haza, mindent kézben tart. Azt hiszem, a jövőben majd elhozom őt, hogy többet legyen mellettem” – árulta el már a világbajnoki címe utáni interjúban. Persze, Vu hasonlóan hálás az apjának is, aki ugyancsak sok áldozatot hozott a fiáért.

„Apukám kiskorom óta mindig mellettem van. Rengeteget segített, különösen az angliai nehéz időkben. Nagyon hálás vagyok azért, amit értem tett.”

17 évesen vált profivá, ami korántsem jelentette azt, hogy azonnal könnyebb lett az élete, mivel ez a státusz mindig csak két évre szól. Ahhoz, hogy ezt megtartsa, megfelelő eredményekre volt szüksége. De nem kellett sokáig aggódnia emiatt…

2023-ban 19 évesen már eljutott a világbajnokság főtáblájára is – kikapott 10:3-ra Neil Robertsontól. 2024-ben döntőzött az English Openen (Robertson győzte le), és a Scottish Openen is (a honfitársa, Lej Pej-fan állította meg).

Amikor 2025-ben megnyerte élete első pontszerző versenyét Nankingban, akkor John Higgins azt mondta róla, hogy játéka Paul Huntert, a fájdalmasan korán elhunyt klasszist idézte fel benne: „Ő egy új szupersztár” – mondta. Másoknak Stephen Hendry jut az eszébe, mert ugyanolyan támadósznúkert játszik, mint a hétszeres világbajnok skót, a sportág történetének egyik legnagyobb alakja. Mindenesetre ezzel a sikerrel 175 ezer fontot (79 millió forint) kasszírozott, és életében először bekerült a legjobb 16 közé a világranglistán.

Ami a legfontosabb tornákat illeti, idén egészen az elődöntőig menetelt a Mastersen, a három legfontosabb torna egyikén. Elődöntő a Welsh Openen és a World Openen, majd az idény zárásaként jött a világbajnokság, amelyen 10. kiemeltként egyből a főtáblán kezdett.

Az első fordulóban Lej Pej-fant 10:2-re verte, a másodikban jött a négyszeres világbajnok Mark Selby – akihez az első angliai évek óta barátság köti –, és 13:11-gyel rajta is túljutott. A negyeddöntőben a kőkemény és élete formájában játszó iráni Hosszein Vafaei jött, de 13:8-ra legyőzte. Az elődöntőben Mark Allent egészen drámai körülmények között ejtette ki döntő frémben 17:16-ra. A drámai szót sokszor használjuk, már-már automatikusan hozzácsapódik jelzőként egy izgalmas meccshez, ám az északír elleni végjátékra ez fokozottan igaz volt. Az utolsó előtti frémben Mark Allen 16:15-ös vezetésnél teljesen nyerő helyzetben volt, olyannyira, hogy már csak a fekete golyót kellett lelöknie egy egyszerű helyzetben, és máris készülhetett volna a fináléra. A játékvezető Marcel Eckardt már készült levenni a kesztyűjét, hogy kezet fogjon a játékosokkal. Erre mi történt? Ami ezerből, ha egyszer előfordul ezen a szinten, Allen nem tudta eltenni az utolsó golyót. Vu viszont igen, majd a döntő játékot is behúzta.

A Shaun Murphy elleni döntő 2002 óta nem látott szoros meccset hozott. 24 évvel ezelőtt fordult elő legutóbb, hogy a világbajnoki cím az utolsó, 35. frémben dőlt el, és most újra így alakult a párharc. Murphy és Vu végig fej fej mellett haladtak, lehetett érezni, hogy a végletekig kijátsszák a döntőt. A minden eldöntő játékban Murphy indulhatott meg, de csak nyolc pontig jutott. A rövid taktikai játékból Vu jött ki jobban, és viszonylag nyílt állásban elkezdte gyűjteni a pontokat. A kínai simán elbírta a nyomást, és egy 85-ös brékkel eldöntötte a csatát.

A vb-döntő utolsó pillanatai

Jól jelzi Vu elfogadottságát, hogy az utolsó lökés után Murphy átölelte az új bajnokot. Korábban az elődöntő után a színfalak mögött Mark Allen is hasonlóan cselekedett, pedig bőven volt min bosszankodnia, hiszen csak egy hajszálon múlt, hogy nem ő jutott a döntőbe.

Az új világbajnok, aki még csak 22 éves, szerény, alázatos és a sznúkertársadalom teljes mértékben elfogadta. A játékosok, a szurkolók mind mellé álltak, kedvelik. Érdekesség, hogy amikor a Crucible-ben a közönség elkezdte hangosan biztatni a „Vuuuuuuu” kiáltással, a játékos először azt hitte, hogy ellene fordultak, és pfújolják, ám szerencsére gyorsan kiderült, hogy ennek éppen az ellenkezője az igaz.

Bár már jó ideje nem kell aggódnia a pénz miatt, a világbajnoki címéért járó 500 ezer font (227 millió forint) alighanem végleg elűzte minden anyagi gondját. És ki tudja, talán ő lesz az első a vb-nek otthont adó Crucible Színház történetében, aki meg tudja védeni az első világbajnoki címét. Vajon megtöri a Crucible átkát? Jövőre kiderül.