Válogatott: a védekezés nagyjából rendben van, a támadójáték értékelhetetlen

KIEGYENLÍTETT STATISZTIKÁK – EZ A MI SZINTÜNK

Kezdjük először is azzal, hogy ez a B-ligás csoport egy az egyben a mi szintünk. Ettől persze még alakulhat úgy, hogy az utolsó helyen zárunk, de ha a legerősebb csapattal tudnánk szerepelni, az 1. hely sem lenne elképzelhetetlen. Ebben a csoportban nincsenek olyan, a mi szintünkhöz képest jóval előrébb járó csapatok, mint az előző kiírásban, amikor Németországban 5–0-ra, Hollandiában 4–0-ra kaptunk ki. Itt ilyen nagy különbségű vereségektől nem kell tartanunk.

A kiegyensúlyozottságot mutatja, hogy mindkét ellenfelünknél, ha nem is nagy különbséggel, többet birtokoltuk a labdát, és a két meccsen összesen nagyjából ugyanannyi, sőt kicsivel több támadást vezettünk, mint ahány támadása az ellenfeleknek volt a mieinkkel szemben. Ami a futásmennyiséget illeti, szinte méterre ugyanannyit teljesítettek a magyar játékosok, mint az ukránok és az északírek (az ukránok 600 méterrel többet, az északírek 300 méterrel kevesebbet). Ugyanannyi lövéssel próbálkoztunk, mint az északírek (10-10), viszont az ukránoknál öttel többször lőttünk/fejeltünk kapura. A megnyert párharcok számában az ukránokkal szemben minimálisan alulmaradtunk, az északíreknél viszont jobban teljesítettünk (47–41), ám mindkét meccsen többször értünk labdába az ellenfél tizenhatosán belül, mint aktuális riválisunk a mi kapunk előtt.

A statisztikák tehát mindkét meccsnél azt mutatják, alapvetően hasonló játékerőt képviselő csapatok csatáját láthattuk.

GYENGE HELYZETKIHASZNÁLÁS, SALLAI ÉS VARGA HIÁNYA, HATÁSTALAN SZÉLSŐJÁTÉK, EREDMÉNYTELEN SZABADRÚGÁSOK ÉS SZÖGLETEK – PROBLÉMÁK A TÁMADÓJÁTÉKBAN

Persze, adja magát a kérdés, ha ennyire kiegyensúlyozott képet mutatnak a statisztikák, és több mutatóban is sikerült ellenfeleink fölé kerekedni, akkor miért van két meccs után csak egy pontunk, és vajon miért nem tudtunk egyetlen gólt sem szerezni. A válasz alapvetően a támadójátékunk hatástalanságában keresendő. Eleve ritkán tudtuk megcélozni a kaput, bár így is több, kaput eltaláló kísérletünk volt, mint az ukránoknak (4–3), másrészről viszont a helyzetek minősége alapján az ukránok ellen két gól lett volna elvárható a mieinktől, és egy az északírek ellen is (az első meccsen 2.03, a másodikon 0.95 volt a mieink xG-mutatója).

Nem sorjáztak a magyar helyzetek, de éppen ezért az olyan lehetőséget, amilyen Bolla Bendegúzé volt pénteken a 19. percben, amikor öt méterről a kapu fölé lőtt, kötelezően gólra kell váltani az ilyen kiélezett, kevés helyzetet hozó meccseken ahhoz, hogy gólt és pontokat szerezhessünk. Az ukránok elleni mérkőzésről említhetjük még Tóth Milán lehetőségét, amikor az 55. percben szemből, 13 méterről erőtlenül a kapus kezébe emelte a labdát. Hétfőn a 70. percben Bárány Donát négy lépésről fejelt az északír kapu fölé, a 90. percben pedig Tóth Alex lőtt 13-ról, középről laposan a kapus keze közé. Ezeknek a kimaradt helyzeteknek pedig ára van, Ukrajna ellen minimum egy, hétfőn két pont ment el rajtuk.

A magyar válogatottnak a korábbi, sikeres időszakaiban éppen az volt az erénye, hogy „felüllőtte” a várható xG-mutatóját, tehát olyan helyzetekből is gólt tudott szerezni, amelyeknél ez nem volt várható. Tipikusan ilyen volt a németek elleni, 2022. szeptemberi Nemzetek Ligája-meccs, amelyet 0.6-os xG mellett nyertünk meg 1–0-ra, amikor Szalai Ádám egyáltalán nem elvárható módon, egy szöglet után a kapunak háttal állva, sarokkal szerzett győztes gólt. 2023-ban pedig 0.86-os xG-re szereztünk két gólt a szerbek elleni hazai Eb-selejtezőn, akkor Sallai Roland 20 méteres bombagólja tartozott a nem éppen elvárható kategóriába.

Az a mérkőzés azért is érdemel említést, mert a másik gólunkat pedig Varga Barnabás szerezte, akire az NL első négy fordulójában Sallaihoz hasonlóan nem számíthat Marco Rossi szövetségi kapitány. Márpedig, ha az északírek ellen az AEK-ben ebben az idényben kilenc tétmeccs után nyolc gólnál tartó Varga fejelt volna négy méterről Bárány helyett, vagy Bolla helyzeténél inkább a válogatottban 15 gólnál tartó Sallai vehette volna célba a kaput az ukránok ellen, lehet, hogy teljesen más képet festene most a csoportunk állása két forduló után. Persze, a „ha” nem futballozik, a tények pedig azt mutatják, jelenleg nem tudjuk megoldani a Sallai, Varga kettős pótlását, ami azért is nagy probléma, mert említettek a következő két találkozón sem lesznek bevethetők.

Az eredménytelen helyzetkihasználás mellett a támadójátékot illetően még szót érdemel a hatékony szélsőjáték hiánya. Belfastban 17 beadással próbálkoztak a mieink, amiből csak három jutott el a címzetthez. Ez nagyban közrejátszott abban, hogy csak tíz lövésünk/fejesünk volt a meccsen, és csak egy ment kapura. A sikeresebb időszakainkban éppen az működött, hogy a szélen az ellenfelek mögé tudtunk kerülni, illetve meg tudtuk találni pontos labdákkal a középen érkező csatárt, korábban Szalai Ádámot, később Varga Barnabást.

Továbbá, amit még említsünk meg: a szögletek és a szabadrúgások utáni pontatlanságunk. Korábban az ilyen helyzetekből kialakuló lövések, fejesek jelentették még az egyik nagy fegyverét a válogatottnak, most viszont ott tartunk, hogy a két meccsen összesen elvégzett 41 szabadrúgásunkból egyszer sem tudtunk említést érdemlő, közvetlen gólhelyzetet kialakítani. A szögleteknél már az is probléma, hogy mivel nem tudjuk igazán nyomás alá helyezni az ellenfelet, meglehetősen ritkán jutunk el egyáltalán szögletig, de a két mérkőzésen elvégzett hat szögletünk közül egynél alakult ki közvetlen helyzet, amikor egy csúsztatást követően Bárány fölé fejelt. Ebben nyilván megvan a maga felelőssége a szabadrúgások és szögletek első számú elvégzőjének, Szoboszlai Dominiknak is, ahogy persze a labdákra érkező társaknak is. Szoboszlai ezúttal is mindkét meccsen sokat vállalt, de a két mérkőzésen a 16 beadásából csak öt volt pontos, viszont még így is az ő passzai nyomán alakult ki a legtöbb lövőhelyzet; összesen hat gólhelyzetet teremtő kulcspassza volt.

EGYSZER ELALUDTUNK, DE NEM A VÉDELEM MIATT VAN CSAK EGY PONTUNK

Ami a védelmet illeti, azt kell leszögezzük, hogy alapvetően állja a sarat a hátsó alakzatunk. Két meccsen 19 lövésig/fejesig jutottak el az ellenfelek, ebből a tizenhatoson belül az ukránok hatszor, az északírek ötször próbálkozhattak. Ezek nem mondhatók magas számoknak, mint ahogy a két meccsen kapott egy gól sem. Az tény, hogy az ukránok góljánál eltolódott a védelmünk, így Danilo Szikan senkitől sem zavartatva fejelhetett a kapuba. Egyébként viszont működtek a kisegítések vagy éppen Tóth Balázs tudott hárítani, aki a két összecsapáson összesen nyolc védést mutatott be (ötöt az ukránok ellen, hármat az északírek ellen). Tekintve, hogy a Bolla, Orbán, Csinger, Kerkez összetételű négyes a Nemzetek Ligájára állt össze, korábban sosem játszottak így együtt, a védőmunkával – az ukránok elleni nagy hibát leszámítva – elégedett lehet a szövetségi kapitány.

Az előrelépéshez viszont szükség lenne ahhoz, hogy a védők is hatékonyabban vegyék ki részüket a támadójátékból. A belső védőkre a szögleteknél, a szabadrúgásoknál, a támadó fejeseknél lenne nagy szükség, a szélső védőknek pedig a támadásépítést kellene hatékonyabban segíteniük. Az ugyanis nagyon kevés a Liverpoolban alapembernek számító Kerkez Milostól, hogy a két meccsen nyolc szélről középre játszott labdájából összesen csak kettő volt pontos (az északírek ellen kettőből egy sem), és az összes hosszú labdájának, indítási kísérletének is több mint a fele pontatlan volt (kilenc kísérletből csak négy ment jó helyre). A jobb oldalról Bollának (akit az északírek ellen sérülés miatt már az első félidőben le kellett cserélni) és Osváth Attilának együtt a két meccsen hat beadása volt, amikből három volt pontos, viszont Bolla az ukránok ellen négy lövőhelyzet kialakításában is szerepet játszott a passzaival, miközben Kerkez két meccs alatt csak egy ilyen passzt jegyzett.

Statisztikák forrása: uefa.com, flashscore.com
Zárójelben az ellenfél mutatói szerepelnek.

NEMZETEK LIGÁJA
B-LIGA
2. CSOPORT, 1. FORDULÓ
MAGYARORSZÁG–UKRAJNA 0–1 (0–1)
Budapest, Puskás Aréna, 56 799 néző. Vezette: Jarred Gillett (Neil Davies, Nick Greenhalgh) – angolok
MAGYARORSZÁG: Tóth B. – Bolla B., Orbán, Csinger (Szűcs T., 84.), Kerkez – Csongvai (Tóth R., 66.), Schäfer, Vitális (Tóth M., a szünetben) – Redzic (Jurek, 62.), Szoboszlai, Lukács D. (Bárány, a szünetben). Szövetségi kapitány: Marco Rossi
UKRAJNA: Riznik – Krupszkij (Bondar, 59.), Zabarnij, Matvijenko, Mikolenko – Ocseretyko, Brazsko (Nazarina, a szünetben), Szudakov (Drambajev, 90+1.) – Cihankov, Szikan (Krasznopir, 66.), Vanat (Nazarenko, 59.). Szövetségi kapitány: Andrea Maldera
Gólszerző: Szikan (42.)
Sárga lap: Schäfer (5.), Bárány (82.), Szoboszlai (90+3.), Kerkez (90+4.), ill. Brazsko (21.), Krupszkij (49.), Cihankov (90+4.), Matvijenko (90+4.)
Kiállítva: Nazarenko (90+2.)

2. FORDULÓ
ÉSZAK-ÍRORSZÁG–MAGYARORSZÁG 0–0
Belfast, Windsor Park, 18 082 néző. Vezette: Ricardo de Burgos (Iker De Francisco, Iván Masso Granado) – spanyolok
ÉSZAK-ÍRORSZÁG: P. Charles – Hume, Atcheson, McConville, C. Brown – Galbraith, S. Charles, Devenny – Kelly (D. Charles, 70.), Donley (Spencer, 70.), Price (Magennis, 88.). Szövetségi kapitány: Michael O’Neill
MAGYARORSZÁG: Tóth B. – Bolla B. (Osváth, 34.), Orbán, Csinger, Kerkez – Schäfer, Szűcs T. (Tóth A., 55.), Csongvai (Vitális, 76.) – Jurek (Bárány, 55.), Szoboszlai – Lukács D. (Tóth M., 76.). Szövetségi kapitány: Marco Rossi
Sárga lap: Galbraith (16.), Price (31.), Donley (45+2.), Michael O’Neill szövetségi kapitány (45+2.), S. Charles (77.), ill. Csongvai (42.), Orbán (45+6.)

KÖVETKEZIK
3. forduló. Október 2., péntek
20.45: Magyarország–Grúzia
4. forduló. Október 5., hétfő
20.45: Ukrajna–Magyarország