A piramis tetején

Nagy felbuzdulásunkban persze kezdhetnénk azzal, hogy előbb-utóbb Hajnal Tamásról nevezik el karlsruhei stadiont, Huszti Szabolcs tiszteletbeli hannoveri választófejedelmi címet kap, a magyar labdarúgás németországi népszerűsége miatt pedig a ARD gondolkodik az NB III Mátra-csoport meccseinek exkluzív sugárzásán, de ezt egyelőre még korainak érezzük.Inkább maradjunk annyiban: Hajnal Tamás, Huszti Szabolcs, na és persze a szombaton kicsit elszürkülő, de amúgy rendkívül nagyra értékelhető Dárdai Pál személyében olyan magyar futballisták lépnek pályára hétről hétre a Bundesligában, akik csapatuk meghatározó játékosai, vagy tán nem is túlzás úgy fogalmazni, hogy motorjai.Az, hogy Dárdai Pál immár tíz éve stabil ember a Herthában, legalább akkora szenzáció, mint az, hogy Hajnal Tamás és Huszti Szabolcs néhány hónap alatt a karlsruhei, illetve a hannoveri csapat vezérévé vált. Ezt nem a két gól, illetve két gólpassz okozta hurráhangulat mondatja velünk, sokkal inkább az a tény, hogy a két fiatal magyar végezheti el a szögletek, szabadrúgások, tizenegyesek többségét.Aki valaha is futballozott, jól tudja: mindenféle csapatban pontosan mutatja a piramis felépítését, hogy ki állhat oda egy húszméteres szabadrúgásnál vagy sorsdöntő büntetőnél a labda mögé – csak azok, akikben bíznak a társak, csak azok, akik már kivívták a közönség tiszteletét, csak azok, akiket méltán tarthatunk a legjobbaknak.Huszti Szabolcs és Hajnal Tamás a Stuttgart, valamint a Schalke ellen is bizonyította, hogy csapatuk legjobbja. Kézenfekvő a felvetés, hogy most akkor lássunk hasonló teljesítményeket a válogatottban is, hadd írjunk oldalakat arról, hogy tétmeccsen egy Huszti- vagy Hajnal-parádé (netán picit elvonatkoztatva Gera-, Dzsudzsák- vagy Priskin-förgeteg) miatt sikerül agyonverni a norvégokat, törököket, görögöket, de sajnos ez nem ilyen egyszerű.Hiszen az olaszverés vagy a hetvenpercnyi kiváló isztambuli játék dacára a magyar futball a nemzetközi téren ugyanolyan súlytalan, mint korábban, és nekünk a sok keserűség mellett az is nagyszerű érzés, ha szombatonként az ARD-n csak néhány pillanatnyi Huszti- vagy Hajnal-örömöt láthatunk.