Takács István: Éremmel szeretnék hazatérni Albániából

– A 2023-as Eb-győzelmét követően egyszer, 2024-ben indult felnőtt-világversenyen, azon az Európa-bajnokságon a tizedik helyen végzett. Az ezt követő két évben nem sikerült magára öltenie a címeres mezt. Hogyan élte meg ezt az időszakot?
– Folyamatosan készültem, edzettem, az járt a fejemben, hogy a következő lehetőségnél megszerezzem a címeres mezt – felelte a BHSE kiválósága, Takács István.

– A kategória világ- és Európa-bajnoka, Losonczi Dávid előzte meg rendre a válogatottságért zajló csatában. Mennyire volt nehéz mindeközben motiválnia magát?
– Nem volt egyszerű, de ugyanúgy mennem kellett tovább, kőkeményen dolgozni. Egy pillanatra sem adtam fel, mindvégig edzettem, ahogy csak tudtam.

– Losonczi Dávidot a tavalyi, zágrábi világbajnokságon elszenvedett sérülése miatt műteni kellett az ősszel, tudni lehetett, hogy az Eb-ért nem száll harcba. Ennek tükrében miként vágott neki az idei válogató időszaknak?
– Ugyanúgy, ahogyan eddig: szerettem volna kiharcolni az indulási jogot az áprilisi, tiranai Eb-re. Ugyanez volt a terve a vb- és Eb-második Szilvássy Eriknek, valamint a vb- és Eb-harmadik Lévai Tamásnak is. Ismerjük a többiek erősségeit és gyengeségeit, az összeszedettségen múlt, ki kerül ki győztesen a válogatóból.

– Január végén, az első, budapesti versenyen a fináléban Lévaival találkozott, ő jobbnak bizonyult Szilvássynál az elődöntőben.
– A döntőben megszereztem az első passzivitási pontot, ezáltal elkerültem az akciókényszert, így az is elegendő volt, ha nem születik akció a meccs folytatásában. A passzivitási pontot Tamás visszakapta, ezzel még mindig én voltam előnyben, challenge-et kértek ki, amelyet elutasítottak, ez vezetett a kettő egyes sikeremhez.

– Aztán a zágrábi UWW-rangsorversenyen is úgy alakult, hogy egymás ellen döntőztek, mindketten nagyon erős mezőnyben meneteltek el a fináléig.
– Éppen az ellenkezője történt, mint Budapesten: én kerültem akciókényszerbe. Lenti helyzetből megemeltem és eldobtam, eldöntve a válogatottságot érintő kérdést.

– Édesapja, a BHSE edzője, a kötöttfogású válogatott korábbi trénere a Karfiolfül podcastben azt nyilatkozta, olyat még nem látott a fiától, mint Zágrábban: harmadik próbálkozásra sikerült az emelés.
– Egész nap jól ment az emelés, mondhatni, ennek köszönhetően viszonylag magabiztosan nyertem meg a versenyt. Nem érzem úgy, hogy bármi változott volna, egyelőre rejtély, hogy működik most az, ami az elmúlt években nem annyira.

– A biztos válogatottság tudatában miként vágott neki a tiranai UWW-rangsorversenynek?
– Ezzel már nem kellett foglalkoznom, nagy teher került le a vállamról. Egyedüli magyarként utaztam, az első két meccsemen győztem, aztán az elődöntőben meglepett az orosz Alan Osztajev: hat nullra elhúzott, onnan már csak futottam az eredmény után, ő pedig ezt kihasználva kontrázott, és sajnos technikai tussal nyert. Mint minden vereségből, ebből is tanulni kell, kétségtelen, az első menetben jobban oda kell figyelnem. Annak mindenesetre örülök, hogy ezt követően a bronzmeccsen az én kezemet emelték a magasba.

– Hogyan látja a jelenlegi nyolcvanhét kilogrammos mezőnyt? Hol helyezkedik el benne, és ennek tükrében milyen várakozással indul az Európa-bajnokságon?
– Nagyjából tudjuk, kik az erősebb és a kicsit gyengébb riválisok. Mindenképpen pozitív visszacsatolást ad, hogy ennyire jól sikerült az előző három versenyem, azt mutatja, hogy az élmezőnyhöz tartozom, de az Európa-bajnokságon mindenki nulláról indul, az adott napon kell megmutatni, ki mire képes. Nem kérdés, éremmel szeretnék hazatérni Albániából, meglátjuk, hogyan sikerül…K. B.