Arab csúcs előtt

Roger Lemerre és Marcos Paqueta alakulatának tagjai egyaránt a felelősség nyomasztó terhétől hajolnak a földig, mivel itt is, ott is tisztában vannak a ténnyel: a vesztes előzetesen minimálisra taksált esélyét is elveszti, hogy beleszóljon a „nagyok”, azaz Spanyolország és Ukrajna játékába. Az Európa- és Afrika-bajnok Roger Lemerre dolga tűnik talán nehezebbnek, ha csupán a hiányzókat és a vonatkozó vb-legeket vesszük figyelembe, hiszen egyrészt legveszélyesebb támadóját, a selejtezőkön hat gólt szerző, brazil születésű Santost be sem vetheti, másrészt a „karthágói sasok” a seregszemléken a legkevésbé sem emlékeztetnek csúcsragadozóra. Tunézia csak a második sikerre hajt, ami a zsinórban negyedik vb-jén szereplő szaúdiaknak már megadatott, igaz, tucatnyi éve: az Egyesült Államokban Belgiumot és Marokkót is két vállra fektető közel-keletiek nyolcaddöntős szereplése anno szenzációszámba ment.

Mégis, könnyen lehet, a komplett németországi mezőny legkarcsúbb szereplője, a mindössze 59 kilót nyomó Mohamed el-Slub testesíti meg leghívebbben a szaúdi sorsot, azaz feltehető ismét könnyűnek találtatik majd az „olajcsapat”, mivel egy kimutatás szerint a szerdai riválisok eddigi hét párharcának végén négyszer az afrikai kezek lendülhettek az ég felé, ami aggasztó adat – a spanyolokról, illetve az ukránokról pedig még nem is szóltunk.