PIETSCH TIBOR
PIETSCH TIBOR
2021.12.21 08:05 Frissítve: 2021.12.22 08:51

Labdarúgás: Semmi sem adhat többet, mint a válogatott irányítása! – Marco Rossi

(Fotó: Dömötör Csaba)

 

You can read the interview in English here!

 
– Önnek mi volt az év csúcspontja?
– Jó kérdés... Könnyebb arra felelni, hogy mit éltem meg a legnehezebben: az Albánia elleni budapesti mérkőzést.

– Bocsánat, nem az Andorra elleni hazai meccset?
– Azt sem viseltem könnyen, mert akkor nem játszottunk jól, különösen az utolsó negyedórában, de legalább nyertünk. Nem volt szép győzelem, csakhogy ugyanúgy három pontot ért, mintha lefociztuk volna az ellenfelet. Az Albániától a Puskás Arénában elszenvedett vereség azért fájt roppant mód – és fáj még ma is –, mert azt követően végérvényesen le kellett mondanunk az álmunkról, a világbajnoki részvétel kiharcolásáról.

Retrófotó Roberto Mancinivel: a Sampdoria kupagyőztes futballistái voltak
Akár találós kérdés is lehetne: két éven át csapattársak voltak, együtt nyertek Olasz Kupát, de jövőre ellenfélként találkoznak: kik ők? Aki esetleg nem találta ki, annak eláruljuk: a Sampdoria két korábbi kiváló játékosáról, a magyar, illetve az olasz válogatott szövetségi kapitányáról, Marco Rossiról és Roberto Manciniről van szó. Rég volt, de – mint a mellékelt fotó is tanúsítja – igaz, a két, egyaránt 57 esztendős szakember az 1993–1994-es idényben még a Panini-albumban is helyet követelt magának...

„Hú, de fiatalok voltunk, még nekem is volt hajam – jegyezte meg nevetve Marco Rossi, amikor megmutattuk neki a fényképet. – Robertónak persze akkor is sok haja volt, sőt még most is sok van neki. Hiába, könnyű dolga van az olasz válogatott élén... Jóban voltunk a Sampdoriánál, és a kapcsolatot azóta is tartjuk, miután megnyerték az Eb-t, gratuláltam neki, de ő is nekem ahhoz, amit elértünk, szerinte szép munkát végeztünk. Az NL-sorsolás után is váltottunk néhány üzenetet, de inkább viccelődtünk, mintsem komolyan értekeztünk. Robertóról tudni kell, hatalmas tehetséggel áldotta meg a Teremtő, úgy látott a pályán, mint nagyon kevesen, általában egy gondolattal előrébb járt, mint a társai, ezért is adott káprázatos gólpasszokat és szerzett fontos gólokat. Edzőként is elérte azt a szintet, amit játékosként, ha elkezdeném sorolni a sikereit, lekésném a kedd reggel induló gépemet...”

– Ha tehetné, az október kilencedikén történteket törölné ki a legszívesebben az emlékezetéből?
– Semmit sem törölnék ki! Azt akarom, hogy minden itt legyen a fejemben, tisztán emlékezzek arra, mi történt, mit rontottunk el. Van, aki más, van, aki a maga kárán tanul, én az utóbbi kategóriába tartozom, mert azt vallom, hogy az embernek a saját hibáiból kell okulnia. S a tapasztalat azt is mondatja velem, hogy a kudarcból többet lehet tanulni, mint a sikerből.

– Messzire kanyarodtunk a csúcsponttól...
– Félreértés ne essék, akadtak gyönyörű pillanatai ennek az esztendőnek is. Ha egyet kellene kiemelnem, az lenne, amikor tudatosult bennem, mit értünk el az Európa-bajnokságon. Az utolsó csoportmeccs, a Németország elleni döntetlen után nagyon csalódott voltam, hiszen karnyújtásnyira voltunk a csodától, de néhány nap elteltével ráeszméltem, hogy nincs okom szomorkodni. Addigra azzal is szembesültem, hogy nemcsak Magyarországon, hanem Európa számos országában is elismerően beszéltek a teljesítményünkről. Nyilvánvalóvá vált, hogy sokak szimpátiáját kivívtuk a stílusunkkal, a hozzáállásunkkal, a bátorságunkkal, no és a nagy szívünkkel – ezek után a nyár második felét már egész jó hangulatban töltöttem.

– Ha azt mondom, 2018. szeptember nyolcadika, mi jut eszébe először?
– Egy nullára kikaptunk Finnországban, az volt az első meccsem szövetségi kapitányként. Másnap töltöttem be az ötvennegyedik életévemet, mit ne mondjak, nem volt túlságosan vidám... Igaz, ehhez már hozzászokhattam, ugyanis pályafutásom során ritkán nyertem meg azokat a mérkőzéseket, amelyeket közvetlenül a születésnapom előtt vagy után játszottunk, netán éppen szeptember kilencedikén. A tamperei vereség után három nappal viszont máris jobbra fordult a kedélyállapotom, mivel Görögország ellen sokkal jobban játszottunk, két csodálatos góllal nyertünk is kettő egyre. S tessék, a magyar válogatott azóta lejátszott további harminchét mérkőzést, de még mindig én vagyok a kapitány.

– Tudja, hogy harminckilenc meccsével a hetedik helyen áll az örökranglistán?
– Hallottam róla, igen, és megtisztelve érzem magam.

Grafika: Dancsák András, Kristó Péter


– Ha már itt tartunk: még hat mérkőzés, és már csak Mészöly Kálmán, Sebes Gusztáv és Baróti Lajos előzi meg.
– Azért ezt meg is kell élni... Sosem tudjuk, mit hoz az élet, ennélfogva minden meccsre úgy kell készülni, mintha az lenne az utolsó. Kiváltképp a szövetségi kapitánynak. Mert a válogatottnál születhet olyan eredmény, ami elfogadhatatlan, és ami azzal jár, hogy a csapat élén álló edző nem folytathatja a munkát. Éppen ezért én is addig szeretnék maradni, amíg azt érzem, hogy amit csinálunk, az jó. Ha majd eljutunk odáig, hogy már nincs értelme a közös munkának, nem akarok rossz emlékekkel távozni, békében, barátságban köszönnék el. Persze remélem, ez még jóval odébb van. Márciusban hosszú távú, 2025-ig szóló szerződést írtunk alá Csányi Sándor elnök úrral, szeretném azt kitölteni. Mindamellett csak ismételni tudom magam: egy válogatottnál minden mérkőzés sorsdöntő lehet.

Misztikus számok: Fiola Attila 5-ösben, Szalai Attila 4-esben, miközben Marco Rossi 54 esztendősen debütált a magyar válogatott szövetségi kapitányaként (Fotó: Szabó Miklós)

– Azt megállapíthatja, hogy az elmúlt három évben nagy utat tett meg a válogatott?
– Boldogan válaszolok igennel erre a kérdésre, de még nagyobb örömöt jelent, hogy ezt nem csupán én gondolom így – számok, eredmények és statiszták tanúskodnak arról, hogy folyamatosan fejlődtünk. Büszkék lehetünk arra, hogy újfent kvalifikáltuk magunkat az Eb-re, miközben a Nemzetek Ligájában a C-ligából feljutottunk az A-ba. Csak az albánoktól elszenvedett két vereség ne lett volna...

– Nehéz szövetségi kapitánynak lenni?
– A futballedző élete sosem könnyű, de... Az, hogy Magyarország szövetségi kapitánya lehetek, nekem annyit jelent, mintha szülőhazám, Olaszország válogatottját irányíthatnám. Ha a sors úgy hozza, hogy a jövőben egy másik nemzeti együttes kispadjára ülök le, az csupán munka lesz nekem, érzelmileg korántsem adna annyit, mint a magyar válogatott vezetése.

– A Nemzetek Ligájában kétszer is meccselhet Olaszország ellen. Örül neki?
– Hogy őszinte legyek, nem nagyon. Semmilyen szempontból nem lesz könnyű a hazám ellen. Hogy milyen játékerőt képvisel Roberto Mancini csapata, nem szükséges részleteznem, legyen elég annyi, hogy júliusban megnyerte az Eb-t. Mellé megkaptuk a második és a harmadik kalap legerősebb együttesét, Németországot és Angliát, jóllehet ezen cseppet sem csodálkoztam, ilyen az én karmám. Nem is emlékszem arra, hogy edzői karrierem során valaha kaptam volna könnyűnek tűnő sorsolást. Na, de ez van, ezt próbáljuk megoldani.

Az MLSZ-elnök, Csányi Sándor bizalma erős: hosszú távon hisz Marco Rossi szövetségi kapitányban

– Karácsonykor azért nem ezen dolgozik majd, ugye?
– Legalábbis törekszem majd rá. Néhány napot szeretnék csak a családnak szentelni. A feleségem mindig kitalálja, hogy utazzunk el valahová, ám a vége mindig az, hogy otthon ünnepelünk. Részemről nincs is ezzel baj, sőt az év közben annyit vagyunk külön a Milánóban élő lányunktól és a Szicíliában vízilabdázó fiunktól, hogy alig várom azt az időszakot, amikor együtt lehetünk, csendben, meghitten.

– Sokat segít a konyhában?
– Ott segítek, ahol igazán tudok – az evésben. Megjegyzem, ez roppant fontos, mert ha valaki nem vállalja magára a nagyevő szerepét, nincs miért főzni...

– Logikus! Már csak azt árulja el, hogy ha egy kívánsága lehetne 2022-re, mi lenne az?
– A munkám, a családom vagy bármi más kapcsán?

Rendben, legyen egy-egy kívánság.
– A munkám kapcsán arra vágyom, hogy a Nemzetek Ligájában kerüljük el a kiesést. A szeretteimnek leginkább azt kívánom, hogy maradjanak egészségesek, jókedvűek. S persze ugyanezt kívánom minden magyar embernek. Boldog karácsonyt, boldog új évet mindenkinek!

 Márciusi felkészülés júniusra
Noha a pontos menetrend még nem ismert, annyi bizonyos, hogy 2022-ben kevesebb meccs vár a magyar válogatottra, mint ahányon az idén megméretett. Ebben az esztendőben tizenöt mérkőzést játszottak a nemzeti csapat tagjai, hat győzelem, öt döntetlen és négy vereség a mérlegük. Ami a jövő évi programot illeti, egyelőre csak az biztos, hogy a Nemzetek Ligájában hat csoportmeccset kell megvívnia, ugyanakkor borítékolható, hogy nem júniusban lép először pályára: bár az ellenfél kiléte még nem ismert, az angolok elleni rajt előtt Marco Rossi két felkészülési találkozón tesztelheti csapatát – a világbajnoki pótselejtezők időpontjában, vagyis március végén.

A MAGYAR VÁLOGATOTT PROGRAMJA
Nemzetek Ligája, A-liga, 3. CSOPORT
Június 4., 18.00: Magyarország–Anglia
Június 7., 20.45:  Olaszország–Magyarország
Június 11., 20.45: Magyarország–Németország
Június 14., 20.45: Anglia–Magyarország
Szeptember 23., 20.45: Németország–Magyarország
Szeptember 26., 20.45:  Magyarország–Olaszország

 

2022.01.15 09:51:58

Magyar válogatott L. PAP ISTVÁN

A népszerű Bamba mint gólgép statisztikái a klubjaiban és a válogatottban is felülmúlhatatlanok.

2022.01.02 21:26:23

Magyar válogatott THURY GÁBOR

NS-VÉLEMÉNY. Élvezzék ki a sorozat minden percét.

2021.12.26 22:02:03

Magyar válogatott MALONYAI PÉTER

ALAPVONAL. A gólarányszámítás mikéntjét így foglalta össze a Nemzeti Sport: „Az adott gólok négyzetgyökének deciliterét hozzáadjuk a kapott gólok köbméterének az integráljához, ebből kivonjuk a góllövő csatárok életkorának felét, ehhez hozzáadjuk a gólkülönbség egyötödének a háromszorosát. Ami kijön, az nem fog az ön fejébe menni.

2021.12.23 22:37:16

Magyar válogatott DEÁK ZSIGMOND

NS-VÉLEMÉNY. A magyar–francia meccs félidejének eksztázisát felírnám orvosi receptre búskomorság ellen.

2021.12.20 22:19:54

Magyar válogatott PIETSCH TIBOR

A kapitány kitöltené a 2025-ig szóló szerződését • Cél bent maradni az NL A-ligájában.