Varga-betű – Deák Zsigmond publicisztikája

Vannak az embernek kedvenc helyei, települései, ahová megfakult, mégis csodás gyermekkori emlékei vagy egyéb kellemes élményei kötik. Nekem viszont van egy olyan kedvenc községem, ahol még sosem jártam életemben: Szentpéterfa. A főképp horvát nemzetiségűek lakta határszéli, Vas megyei falucskáról ódákat mesélt nekem és mindenki másnak két egykori egyetemi évfolyamtársam, Bandi és Boban (alias Temmel András és Jáhni Tamás), valamint két remek Nemzeti Sport-os kollégám, L. Pap István vezető szerkesztő és Skrapits László vezető olvasószerkesztő egyaránt. Odaadásom tovább nőtt, amikor megtudtam, több mint egy évszázada a soproni népszavazáshoz kapcsolódóan, Magyarország melletti bátor kiállása és ragaszkodása miatt Szentpéterfa megkapta a Communitas Fidelissima, vagyis a leghűségesebb község címet. S amikor kiderült, hogy a jelenlegi legjobb magyar futballcenter, Varga Barnabás szintén odavalósi, lelki szemeim előtt angyali fénnyel körbevéve megjelent a címerben is látható, XV. századi eredetű helyi kis templom és a Pinka patak partja, ahol, hangsúlyozom, sosem jártam. Jobban belegondolva, ha létezik bakancslistás hely, ahová még egyszer az életben szeretnék eljutni, az nem a Seychelle-szigetek, a Grand Canyon vagy a Kilimandzsáró csúcsa, hanem Szentpéterfa.

Amíg ez megvalósul, beszéljünk a már említett leghíresebb helyiről – Geosits István római katolikus plébános és Biblia-fordító, valamint Subits Lajos labdarúgó, edző mellett –, Varga Barnabásról, már csak azért is, mert most eleve mindenki róla beszél. Egészen pontosan a hűlt helyéről a válogatott támadósorának tengelyében, mivel sárga lapos eltiltása miatt egy hét múlva hiányzik majd az örmények elleni, kulcsfontosságúvá emelkedő világbajnoki selejtezőről. Úgy is fogalmazhatunk, a magyar labdarúgás, sőt a magyar sport egyik állandó központi témáját Szoboszlai Dominik mellett a Ferencváros középcsatára adja. Szobó kapcsán kollégám, Bobory Balázs nemrég kiváló publicisztikában (Epehányók viadala, 2025. 09. 25.) vágott rendet a Liverpool magyar sztárját teljesítményétől függetlenül gusztustalanul és permanensen savazó „internethuszárok” között. Ennél jobban nehezen lehetett volna megfogni az érzékeny témát, és szerencsére a józan többség hasonlóan gondolta. „Valahányszor olvasok Szoboszlai Dominikról, mindig könnybe lábad a szemem. Tényleg azt megnézve, hogy milyen játékosok közt játszik, mennyire elfogadják a társak (sőt!), mennyit foglalkozik vele az angol sajtó, elképesztő! A közösségi médiáról alkotott véleményével is maximálisan egyetértek” – írta Balázsnak egy kedves olvasó.

Varga Barnabásra valamivel kevesebben irigyek, mint Szoboszlai Dominikra, nyilván, mivel nem jutott olyan hamar annyira magasra. Ráadásul van az egyéniségében egy olyan rejtett tulajdonság, amivel azokat is rabul ejti, akik kevésbé konyítanak a focihoz. Családom nőtagjai például odavannak érte, amikor a tavalyi, skótok elleni emlékezetes Európa-bajnoki csoportmeccsen súlyos arcsérülést szenvedett, a feleségem és a lányaim arca a vér helyett a könnytől volt maszatos. S nem azért vannak oda érte, mert esetleg mindig ő játszik a legjobban (bár sokszor így történik), hanem mert minden manír távol áll tőle, viszont lerí róla az őszinte és mély elhivatottság, akarat, küzdőszellem, avagy ha kell, átmegy a falon is. A jelek szerint a nejem ezeket a karaktereket bírja, mert a másik kedvence Fiola Attila… Mondjuk, engem is úgy enged el a szokásos kispályás bajnokijainkra, hogy „ne sérülj meg és ne vesszél össze senkivel!”

Helyben vagyunk, vagyis visszatértünk Vargához, hiszen ő a pályán gyakorlatilag mindennel és mindenkivel képes összeveszni a szögletzászlótól a kapufáig, elsősorban természetesen a játékvezetővel. A legutóbbi tökéletes példa erre a portugálok elleni budapesti vb-selejtező, ahol a dublinival ellentétben korrekt bírót kaptunk, mégis sikerült belőle „kiimádkoznia” egy sárga lapot reklamálásért. Ráadásul nem érte őt semmiféle előzetes inzultus, mint Sallai Rolandot az írekkel szemben (persze ettől még nem kell törleszteni), épp a tőle teljesen független büntető esetét vizsgálta a VAR. Van okos sárga, mondjuk, amivel meg tudjuk állítani a rivális ígéretesnek induló támadását, van olyan, ami magától jön a küzdelem hevében, akár jogtalanul is, és van buta. Hát ez utóbbi volt. Mivel hasonlót már kapott eleget klubcsapatában, a Ferencvárosban is, egészen komolyan gondolom, szüksége lenne akár szakmai, pszichológusi segítségre, amolyan indulatkezelési terápiára. Ha nyitott kapukat döngetek, és kap már ilyesmit, akkor elnézést, és várjuk a pozitív hatását, mert egyelőre a negatívum, az eltiltás miatti hiánya az erősebb. Szokták mondani, hogy nincs pótolhatatlan játékos, ám Varga Barnabás a válogatottban majdhogynem az, annyira kevés a hozzá hasonló kvalitású futballista a posztján. Nem véletlenül fejtjük azóta az össznemzeti rejtvényt, kivel és hogyan pótolja őt Marco Rossi szövetségi kapitány. Akár taktikai változtatás is előkerülhet, a lényeg mégis az, a keret egyik legjobbjának tisztában kell lennie azzal, hogy felelőtlensége miatt csapata hátrányt szenved el.

Lehet, hogy a remek csatár fejben nincs mindig ott, fejjel annál inkább! Ha már a portugálok elleni mérkőzést említettük, érdemes felidézni Varga két remekbe szabott bólintását, amelyekkel megmutatta, hogy – merjük kimondani – ebben a műfajban világszintű teljesítményre képes. Ezt legutóbb csütörtök este is bizonyította, hiszen látványos felhőfejessel szerezte meg a Fradi győzelmet jelentő találatát a Genk elleni idegenbeli mérkőzésen az Európa-liga alapszakaszában. Mellé kihagyott egy tizenegyest és kapott egy sárgát – legalább nem reklamálásért. Mindenesetre jelezte, hogy ő sem robot, többeknek pedig eszébe jutott egy korszakalkotó szabályváltoztatási javaslat az érdekében: a tizenegyest ne csak rúgni, fejelni is lehessen… A zöld-fehéreknél természetesen szintén ő az első számú center, noha ott talán több lehetőség, variáció adódik a pótlására. Robbie Keane edző mindenesetre az úgynevezett magyarszabályt többször kritizálva a Plzen elleni első El-mérkőzés után úgy fogalmazott, hogy hazai kulcsemberei, Varga Barnabás és Tóth Alex egyszerűen „kipurcannak”, mire eljutnak a világbajnokságra a válogatottal. Erre mondom azt, hogy bár ott tartanánk…! Ráadásul e két labdarúgó nem azért játszik a csapatban, mert magyar, hanem azért, mert egyértelműen jobb, mint a poszttársa.

Az október 25-én már 31 éves főhősünk mindenesetre nevéhez „méltóan” több vargabetűt, azaz kitérőt tett már pályafutása során. (A kifejezés eredete valószínűleg a bőr kikészítéséhez kapcsolódik: a varga-csizmadia a bőrre rajzolt betűhöz vagy kacskaringós vonalakhoz hasonlító mintázatokat vágta ki a lábbeli elemeihez.) A mi Vargánk vargabetűje egyrészt kacskaringós pályafutására utal – Lurkó UFC, Illés Akadémia, SV Eberau, Mattersburg II, Mattersburg, Lafnitz, Gyirmót, Paks, Ferencváros útvonalat járt be –, másrészt hitem szerint neve kezdőbetűjére: V, azaz Viktória! Nála ugyanis kevesen akarják jobban a győzelmet, s kevesen tesznek érte többet. Ha az említett „buta” sárgák el-, a gólok pedig megmaradnak, Varga Barnabás még több ember szívébe lopja be magát, s nem csak Szentpéterfa lesz büszke rá.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!