Kis sportnemzetek nagy hősei – beírták magukat a történelemkönyvbe

Az elsőt megnyerni mindig nagy szó. Az elsők neve általában nem merül feledésbe. Az első – jelen esetben olimpiai aranyérmes – általában nemzeti hős lesz. Három ország, Mongólia, Panama és Bahrein ünnepelhette első olimpiai aranyérmét Pekingben, cikkünkben az aranyérmes sportolókat mutatjuk be.

NAIDAN TUVSHINBAYAR (Mongólia)

A függetlenségére rendkívül büszke ázsiai ország volt a legnagyobb állam azok közül, amelyek még sohasem nyertek olimpiai aranyérmet. A pekingi játékokig Mongólia sportolói 15 érmet vittek haza birkózóik, cselgáncsozóik, ökölvívóik és sportlövőik révén, de a dobogó legfelső fokára egyszer sem állhattak fel – Naidan Tuvshinbayar most ezt a sorozatot törte meg.

A 100 kilós dzsudoka ráadásul a tanítómester japánok nehézsúlyúját, Szuzuki Keidzsit győzte le a fináléban, alighanem össznemzeti ünneplést (és ivászatot) elindítva otthon.

„Óriási élmény volt látni, ahogy nemzeti lobogónkat felhúzzák az eredményhirdetésen. Büszke leszármazottai vagyunk Dzsingisz kánnak, és most „Tuvshee” bebizonyította országunk erejét” – nyilatkozta az AP tudósítójának Boldoo, egy 24 éves diák.

Mások némileg földhözragadtabban közelítették meg Tuvshinbayar hősi tettét.

„Néhány barátommal vettünk jó sok mongol vodkát. Hosszú és izgalmas éjszaka lesz ez” – mondta egy építőipari munkás.

Az elképesztő ünneplésben részesített cselgáncsozónak persze azonnal jelenése volt az ország vezetői előtt: a Munka Hősévé nyilvánították, valamint megkapta a legmagasabb állami kitüntetést.

IRVING SALADINO (Panama)

Tuvshinbayar győzelme meglepő volt, az övé a legkevésbé sem. 2006-ban kis híján tarolt a Golden League-sorozaton (hat versenyt megnyert, Párizsban második
lett), megdöntötte a dél-amerikai csúcsot távolugrásban, 2007-ben vb-t nyert, 2008-ban egyéni csúcsot ugrott.



Ezután már „csak” be kellett gyűjtenie az aranyat Pekingben, amit meg is tett 834 centis ugrásával. Panama ezzel 1948 óta első érmét szerezte, és természetesen egyben első aranyérmét is az ötkarikás játékokon.

„Megvalósult álom ez, de hosszú ideje érett a győzelem. Ki tudja, talán otthon az elnök is megemlékezik erről” – nyilatkozott győzelme után Saladino.

A távolugró klasszis finoman fogalmazva is alábecsülte az otthoni fogadtatást: hazatéréséből nemzeti ünnep lett. Bezártak a munkahelyek és az iskolák, Saladino pedig nyitott kocsiban parádézhatott végig Panamavároson az ünneplő tömeg előtt. Másnap az államfő Martin Torrijos bejelentette, Panamaváros sportkomplexuma ezentúl Irving Saladino nevét viseli.

RASID RAMZI (Bahrein)

Bahrein mindössze a hetvenes évek vége óta tagja a NOB-nak, így nem meglepő, hogy csak most szerezte meg első aranyát – egy honosított futónak köszönhetően. A marokkói születésű Rasid Ramzi remek versenyzéssel előzte meg riválisait 1500-on.

„A legvadabb álmaimban sem gondoltam, hogy olimpiai bajnok leszek. De ez az álom nem a semmiből jött, nagyon kemény munka eredménye” – mondta.

Ramzi csak az ifjúsági és sportbizottságtól 80 000 dollárt kap, nem beszélve a király, a koronaherceg és a miniszterelnök személyes ajándékairól. Ismerve az előbb említettek vagyoni helyzetét, Ramzi alighanem valódi aranybányát nyitott olimpiai aranyával.