– Huszti Szabolccsal sikerült szót váltania közleménye megjelenése óta, vagy rémálmaiban se hallja ezentúl a Zenit középpályásának a nevét?
– Ugyan már, többször próbáltam elérni, ma is kerestem, szeretném tartani magam ahhoz, amit megbeszéltünk: vagyis hogy visszatérünk az ügyre – mondta Egervári Sándor szövetségi kapitány a Nemzeti Sportnak. – Egy négyszemközti őszinte beszélgetés után jelent meg a levél, amit azért furcsálltam. A leírtakra azonban egyszerűen muszáj reagálnom, olyan felvetések fogalmazódtak meg ugyanis, amelyeket vétek lenne szó nélkül hagyni, nem kibeszélni.
– Az újabb Eb-selejtezők előtti első nap Telkiben is ennek a jegyében telik majd októberben? „A nagy kibeszélőshow” címmel vonulhat be a válogatott történetébe?
– Anélkül, hogy elviccelnénk, biztosan ezzel kezdődik majd az edzőtábor. Egy csapat csak úgy működhet, ha az egymás iránti kölcsönös tisztelet jelen van. Bizalmatlanság közepette, úgy, hogy az emberek egymásra mutogatnak, képtelenség közösségben dolgozni. Mi elindultunk egy úton, márpedig nem szeretnék letérni róla.
– Túl az angliai bemutatkozáson, az első két Eb-selejtezőn, egy méretes botrányon – valami ilyesmire számított, amikor elvállalta a kapitányi posztot?
– Mit mondjak, egy ilyen nyílt levél azért nem volt benne a tervekben… Ugyanakkor természetesnek kell felfogni, hogy ott, ahol változások történnek a korábbi értékrendet illetően is, lesznek, akik hátrébb sorolódnak, mások előrébb. Óhatatlan, hogy az új helyzet nem mindenkinek tetszik. Az efféle módosulások egyesekben kiválthatnak sértődést, van, aki ennek hangot is ad, más magába fojtja. Azért is lenne fontos beszélnem Huszti Szabolccsal, és azért igyekszünk majd mindent töviről hegyire kitárgyalni a srácokkal Telkiben, hogy senkiben se maradjon tüske, tovább tudjunk lépni, illetve ahogy említettem, végigmehessünk az általam elképzelt úton.
– Fortuna ez esetben kegyes hozzánk, San Marinónál kellemesebb ellenfelet keresve sem találhatnánk egy – jelen állapotban fontosnak tetsző – „felhozó meccsre”.
– A felvetést némileg kiegészítendő: ma már könnyű ellenfél nem nagyon létezik.
– A miniállam legjobbjait azért a Lipták Zoltán, Juhász Roland védőpáros helyett pályára lépő Egervári Sándor, Kenyeres Imre belső kettőssel is illene legyőzni, nem?
– Poénnak elmegy… Ma már tényleg egyetlen riválist sem szabad félvállról venni, pláne nekünk nem, erre a moldovaiak elleni összecsapás is élesen rámutatott. Úgyhogy kijelenthetjük, a San Marinó-iak legyőzése sem ígérkezik ujjgyakorlatnak.
A TELJES INTERJÚT A NEMZETI SPORT KEDDI SZÁMÁBAN OLVASHATJA.
