Tőzsér: Ez azért erős. Nem vagyok egy Maradona, de…
– Aludhatott egyet az önt érezhetően letaglózó döntésre. Múlóban a fájdalom?
– Egyáltalán nem, ugyanúgy nyomaszt – felelte szomorúsággal a hangjában Tőzsér Dániel, aki nem került be Bernd Storck norvégok elleni bő keretébe. – Azért korrektebb lett volna, ha legalább egy telefont megereszt a kapitány, mégiscsak egy teljes selejtezősorozatot végigcsináltam a válogatottal, de nem szeretnék üzengetni.
– Azért van tippje, miért nem sikerülhetett becsúsznia a harminchatos bő keretbe sem?
– Fogalmam sincs. Beszéltem néhány válogatottbeli csapattársammal, ők is furcsállják a döntést, de ez van, mindig a szövetségi kapitány dönt.
– Akkor legyünk konkrétabbak. Volt bármilyen összezördülés ön és Bernd Storck között a legutóbbi összetartáson?
– Az égvilágon semmi. Megbeszéltük, hogy a kislányom születése miatt hazautazom Angliába, de másnap már játszottam a Feröer elleni meccsen. Ennyi történt, semmilyen nézeteltérés nem támadt köztünk.
– Ha mégis megcsörgetné a kapitány, felvenné a telefont?
– Persze, bár nem csörget. Nem arról van szó, hogy látni sem akarom, hogy a válogatott számomra megszűnt létezni, de nem tudom, miről tudnánk érdemben beszélni. Azt persze méltányoltam volna, ha a döntéséről értesít, bár akkor is ugyanúgy fájna. Mert úgy vélem, ott lenne a helyem a norvégok ellen készülő csapatban. Hogy a keretben sem vesz számításba, az azért erős. Nem vagyok egy Maradona, nem arról van szó, hogy én vinném be a hátamon a csapatot az Európa-bajnokságra, de a rutinom, a koromból és a múltamból fakadó tapasztalatom, a személyiségem, azt hiszem, a pályán és azon kívül is fontos volt a csapatnak. Mindegy, most már kívülről drukkolok azért, hogy sikerrel vegyék a srácok a pótselejtezőt.
