PIETSCH TIBOR
PIETSCH TIBOR
2021.07.06 08:44 Frissítve: 2021.07.06 08:44

Válogatott: Azt érezzük, hogy egy ország hisz bennünk – Nikolics Nemanja

Ahhoz képest, hogy Nikolics Nemanja 17 évesen még abban sem volt biztos, hogy profi játékos lesz, a 34. életévében járva már arról beszélhet, mennyi mindent kapott a futballtól. Legutóbbi élményéről éppenséggel az unokáinak is szeretne majd mesélni.

Nikolics érzi, hogy az egész ország hisz bennük (Fotó: Szabó Miklós)

– Vajon játszik még Eb-n?
– Nem tartom valószínűnek, ugyanakkor kizártnak sem – felelte lapunk érdeklődésére a 40-szeres válogatott támadó, Nikolics Nemanja, aki már kétszeres Eb-résztvevőnek vallhatja magát. – Harminchárom esztendős koromra rengeteget kaptam már a futballtól, de ha még egy Európa-bajnokságon vagy esetleg a világbajnokságon pályára léphetnék, elképesztő lenne! Öt évvel ezelőtt, a franciaországi torna után sokan nem hittek abban, hogy képesek leszünk még egyszer kijutni, mégis megtettük. Ezek után miért ne bízhatnánk abban, hogy az egymást követő harmadik Eb-re is kvalifikáljuk magunkat?! Persze nem akarok telhetetlen lenni, már így is hálás vagyok a Jóistennek, mert egyfelől csodálatos válogatott tagja lehetek, másfelől tizenhét évesen, amikor a szerb negyedosztályban játszottam, még abban sem lehettem biztos, hogy profi labdarúgó válik belőlem. Ehhez képest most már arról beszélhetek, hogy két Eb-n is képviselhettem Magyarországot.

Az egyik legfontosabb idény

Nincs megállás: a néhány napos pihenő után a Mol Fehérvár FC válogatott játékosai vasárnap már edzésre jelentkeztek. Nikolics Nemanját cseppet sem zavarja, hogy szinte el sem kezdődött a vakációja, már véget is ért.

„Ez a futball velejárója – intézte el egy mondattal a támadó. – Egyik meccs követi a másikat, előbb jönnek a nemzetközi kupamérkőzések a Vidivel, július végén indul a bajnokság, szeptember elején pedig hat nap alatt három világbajnoki selejtező vár ránk. A klubomban és a válogatottban is jelentős céljaim vannak, karrierem egyik legfontosabb idénye előtt állok. Ha már Fiola Attila itt is, ott is a csapattársam, szeretnék még sok olyan pillanatot átélni a pályán, amilyet a franciáknak lőtt gólja után.”

– Melyik adott többet önnek?
– A franciaországi szereplésünket feldolgozó filmet néhány nappal a Portugália elleni csoportmeccsünk előtt néztük meg, fél évtized távlatából fantasztikus volt újra átélni az akkor történteket. A végén úgy álltunk fel a székünkből: hát ez csúcs volt! Aztán megtapasztaltuk, milyen érzés a Puskás Arénában játszani ötvenezernél is több magyar szurkoló, a családtagjaink és a barátaink előtt… Azt nem állítom, hogy a kettő között ég és föld a különbség, ám amiben Budapesten részünk volt, semmihez sem hasonlítható. Mondom ezt úgy, hogy Franciaországban is hihetetlenül jó érzés volt magyar válogatott futballistának lenni. De amit a mostani Eb-től kaptunk, annál többről nem is álmodhattunk volna. Amikor a Puskás Arénához közeledve azzal szembesültünk, hogy gyakorlatilag megállt az élet, mert alig lehet mozdulni a nemzeti mezbe bújt drukkerektől, vagy amikor Schön Szabolcs gólja után felrobbant a stadion, mert néhány másodpercig mindenki elhitte, hogy vezetünk a portugálok ellen, rádöbbentem: atyaég, mit tudunk mi adni az embereknek?! Rengeteget jelentett nekünk az a támogatás, ami kívülről érkezett. Az, hogy az első meccsen elszenvedett háromgólos vereség után a szurkolók megtapsoltak bennünket, óriási motivációt adott.

Kimpembével a nyakában Nikolics azért küzdött,
hogy a francia kapuba lője a labdát (Fotó: Szabó Miklós)

– A folytatásban jött el az ön ideje, Franciaország és Németország ellen is pályára lépett. Két meccs, két döntetlen…
– Ami tőlem telt, megtettem. Más kérdés, hogy a franciák elleni találkozó igencsak kalandosra sikeredett nekem. Az hagyján, hogy Szalai Ádám korai sérülését követően még arra sem volt idő, hogy bemelegítsek, először akkor sprinteltem, amikor a becserélésem után az oldalvonaltól elszaladtam a sorfalig – az ellenfél ugyanis éppen szabadrúgáshoz készülődött. Alighogy elfoglaltam a helyem, Kylian Mbappé nekifutott a labdának, és bumm, fejbe is rúgott vele, méghozzá jókora erővel. Persze kidőltem, de ahogy feküdtem a földön, csak azért fohászkodtam, nehogy agyrázkódás gyanújával lecseréljenek, mert akkor öngyilkos leszek… Nem akartam azzal bekerülni a Guinness-rekordok könyvébe, hogy másodpercekkel azután, hogy beálltam, levittek… Megint csak azt tudom mondani, hálás vagyok a Jóistennek, mert a pályán maradhattam, és rendkívüli élményekkel gazdagodtam.

– Mi fájt jobban: Mbappé „fejlövése”, vagy a müncheni döntetlen?
– Utóbbi. Az nagyon fájt. Ha van bennem hiányérzet az Eb-t illetően, az a németek elleni kettő-kettő miatt van. Az elmúlt napokban néztem a meccseket a tévében, és szinte csak az járt a fejemben, hogy az ukránok, a csehek, a dánok a nyolc között vannak, mi meg nem, holott nekünk is ott lenne a helyünk! Félreértés ne essék, egy másodpercig nem gondolom, hogy már a világ legjobbjai közé tartozunk, de amit ezen az Európa-bajnokságon letettünk az asztalra, az alapján megérdemeltük volna, hogy sokáig versenyben legyünk. Amikor eszembe jut, hogy a müncheni meccs lefújását követően mi leszegett fejjel ültünk az öltözőben, „odaát” meg ünnepeltek a németek, megnyugszik a lelkem, mert ha ennyire tudnak örülni egy ellenünk elért döntetlennek, az azt mutatja, már nem lesajnált kis csapat a magyar válogatott!

– Reális cél a világbajnoki szereplés kiharcolása?
– Nem akarok ígérgetni, nagy szavakkal dobálózni. Egyvalamit garantálok: mivel előttünk már az a cél lebeg, hogy a vébén is megméressünk, mindent tőlünk telhetőt megteszünk ennek érdekében. A következő selejtezőt Anglia ellen játsszuk, ha ki akarunk jutni a világbajnokságra, ellene is jól kell teljesítenünk! Ebben sokat segíthet a ránk jellemző mentalitás. Az Eb-nek is úgy vágtunk neki, miért ne juthatnánk tovább?! Maximálisan tiszteltük az ellenfeleinket, de nem úgy mentünk fel a pályára, hogy az sem baj, ha ötöt rúgnak, mi már annak is örülünk, hogy itt vagyunk. Amit elértünk, arra büszkék lehetünk, ahogy arra is, hogy a visszajelzések arról tanúskodnak, a határon túl is jó képet alakítottunk ki magunkról. S van még valami, amire támaszkodhatunk: a mögöttünk álló erő. Európa legjobb szurkolótábora a miénk! Az egyik legnagyobb sikernek éppen azt tartom, hogy már nem Cristiano Ronaldo, Kylian Mbappé vagy Harry Kane miatt kapkodják el a jegyeket a válogatott meccseire, hanem miattunk. Egy ország hisz bennünk – ennél több nem is kell nekünk.

2021.09.22 23:05:45

Magyar válogatott SZÖLLŐSI GYÖRGY

NS-VÉLEMÉNY. Már a látszatra sem ügyelnek, vérlázító cinizmussal sújtanak bennünket.

2021.09.22 23:09:45

Magyar válogatott KUN ZOLTÁN

ALAPVONAL. Leginkább szurkolók ők, kellő fanatizmussal, óriási lelkesedéssel, némileg azért fejleszthető énektudással, és kifejezetten előnyös lesz mindenkinek, amikor azt a néhány tucatnyi problémásabb egyént végre kihajítják maguk közül. Ötven ember miatt kitiltani ötvenezret, legalábbis szemétség.

2021.09.21 22:11:41

Magyar válogatott THURY GÁBOR

NS-VÉLEMÉNY. Az október 9-i, Albánia elleni találkozón nem lehetnek nézők.

2021.09.13 19:04:52

Magyar válogatott THURY GÁBOR

Az egyetlen magyar aranylabdás futballistára néhány góljának felidézésével emlékezünk.

2021.09.14 21:26:46

Magyar válogatott MALONYAI PÉTER

ALAPVONAL. Volt idő, amikor szinte naponta együtt utaztunk a metrón a ma nyolcvan esztendeje született Albert Flóriánnal. Ő a Fradi-pályára ment, én a szerkesztőségbe. Beszélgettünk sok mindenről, de hiába éreztem, hogy elfogad, éppen olyan elfogódottság volt bennem, mint amikor egy kisgyerek találkozik az ideáljával.