Fantasztikus győzelemmel karnyújtásnyira került a mieink bennmaradása a hoki-vb-n

JÉGKORONG
VILÁGBAJNOKSÁG, 5. JÁTÉKNAP
A-CSOPORT
MAGYARORSZÁG–NAGY-BRITANNIA 5–0 (2–0, 1–0, 2–0)
Zürich, Swiss Life Arena, 7996 néző. V: Bloyer (amerikai), Borga (svájci) – Durmis (szlovák), Söstumoen (norvég)
MAGYARORSZÁG: BÁLIZS – Stipsicz, Horváth M. (1) / HADOBÁS, Ortenszky (1) / Kiss R., Garát / Tornyai – Horváth B. (2), Sebők, TERBÓCS 2 / Erdély, SZONGOTH 1, Galló / Papp K., Hári, SOFRON / Vincze P. (1), NAGY K. 2, Sárpátki (2) / Nemes. Szövetségi kapitány: Majoross Gergely.
NAGY-BRITANNIA: Bowns – Halbert, Richardson / Tetlow, Hazeldine / T. Brown, Steele / Jenion, Clements – Kirk, C. Neilson, Dowd / Waller, Perlini, L. Neilson / Lachowicz, Betteridge, Curran / Shudra, Davies, Harewood. Szövetségi kapitány: Peter Russell.
Kapura lövések: 23–26
Emberelőny-kihasználás: 0/5 ill. 0/3

Látva a lett és a német válogatott gyengélkedését, teljes bizonyossággal túlzás lenne kijelenteni, hogy a Magyarország–Nagy-Britannia párharc döntött a bennmaradásról, de a papírforma alapján ez a helyzet. Persze azt már a sorsolás pillanatában tudni lehetett, előfordulhat, hogy ez az összecsapás határozza meg, mi vagy a britek búcsúznak-e az elittől. Amiben – a világranglista-helyezésen kívül – bízhattunk, hogy mostanra több tapasztalatunk van az elitben, mint a riválisnak. Ha önmagában az nem lett volna elég motiváló, hogy az év viadalán győzhetünk és tehetünk hatalmas lépést az A-csoportos tagság meghosszabbítása felé, akkor az is ott motoszkálhatott a játékosok fejében, hogy a születésnapos szövetségi kapitánynak, Majoross Gergelynek három pontot adjanak ajándékba.

Bartalis István sérülése miatt Nagy Krisztián került a keretbe, Ravasz Csanád és Csollák Márkó viszont ezúttal nem húzta magára a válogatott mezt. Az a roppant kemény harcosság, amire egy nappal korábban Kiss Dávid másodedző utalt, nem teljesen valósult meg, de azért Sofron Istvánra (ebben is) lehetett számítani. Az első – még – veszélytelenebb próbálkozásunk Erdély Csanád nevéhez fűződött, aztán Sárpátki Tamás tartotta távol ellenfelét a korongtól a britek harmadában, Nagy Krisztián köszönte szépen, elhozta a pakkot és kegyetlenül beverte. Rajta – és egyébként az egész negyedik soron – különösen látszott az akarás.

Bár a kezdeti izgalom elillant a vezetés tudatában, pillanatokkal később az egész meccsen rendkívül veszélyesen játszó Josh Waller jelezte, nem lélegezhetünk fel. Ortenszky Tamás kétszer is kapura lőtt rövid időn belül, az egyiket a rivális kapusa, a másikat a hátvédje blokkolta. Sofron is kihagyott egy nagy helyzetet, aztán egy pillanatnyi rövidzárlat után Nathanael Halbert kapott korongot ziccerben, Bálizs Bencével állt már csak szemben, bravúrra volt szükség a magyar kapustól az eredmény megtartásához. Waller szabálytalansága miatt először mi játszhattuk emberelőnyben, de hiába álltunk fel azonnal adogatni, közvetlen gólveszélyt nem sikerült kialakítani.

Egy figyelmetlen csere után ismét a rivális próbálkozhatott – megköszönhettük a pontatlanságát. Az első harmad legszebb jelenete egyértelműen Szongoth Dománé volt, a fiatal csatár a kapu felé korcsolyázva egyből lőhetett volna, amint korongot kapott, mégis a cselt választotta, erre nemcsak mi, Ben Bowns sem számított, elfeküdt, Szongoth pedig könnyed mozdulattal emelt fonákkal az üres kapuba, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga…

A középső játékrészben aztán mintha kicserélték volna a csapatokat, a britek sokkal dominánsabban játszottak, amihez persze az is kellett, hogy háromszor is emberhátrányba kerüljünk. Viszont a jó csapatok ismérve, hogy amikor nem annyira megy a játék, akkor sem eredménytelenek – így volt ez velünk is. Terbócs emberhátrányban szerzett korongot a semleges harmadban, egy az egyben vezette kapura, és nem hibázott ziccerben. Peter Russell le is kapta Bownst, Mat Robson állt be a vasak közé. Alig valamivel később őt meg Erdély fektette el – úgy látszott, a mieinknek mindegy, melyik kapussal állnak szemben –, de a kapura tett korongját kivágták a gólvonalról, így maradt a 3–0. A második dudaszóig aztán már nem sok babér termett a magyar csapatnak, egyre nagyobb lett a brit mezőnyfölény, ám az odaadással nem volt gond, ahogy Bálizs teljesítményével sem.

Húsz perc választott el attól, hogy legyőzzük közvetlen vetélytársunkat, és karnyújtásnyira kerüljünk a bennmaradáshoz. Johnny Curran rögtön ziccerrel adta tudtunkra: kemény húsz perc lesz. Nagy-Britanniának egyre fogyott az ideje és ezzel párhuzamosan lett egyre kevesebb veszítenivalója. Szerencsénkre ez nem játékosai teljesítményére volt jó hatással, hanem sokkal inkább kizökkentette őket higgadtságukból. Nathanael Halbert a palánkra kente Terbócs Istvánt, amiért két perc lett a büntetése, majd a csapattárs sérelmét megtorolni érkező Horváth Bence akaszkodott össze egyik riválisával. A fórt ugyan nem használtuk ki, de újabb két perccel közelebb kerültünk a győzelemhez. Amikor pedig Terbócs újabb megugrást váltott gólra, már kezdhettünk megnyugodni. Nem úgy a padon ülő britek egyike, aki dühében szétzúzta a botját. Nagy Krisztián újabb találata és Bálizs shutoutja csak növelte a dicsőséget, Magyarország 5–0-ra legyőzte Nagy-Britanniát, és ha csoda nem történik a folytatásban, ez minden bizonnyal elég lesz A-csoportos tagsága megtartásához.

ÖSSZEFOGLALÓ

A magyar válogatottra két szünnap vár, majd pénteken a még pont nélküli Németország ellen folytatja a szereplést, amelyet tétmeccsen korábban még sosem sikerült legyőzni.