Amikor a Real Madrid pár millióért és Nunezért kapott egy aranylabdást
Michael Owen a Liverpooltól Antonio Nunezért és 12 millió euróért a Real Madridhoz, 2004
Furcsa dolog a labdarúgás: adva van egy lassan lejáró szerződésű aranylabdás, aki mindenképpen menni akar nevelőklubjától egy nevesebb és gazdagabb egyesülethez, ahonnan egy nagy reményű, de kevés lehetőséget kapó fiatal távozna az őt tárt karokkal fogadó előbbi csapathoz, és visz magával hozományként tizenkétmillió eurót. Nyélbe is ütik a felek az üzletet, hogy aztán egyikőjük se járjon igazán jól...
Nunez az első angliai edzésén lesérült három hónapra, majd egy pocsék idény után végleg távozott, az olcsón elkelő Owen meg nem lett hős Madridban, bár gyakran csak a cserepadról beszállva is 17 gólig jutott – ám Robinho és Júlio Baptista érkezése miatt vennie kellett a kalapját és a góllövő cipőjét, ráadásul nem hazatért Liverpoolba, hanem a Newcastle Unitedhez írt alá.
A NYERTES? Csalódás ide vagy oda, Owen azért termelt a Madridban közel húsz gólt, ráadásul az NU huszonötmillió eurót fizetett érte, Nunezt meg 2005 nyarán ingyen kapta meg a Celta Vigo. A sérülékeny Owen később sem lelte meg újra huzamosabb időre az aranylabdás formáját, pedig még nyolc évig futballozott, közben Nunez csalódásában vándorolni kezdett, jelenleg – nagyon közel a negyvenhez – a Recreativo Huelva profija. A nyertes tehát a Real Madrid, pontozással, fölényesen.
Plusz kettő. Nem ismeretlen fogalom a cserebere a Premier League-ben, 2009-ben a Sheffield United odaadta az egyszeres angol válogatott középpályást, Lee Hendrie-t a Derby Countynak a nagy ígéret korosztályos válogatott szélsőért, Jordan Stewartért. Hendrie azonban alig pár mérkőzés után távozott, majd nem sokra rá kis híján az élők sorából is, mert kétszer is öngyilkosságot kísérelt meg, ugyanis előbb a karrierje ment tönkre, aztán ő maga is anyagilag és lelkileg (azóta rendeződött az élete). Stewart sem evett meg sok sót új csapatában, szép lassan elkallódott.
A még náluk is nevesebb, bár szintén csak egyszeres angol válogatott David Unsworth az önsorsrontás egyik legnépszerűbb formáját választotta: megnősült, és ennek folyományaként bekerült egy nemsokára napvilágot látó sorozatunkba, a Majdnem-transzferekbe is. Most azért hozzuk őt szóba, mert a kőkemény bekk karrierje hajnalán, 1997-ben az Evertontól a West Ham Unitedhez került a sérülékeny támadó középpályásért, Danny Williamsonért cserébe, és a liverpooliak még egymillió fontot (ez euróban másfélszer annyi volt akkor) rá is fizettek a transzferre – majd egy hónap múlva ingyen kaptak egy hátvédet a WHU-tól: Slaven Bilicet. Bilicnek és Williamsonnak súlyos sérüléseik miatt hamar véget ért a pályafutása (az öt évvel idősebb horvátnak azért több jutott korábban), Unsworth pedig egy esztendő múltán 4.6 millió mai euróért az Aston Villához igazolt, ám pár hét múlva már újra az Evertont erősítette, családi okok miatt – no de ez már egy másik történet.
