A legmagasabb fórumnak tekintett Sportdöntőbíróság (CAS) ugyanis úgy határozott, az UEFA-nak fel kell vennie Gibraltárt a tagszövetségek közé. Az európai szövetség harminc napot kapott, hogy reagálhasson, ez a határidő jövő héten jár le. Gibraltár még 1999-ben jelentkezett, akkor minden követelménynek megfelelt, ám valamivel a jelentkezést követően az UEFA szabályt módosított és csak olyan jelentkezőket fogadott be, melyeket az ENSZ is országként ismer el. A Spanyolországgal határos kis brit kolónia így kihullott a rostán, ám a jelentkezése utáni szabálymódosítás miatt a Sportdöntőbírósághoz fordul.
Ami különösen pikánssá teszi a helyzetet, az Spanyolország álláspontja. A Spanyol Labdarúgó-szövetség jelenleg is hivatalban lévő elnöke, Ángel María Villar néhány éve úgy nyilatkozott, minden erejükkel azon lesznek, hogy megakadályozzák Gibraltár UEFA-tagságát.
Ha ez mégis megvalósulna, akkor a korábban megfogalmazott álláspont szerint Spanyolország kilép minden olyan versenysorozatból, amelyben Gibraltár is érdekelt (válogatott selejtezők, európai kupák). Azt nem tudni, hogy ez a fenyegetés mennyire valós, egy angol újságíró kolléga szerint a jövő évi UEFA-kongresszuson szavazás lesz a kérdéssel kapcsolatban, tehát akár azt is feltételezhetjük, hogy a spanyolok így próbálnak nyomást gyakorolni.
A már korábban említett szabálymódosítást visszamenőleg nem alkalmazzák, így több ország, például Feröer is megőrizheti tagságát, míg a jelek szerint a szövetségen kívüli Grönland vagy Koszovó hiába reménykedik.
„Miért törődnének egy Koszovóhoz hasonló kis országgal, mikor számukra semmi haszon nincs ebben?” – tette fel korábban a kérdést Edmond Rugova, korábbi koszovói szövetségi kapitány.
Ugyan valóban kis országokról van szó, ám mégis, számukra fontos lenne, hogy hivatalosan is tagjai lehessenek az UEFA-nak, illetve a FIFA-nak. Persze nem csak azért, hogy hivatalos válogatott mérkőzéseket játszhassanak, hanem azért is, hogy az előbbi szervezetektől kapott támogatásból fejlesszék futballjukat.