Lengyelország: a legendás Kazimierz Górskira emlékeztek

Március 2-án volt Kazimierz Górski születésének századik évfordulója, rá emlékeznek Varsóban többnapos rendezvénysorozattal, mások mellett Grzegorz Lato, Wlodzimierz Lubanski és Jan Tomaszewski részvételével. A lengyel futball legendás alakja nagyszerű játékos volt, de igazi sikereit edzőként, szövetségi kapitányként aratta – ellenünk is; a két ország közötti, közismerten kitűnő kapcsolat miatt persze mindez nem kezdhette ki a sportbarátságot.

A varsói Legia, a görög Panathinaikosz és Olympiakosz vezetőedzője a hetvenes években volt szövetségi kapitány, 1972-ben ő vezette olimpiai aranyéremig a lengyel együttest: a müncheni döntőben Magyarország ellen 2–1-es győzelemmel értek fel a dobogó tetejére. A címvédés nem sikerült, 1976-ban, Montrealban az NDK-tól 3–1-re kikaptak, az ötkarikás arany mellé tehát egy ezüst került.

Legnagyobb sikere mégis egy bronzérem, amelyet az általa felépített gárda az 1974-es világbajnokságon szerzett meg, többek között Argentína, Olaszország és Jugoszlávia legyőzésével. Csak a házigazda, a későbbi győztes nyugatnémet válogatott múlta felül őket (1–0), a bronzmérkőzésen Brazília ellen diadalmaskodtak (1–0).

A legendás egyéniség születésének 100. évfordulójára rendezett díszvacsorán – egyedüli külföldi meghívottként – beszédet mondott Szöllősi György, lapunk főszerkesztője, futballnagykövet, aki a magyar és a lengyel futball százéves, roppant gazdag közös múltjáról beszélt, és az ismét egyre sikeresebb közép-európai labdarúgásról, amelynek egyik jele, hogy mind a négy visegrádi ország kijutott a nyári Európa-bajnokságra.