Személyiségjegyek – Thury Gábor jegyzete

 

Akadémiáról a válogatottba: egyre többeknek sikerül!

Marco Rossi szövetségi kapitány válogatottjában a 2021-ben pályára lépő 36 játékos közül 21 korábban valamelyik labdarúgó-akadémia növendéke volt. A lengyelek elleni vb-selejtezőn Varsóban aratott 2–1-es győzelem során a tizenötből nyolcan kiemelt képzési intézményben pallérozódtak.

Tiszta sor, mondhatnánk: honnan kerüljenek a futballisták a válogatottba, ha nem az akadémiákról?

A képlet azonban nem ilyen egyszerű, mert az utánpótlásképzés nem csak akadémiai rendszerben folyik.

Egyfelől szkeptikus vagyok, mert bár tudom, hogy a huszonegy nyerő szám, nem vagyok biztos benne, hogy áttörést jelent. Magam – nyilván koromnál fogva – az átlagnál is türelmetlenebb vagyok a sportággal kapcsolatban. Gondoljunk bele: az egykor az MTK-tulajdonos Várszegi Gábor által szorgalmazott Sándor Károly Akadémiát húsz évvel ezelőtt, 2001-ben alapították, a válogatottig eljutó akadémistákkal foglalkozó cikkünkben legtöbbször említett kispesti Magyar Futball Akadémiát 2007-ben, a Puskás Akadémiát 2006-ban hozták létre, a Double Pass 2019-es értékelése alapján mindhárom intézmény működése a legjobb hat közé, az első klaszterbe tartozik.

Noha tisztában vagyok vele, hogy az utánpótlásképzés nem olyan, mint a kávéautomata, hogy fent bedobjuk a pénzt, lent pedig kijön a kész játékos, mégis korábbra vártam hasonló – sőt, még nagyobb – arányban a fiatalok betörését. Túlzó elvárás volt? Lehet. Az MFA-ból kikerülő 11-szeres válogatott Gazdag Dániel úgy véli, ha korosztályonként két-három játékos eljut az élvonalig, az már jó. A nagyválogatottnak napjainkig hat labdarúgót adó MFA szakmai igazgatója szerint a fő nehézséget a felnőttfutballba belépés okozza. Simon Miklós azt is kimondta, hiába a kiváló infrastruktúra és a tehetség, leginkább az akadémisták személyiségjegyein múlik, ki mire viszi.

Régebben azt mondtuk, ifijátékosaink egy ideig lépést tartanak a világ élvonalával, de a juniorból a felnőttbe átmenet során „eltűnnek”. Ha manapság nem is válnak kámforrá, sztenderd élvonalbeli csapattagokká is kevesen – részben a rengeteg légiósnak (is) „köszönhetően”. Hajdan egy futballista tehetségét az határozta meg, van-e labdaérzéke, játékügyes-e? A talentum fogalomkörébe tágabb értelemben a kitartás, az akaraterő, a mentális tényezők, mi több, a személyiségjegyek is beletartoznak.

Meglehet, a válogatottba kerülés nem csupán (futball)szakmai kérdés.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!