A mosdóban volt meleg víz, és egy órát még futballoztunk is!

Forgalmi dugó, kígyózó sorok, mezekbe bújt emberek voltak mindenütt – Debrecen, Magyarország–Dánia.

Gyűlt a nép. Albertirsa, Edelény, Nagyhalász, Nagyvárad, Újszász – csak néhány település, amelynek nevét felfedeztük a stadionban kifeszített zászlókon. Hiába a bukaresti 0–3, az amszterdami 1–8, a finnek elleni 1–2, az emberek jöttek és jöttek, talán mert még mindig szeretik a futballt.

És jöttek, mert végre van egy stadionunk (eddig inkább csak pályáink voltak), amelyben tényleg Európában érezhetjük magunkat. Ideális környezet, rendezett park a pálya mellett, a beléptetésre nem kellett órákat várni, nagy, színes eredményjelzők (kettő is) segítik a tájékozódást, a mosdóban folyik a víz (hideg és meleg is!), a hölgyek és az urak számára elkülönített mellékhelyiségek, kulturált kiszolgálóegységek állnak a vendégek rendelkezésére, akik valóban vendégeknek érezhetik magukat. Nagy dolgok ezek, kérem, hiszen nemrég még az ország első számú stadionjában, a Puskásban is a jó öreg toi-toi wc-ék (leánykori nevén pottyantós) előtt álltunk sorba a sajtópáholyban… (Apró kellemetlenségekkel, mint például a nehézkes parkolás, az előttünk ülő kollégákra meccs közben ráeső padlap, azért találkoztunk, de a hazai viszonyokat ismerve, ez tényleg elenyésző.)

A szurkolók lelkesen fotózgatták is magukat a Nagyerdei Stadion előtt, készültek a selfie-k (hiába, a nagy eseményeket meg kell örökíteni), bent pedig már „hangpróbát” tartott a lelátókat szép lassan megtöltő drukkersereg (telt ház, húszezer néző magyar stadionban – de jó látvány volt).

A 6. percben pedig elég volt egy formás akció a bal szélen, Dzsudzsák-sarkazással színesítve, és máris talpra ugrott a húszezer magyar, az embernek pedig borsódzott a háta a hangorkánban.

Hát még, amikor a DVSC-ben nevelkedő „Dzsudzsi” 17 méterről a jobb alsóba lőtt. Sokat kapott az elmúlt fél évben a szurkolóktól, és inkább csak hideget, de nagyon megérdemelte, hogy a debreceni stadion első válogatott meccsén ő szerezze az első gólt! És ne feledkezzünk meg a gólpasszt jegyző Tőzsér Dánielről sem, akit az elmúlt években elfelejtettek a válogatottnál! Ne csak mindig a rosszat vegyük észre! Azt is mondhatjuk, Pintér Attila szavaival, hogy csak pozitívan (még ha néha nagyon nehéz is)!

Persze vakok azért nem vagyunk. Láttuk, ahogy a második félidő elején háromszor is faképnél hagyták a dánok Varga Józsefet (nem csak ő tehetett róla, kettő az egyben is vezették rá a labdát), az egyik akcióból gól is lett. Láttuk a középpályán Szakály Péter sokszor súlytalan játékát, azt, hogy ritkán tudtuk megjátszani a támadóinkat. Illetve azt, hogy amikor a dánok képesek voltak ritmust váltani és felpörgetni a játékot, akkor átjáróháznak tűnt a védelmünk.

Ezek tények, ahogy az is, hogy ez a dán csapat jobb a miénknél. De tény az is, hogy most tényleg küzdöttek a srácok (tudom, profi labdarúgóktól ez a minimum, ám nálunk sokszor még ez a minimum is hiányzik). A dán egyenlítő gól után sem estünk össze, Koman Vladimir centerezése és Varga Roland fejes gólja például igazi mestermunka volt.

Még akkor is, ha nem sokra rá egy újabb védelmi megingást kihasználtak az északiak, és ha a hajrában Schöne kapura ívelésénél a léc nem hárít, vagy a legvégén Rasmussen nem marad le Schöne beadásáról, akkor valószínűleg ki is kapunk.

Ennek ellenére volt futball, és nemcsak a dánok fociztak ezen az estén, hanem mi is. Márpedig a nagyérdemű ezért látogatott ki a Nagyerdőbe. Örömujjongásra persze nincs okunk, az Eb-selejtezőkön ennél több kell, mert ahogy azt a kapitány is elismerte a meccs után, a 60. percre erőben elfogytunk. De figyelembe véve, hogy hat újoncot avattunk (Gulácsi Péter, Lang Ádám, Korhut Mihály, a gólt is szerző Varga Roland, Kalmár Zsolt, Szabó János), és ez volt a második meccse a Pintér-csapatnak, van remény a jobb folytatásra.

Tudjuk, ígéretekkel és reménykedéssel tele a padlás, de néhány éve a nyugat-európai színvonalú stadion is csak álom volt, talán egyszer a „fapados” futballunkat is le tudjuk cserélni.

VÁLOGATOTT FELKÉSZÜLÉSI MÉRKŐZÉS
MAGYARORSZÁG–DÁNIA 2–2 – szöveges tudósítás ITT!
Debrecen, Nagyerdei Stadion, 20 000 néző
Magyarország: Gulácsi – Varga J., Lipták (Juhász, 57.), Lang, Korhut (Szabó J., 57.) – Pátkai (Kalmár, a szünetben), Tőzsér – Gyurcsó (Koman, a szünetben), Szakály P. (Varga R., a szünetben), Dzsudzsák – Rudolf (Nikolics, 67.)
Dánia: Andersen – Ahlmann, Agger, Kjaer (Würtz, a szünetben), L. Jacobsen – Kvist (Schöne, a szünetben) – Kusk (Rasmussen, a szünetben), Krohn-Dehli (Kahlenberg, 79.), J. Poulsen (Bjelland, a szünetben), C. Eriksen – Braithwaite
G: Dzsudzsák (25.), Varga R. (69.), ill. C. Eriksen (56.), Schöne (72.)