Gonzalo Gerardo Higuaín

nemzetisége:
argentin-francia
0/0
születési hely:
Brest
ideje:
1987.12.10.
pozíció:
középcsatár, támadó középpályás
magassága:
183 cm
súlya:
78 kg
korábbi klubjai:
River Plate
sikerei:
kilencedik az Év játékosa Dél-Amerikában-szavazáson (2006), az Év csapatának tagja Dél-Amerikában (2006)



Higuaín 2006 végén egycsapásra világhírű futballista lett: először az argentin és a francia labdarúgó szövetség harcolt meg azért, hogy melyik válogatottban lépjen a csatár pályára, majd a Real Madrid jelezte leigazolásával: vége a galaktikusok korszakának. Természetesen a támadó azért nem bánná, ha egykoron majd őt is egy lapon emlegetnék Zidane-ékkal és Figóékkal...

Higuaín 1987-ben, a franciaországi Brest-ben látta meg az arrafelé nem túl fényes napvilágot, ahol édesapja, Jorge "El Pipa" Higuaín profiskodott. Természesen futballista volt az öreg, s bár nem a legjobbak közül való, de tisztes iparosként kiérdemesült egy Ligue 1-es szerződésre. Bár a Higuaín-família nem sokáig maradt Gallföldön, hiszen a kicsi még egy esztendős sem volt, amikor hazatértek, de Gonzalo születési helye és szintén francia-argentin apja jogán kettős állampolgárnak számít. Természetesen anyanyelve sem francia, sőt, legközelebb csak 10 esztendő múlva, a világbajnokságot megtekinteni repült vissza szülőföldjére. A Higuaín-fiúk, Gonzalo és bátyja, Frederico a River Plete-ben kezdtek el futballozni. Kettejük közül az apja, Pipa után csak Pipitának becézgetett, fiatalabb Gonzalo bizonyult tehetségesebbnek, aki 2005 májusában mutatkozhatott be a nagycsapatban a Gimnasia La Plata elleni elveszített bajnokin. Edzője, a klub egykori legendás védekező középpályása, Leo Astrada a második félidőben küldte be őt a pályára, ahol a csatársorban együtt szerepelhetett a két Higuaín!

Bár hősünk túl sok vizet nem zavart, Astrada utódja, Daniel Passarella (játékos korában szintén nagy népszerűségnek örvendett a világbajnok védő, akit a fiatalabbaknak úgy mutatnék be, hogy ő volt akkoriban a világfutball Marco Materazzija) már több lehetőséget adott a tehetséges csatárnak, aki szép lassan elkezdte termelni a gólokat, sőt, amikor a Corinthians ellen a Libertadores Kupában duplázni tudott, egész Dél-Amerika megtanulta nevét. A 2006-os bajnokság első részében, az Aperturában (a Nyitásban) olyan jól ment neki, hogy megkapta az Év felfedezettje-címet is. Gyors, kiváló helyzetfelismerő képességgel rendelkezik, pontosan passzol; robbanékony, stílusa elegáns, gyorsan gondolkodik - ezek a tulajdonságok mind a jövő egyik nagy gólkirályát jelezték előre. Természetesen a válogatók is felfigyeltek rá: először annak rendje és módja szerint az argentin U-21-esek közé invitálták meg (2006 januárjában egy vb-selejtezőre), de ő visszautasította a pályára lépést, mondván, kettős állampolgársága miatt még meg kell gondolnia a dolgot - ám amikor 2006 novemberében a franciák hívták meg a felnőtt keretbe, Domenech szövetségi kapitányt is kikosarazta.

Ekkor már Európa nagycsapatai vadásztak rá: a Real Madrid, a Milan, a Lazio, a Chelsea, a Manchester United, a PSG és az Olympique Marseille is kivetette rá hálóját. Amikor Higuaín a Boca Juniors elleni argentin szuperderbin a 65 000 hazai néző legnagyobb örömére két gólt is rúgott, edzője, Passarella azt nyilatkozta róla, hogy csatára nemsokára a labdarúgás egyik legnagyobb szupersztárja lesz. "Véleményem szerint hatalmas jövő előtt áll - mondta róla Passarella. - Tudom, hogy rengetegen érdeklődnek iránta Európából, nem sokáig marad már nálunk. Ez az argentin futball rákfenéje." Kitért a franciák meghívójára is: "A franciák nagyon hidegek. Az argentin válogatottban focizni sokkal kellemesebb" - nyilatkozta mézédesen az a kőszívű ember, aki szövetségi kapitányként képes volt elfelejteni Redondót és Batistutát is azok hosszú hajára hivatkozva. 2006 végére már csak két kérő maradt talpon: a Real, akik Marcelo megszerzése óta üldözték Higuaínt és Gagót, illetve a Milan, akiknek átigazolási tótumfaktuma, Ariedo Braida el is utazott Argentínába, hogy a Gago-Higuaín-R. Palació-triót vörös mezbe öltöztesse.

Az olaszok hamar belátták, hogy Gago és Higuaín a spanyolokhoz szeretne menni, így feladták a küzdelmeket - a királyi klub 10 millió euróról kezdte az alkudozást, amin a River vezetői még 30 %-ot tudtak srófolni, míg alá nem írták a szerződést. "Hatalmas sansz egy ekkora klubban játszani - nyilatkozta Higuaín, aki hat és fél esztendőre írt alá. - Megtiszteltetés, hogy a Real Madridnak szüksége van rám." Nem volt mellékes leigazolásakor az sem, hogy EU-s útlevele miatt nem számít bele az idegenlégiós-keretszámba. "A világ legjobb fiatal csatára", ahogyan Madridban elnevezték a klub 26. argentin labdarúgóját az elfogult lapok, új csapatában biztatóan mutatkozott be, az Atletico ellen ponot érő góljával a drukkerek is befogadták. A két szövetség most már igencsak türelmetlenül várja válaszát - amikor a franciák meghívták őt, a 20-as mezt ajánlották fel neki, azt a mezt, amely alapesetben David Trezeguet-é, akit az argentinok elől szipkáztak el a 90-es években.

"Aki 18 éves korában kezdő a River Plate-ben, hatalmas tehetség kell hogy legyen - mondta róla Domenech. - Ráadásul érett arra, hogy játsszon a francia válogatottban. Nem 100%-osan csatár, mint Trezeguet, kissé visszavontabban futballozik." Februárban éppen egymással vív barátságos mérkőzést a két válogatott... Hogy melyiket kellene választania? A franciák mellett szól az, hogy jobban a média szeme előtt lenne egy európai válogatottban, ráadásul az Eb-k hangulatát össze sem lehet hasonlítani a Copa Americáéval; az argentinok mellett az, hogy ott jóval kevesebb komoly vetélytársa akad, hiszen mostanában nincs igazán jó vérbeli fiatal középcsatára a gauchóknak - de sokkal valószínűbb, hogy érzelmi okok segítik majd Higuaínt döntésében.

Bátyja, Federico Higuaín nem futott be olyan léptékű karriert, mint ő, jelenleg a Nueva Chicago profija.