Miskolci rapszódia

Van olyan edző, aki könnyű szívvel állít valótlanságokat a televízió nyilvánossága előtt, van olyan edző, akit kigyúrt kidobóemberek tartanak távol saját csapata kispadjától, és van olyan edző, aki többször is felmondott ugyanannál a klubnál.

Kis magyar futballhétköznapok. Néhány csapatot leszámítva mindenhol gondok (hol anyagi, hol szakmai problémák) jelentik a beszédtémát a szurkolók körében.

Miskolcon újra feszült a hangulat, ami nem újdonság az elmúlt évek történéseit ismerve. Az egykor szebb napokat látott és hihetetlen népszerűségnek örvendő Diósgyőr képtelen kilábalni a válságból.

Hol vannak már azok az évek, amikor a DVTK 1977 szeptemberében húszezer őrjöngő szurkoló előtt 5–0-ra verte meg az isztambuli Besiktast KEK-meccsen. Ma már legenda ez.

Letűnt kor, amely még az állami támogatásról, a diósgyőri vasgyár ötéves tervéről és monumentális beruházásairól, a kisfröccsről, a korsó Kőbányairól, no meg a DVTK sikereiről szólt. Mára semmi sem maradt ebből.

S ha értetlenkedtünk a Ferencváros tönkretételén és csődhelyzetén, akkor ugyanezt érezhetjük a diósgyőriek esetében is. Miért nincs biztos alapokon álló, hosszú távú tervekben gondolkodó, tőkeerős bázisa a klubnak?

És legfőképpen miért nincs a dobogóért harcoló, válogatott szintű futballistákat szerződtető csapata a városnak?

Megdöbbentő az adat: a 2007-es esztendőben a DVTK 23 bajnoki meccséből mindössze kettőt tudott megnyerni. Kész szerencse, mondják a miskolciak, hogy az előző idény őszi szezonjában még gyűjtögették a pontokat a kedvencek, hogy aztán a szokásos játékoskiárusítás után maradjon a vergődés.

Persze ez is lehet egy túlélési forma: nyáron erősíteni, Afrikából olcsón jó futballistákat venni, néhány meccset megnyerni, a szurkolókat belelkesíteni, télen a legjobbakat eladni – aztán marad a fohász, hátha sikerül benn maradni.

Lehet így is élni ebben a szerény magyar futballközegben is, csak nem érdemes. Az újabb pofon, a válsághelyzet, Pajkos János lemondása talán megkongatja a vészharangokat Miskolcon.

Az új főtulajdonos már tett egy gesztust a szurkolóknak: ingyen engedte be őket szombaton. Innen kell továbblépni, s az ingyenjegyek mellé valóban erős, a tradíciókhoz méltó csapatot ajándékozni a miskolciaknak.