Itt van Amerika
THURY GÁBOR
THURY GÁBOR
2022.05.14 10:48 Frissítve: 2022.05.14 10:48

Nem haraptunk fűbe – történelmi siker Románia ellen

Akkor még nem tudtuk: történelmi sikert ért el labdarúgó-válogatottunk 1972-ben az Eb négyes döntőbe jutással. A negyeddöntőben Romániát múlta felül, a hazai 1–1-et követően Bukarestben 2–2 lett az eredmény, a harmadik mérkőzésen Belgrádban 2–1-re nyertünk.     

Géczi István nem csupán jósnak volt kiváló, a kapuban is helytállt (Fotók: Képes Sport)

 

A magyar–román labdarúgó Eb-negyeddöntő budapesti első találkozója (1–1) után egyöntetű volt a vélemény: ha a mieink kihasználják a helyzeteiket, több góllal győzhettek volna. Csak hát az a feltételes mód... Éppen ezért Illovszky Rudolfot kellemetlenül érintette, hogy Branikovits László, Fazekas László és Dunai II Antal is sérültet jelentett a bukaresti visszavágó előtt. Ráadásul Vidáts Csaba sem volt egészséges, mind a négyen a Sportkórházban voltak, nem vettek részt a csapat két edzőmérkőzésén, az elsőn 9–1-re győzött az NB I/B-s Pénzügyőr ellen, a másodikon 8–1-re verte meg a BKV Előrét. A szövetségi kapitány ezt követően megadta az összeállítást, a csatársorban Branikovits és Fazekas nem épült fel sérüléséből, Dunai II-re viszont a cserék között számíthatott. Illovszky az összeszokottságot vette figyelembe. Kocsis Lajos ígérte, a román fővárosban minden másként lesz, mint a Népstadionban, Páncsics Miklós kijelentette: „A románok nem jobbak, mint mi.” Illovszky mértéktartóan bízott a győzelemben.

Juhász István megjegyezte: „Minket nem zavar a közönség különösebben. Az ilyesmin régen túl vagyunk. Nem mondom, jó érzés, amikor biztatják az embert, de engem az is többre sarkall, ha ellenünk szurkolnak. Amolyan csak azért is érzést vált ki belőlem. Sosem voltam túlzottan optimista, de most én sem tartok a találkozótól.” 

Bene Ferenc nem kertelt: „A mi csapatunk is tele van sok nehéz csatában edzett, elszánt játékosokkal. Nem fordulhat elő, hogy kétszer egymás után olyan nagyokat hibázzunk a kapu előtt.”

A Snagovban készülő román keret a Dinamo Bucuresti tartalékcsapatát győzte le 7–2-re, a revansra olyan nagy volt az érdeklődés, hogy a román szövetség két portással erősítette meg a székházát... Angelo Niculescu szövetségi kapitány így vélte: „Nagyon fontos mérkőzés lesz, s függetlenül az eredménytől, a játékra most egész Európa figyel.”

A Népsport ezt írta: „Satmareanu, a budapesti egyenlítő gól szerzője továbbra is nagyon tiszteli a magyar futballt, s mint mondja, biztosra veszi, hogy vasárnap szép mérkőzést, sportszerű összecsapást lát majd a közönség.” 

A Magazin azt írta, közel áll a rég óhajtott győzelemhez a román válogatott: „Közel, mert nagy változáson ment át a csapat az évek során, s több nemzetközi tudású labdarúgója van, aki képes kiugró eredmények elérésére.”

A hazaiak sokat vártak Nicolae Dobrin játékától: „Valóságos élmény nézni, amit a labdával művel, vagy ahogyan cselez, ahogyan osztogat és befejez egy-egy akciót.” 

Nyilatkozott néhány futballista is, Alexandru Satmareanu bizakodott: „Remélem, megismétlem itthon is azt a gólt.”  Cornel Dinu nem árult el nagy titkot: „Nehezebb lesz a mérkőzés, mint a pesti volt.” Dembrószky (Dembrovschi) Imrének megjött az önbizalma: „Ma már tudjuk, hogyan kell játszani a magyarok ellen.”

Belgrádi jelenet: Szőke, Bene és Kű (sötétben) elől ment Satmareanu

A mérkőzés napján a Népsport „Csak saját erőnkre támaszkodhatunk!” című vezércikkében remélte, hogy a csapat „olyan eltökéltséggel, harci rendben és taktikával lép pályára, amely meghatározó jellegű, rányomja bélyegét a küzdelemre, s az ellenfelet kényszeríti alkalmazkodásra”. Az írásban volt a francia–magyar csoportmeccs (0–2) alapján biztatás is: „És mi Párizsban harcoltuk ki a továbbjutást!”  A némiképpen didaktikus dolgozat nem helyez úgymond nyomást fiainkra: „Az eredménytől függetlenül érték marad labdarúgásunkban, ami ma érték, és ki kell javítanunk azokat a hibákat, amelyeket most, röviddel a találkozó előtt hibának tartunk. Siker esetén legfeljebb bizakodóbb légkörben, jobb hangulatban dolgozhatunk a problémák megoldásán.”

Bukarestben a repülőtérről a városba vezető úton a román szurkolók három ujjukat mutogatták a magyar csapatot szállító busz felé, ezzel, ha nem is esélyeiket, de reményüket fejezték ki... A mieinknek volt azonban egy megrázó, egyben felemelő élménye is. Kű Lajos, aki éppen a bukaresti mérkőzésen mutatkozott be a legjobbak között, egy korábbi nyilatkozatában a Nemzeti Sportnak, továbbá Andreides Gábor  A magyar–román válogatott labdarúgó-mérkőzések története című munkájában elmondta: „Két férfi és egy hölgy meglátogatta a csapatot a szállodában, megkérték a meccs előtt Illovszky Rudolf szövetségi kapitányt, hogy szólhassanak a csapathoz meccs előtt. Rudi bácsi a taktikai értekezlet előtt lehetőséget adott, a hölgy pedig elmondta, hogy Erdélyből jöttek, s hogy az Augusztus 23. Stadionban minden előfordulhat csak az nem, hogy kikapunk. »A mindenható Isten nevében kérem, győzzenek, mert ha nem, nekünk nem lesz maradásunk.« Ezek után nem lehetett kikapni.”

Nem is kaptunk ki, sőt, közelebb álltunk a győzelemhez, de a belgrádi harmadik mérkőzésre maradt a döntés. A Népsport összegzése pontos volt: „Időnként jól játszott válogatottunk, de a bátortalanság megbosszulta magát.”

Jól kezdtük a mérkőzést, Zámbó Sándor legurított Bene Ferencnek egy szabadrúgást, a lécről pattant vissza a labda, amit Szőke István a hálóba vágott (0–1). A hazaiak ugyancsak egy kapufáról kipattanó lövés után egyenlítettek Dobrin révén (1–1), de Kocsis újra megszerezte a vezetést (1–2), mi több, növelhette volna az előnyt, de a Nicolae Lupescu kezezése után megítélt büntetőjét Necula Raducanu kiütötte, Bálint László fejese pedig mellé ment. Aztán ahogyan az lenni szokott, az ellenfél kilenc perccel a találkozó vége előtt Flavius Domide lövésével kiegyenlített (2–2)...

Niculescu szerint „igazságos az eredmény”, Illovszky úgy érezte, „a játék képe alapján közelebb álltunk a győzelemhez”, Bálint úgy ítélte meg, hogy „nem volt szerencsénk” , de leginkább az FTC edzője, Csanádi Ferenc fogalmazta meg a lényeget: „Nem vagyunk jó versenyzők, mert mindig a cél előtt torpanunk meg.”

A kihagyott 11-esnek van története: Illovszky Páncsicsot jelölte ki, ha vele valami rendkívüli történik, Kocsis áll a labda mögé. Mivel Páncsics az első román gól előtt hibázott, szerinte ez kimerítette a „rendkívüli” kategóriát. Kocsisnak meg az villant be – amellett, hogy a javunkra változik az eredmény... –, hogy az utolsó edzésen a lécre vágta a labdát, ezért nem lőtte magasan, Raducanu meg kiütötte.

A belgrádi találkozó előtt a Népsport korábbi nagyjainkat is megszólaltatta, Grosics Gyula beismerte, a mérkőzés előtt nem sok esélyt adott a mieinknek, de kellemesen csalódott: „Ha én állítanám össze Belgrádra a válogatottat, Kűt figyelembe venném. És ha úgy játszana Kocsis és Szőke, mint Bukarestben 45 percig, újra bizalmat szavaznék nekik.”  Hozzátette: „Belgrádtól nem félek!”

Mátrai Sándor így látta: „Inkább a lelkierőből nem futotta.”  Bozsik József bizakodott: „Most, hogy láttam a két mérkőzést, az a véleményem: biztosan továbbjutunk, s ott leszünk Belgiumban a négyes döntőben!”  Sándor Károly sem volt elkeseredve:  „Belgrádtól nem félek, mert ha gólokat akarunk rúgni, akkor továbbjutunk!” Fenyvesi Máté odáig ment: „Hajlandó vagyok bárkivel lefogadni, hogy továbbjutunk!”

Igaza lett, igaz, Szőke mindent eldöntő góljára a 87. percig várni kellett. Pedig Géczi István a meccs előtt megjegyezte: „Ezt a meccset megnyerjük, mégpedig 2–1-re, a 88. percben lőtt góllal.” A kiváló kapus csupán egy percet tévedett. Kocsis vezető gólját (1–0) Neagu egyenlítette ki (1–1), majd jött Szőke, Bene átadását a hosszú sarokba lőtte (2–1) – ezzel továbbjutottunk. A második félidő elején Kű összefejelt Augustin Deleanuval, a magyar középpályás ezt követően bekötött fejjel futballozott, a román cserét kért. A szurkolói legenda szerint a balhátvéd beleharapott Kűbe.

De a válogatott legalább nem harapott fűbe.

1972. MÁJUS 14., BUKAREST, EB, NEGYEDDÖNTŐ, VISSZAVÁGÓ
Románia–Magyarország 2–2 (1–2)
Augusztus 23. Stadion, 75 ezer
néző. Vezette:  Tschenscher (nyugatnémet)
Románia: Raducanu – Satmareanu, Lupescu, Dinu, Delenanu – Dumitru, Nunweiler VI – Domide, Dembrovschi (Lucescu, 74.), Dobrin, Iordanescu (Neagu, 66.).  Szövetségi kapitány: Angelo Niculescu
Magyarország: Géczi – Fábián, Bálint, Páncsics, Juhász P. – Juhász I., Kocsis L. (Kű, 66.), Szűcs – Szőke (Dunai II, 66.), Bene, Zámbó.  Szövetségi kapitány: Illovszky Rudolf
 Gólok: Dobrin (14.), Neagu (81.), illetve Szőke (5.), Kocsis L. (36.)

1972. MÁJUS 17., BELGRÁD, EB, NEGYEDDÖNTŐ, 3. MÉRKŐZÉS
Magyarország–Románia 2–1 (1–1)
JNA-stadion, 55 ezer
néző. Vezette: Mihasz (görög)
Magyarország: Rothermel – Fábián, Páncsics, Bálint, Juhász P. – Juhász I., Kocsis L., Zámbó – Szőke, Bene, Kű. Szövetségi kapitány: Illovszky Rudolf
Románia:  Raducanu – Satmareanu, Lupescu, Dinu, Deleanu (Halmageanu, 54.) – Dumitru, Dobrin, Domide – Lucescu, Nunweiler VI, Neagu. Szövetségi kapitány: Angelo Niculescu
Gólok: Kocsis L. (26.), Szőke (87.), illetve Neagu (33.)

2022.05.22 10:43:01

Magyar válogatott CSILLAG PÉTER

Fenyvesi Máté és válogatottbeli társai üzeneteinek hátterét igyekszünk megvilágítani.

2022.05.18 08:36:20

Magyar válogatott THURY GÁBOR

A helsinki olimpia előtt a csatársor összetétele volt a legnagyobb kérdés.

2022.05.16 23:07:26

Magyar válogatott MALONYAI PÉTER

ALAPVONAL. Ennek jegyében elismerem, belefér, hogy egyszer elém vezessék a kombinatorikát a képernyő lovagjai, hogy lássam, mennyire okosak. Ám nekem nem magasröptűen kell tudnom a pozíciókról, hanem hétköznapian. Főként, hogy a semmit magyarázgató meghívottak többségével az a bajom, hogy – láttam őket játszani. Hiába, nagy teher az életkor…

2022.05.14 10:38:54

Magyar válogatott THURY GÁBOR

1972: Géczi István egy percet tévedett, de győztünk – a mindenható Isten nevében.

2022.05.13 21:00:16

Magyar válogatott THURY GÁBOR

NS-VÉLEMÉNY. Vancsa Zalán behívása üzenet a fiataloknak.