Logikus, de még nem jó – Deák Zsigmond jegyzete

Miközben már javában zakatol az NB I, még két vasat tartunk a tűzben a nemzetközi porondon (s egy biztosan tovább izzik az alapszakasz során is, csak az a kérdés, a Bajnokok Ligájában vagy az Európa-ligában), és figyeljük a mieinket a külföldi bajnokságokban – legutóbb a Liverpool őrült newcastle-i vendégjátékán egyszerre két honfitársunkat –, hajlamosak voltunk megfeledkezni a labdarúgó-válogatottról. Pedig jövő szombaton Dublinban az írek ellen számunkra is elkezdődik a világbajnoki selejtezősorozat, s nagyon szeretnénk hinni, hogy a végén kerek negyven szűk esztendő után újra vb-n láthatjuk a koronás címeres meggypiros mez (és fehér váltótársa) viselőit. Ennek jegyében hirdetett keretet kedden Marco Rossi szövetségi kapitány, aki jó szokásához híven nem „home office” követi a magyar futballt, hanem ott van a hazai stadionokban, jómagam legutóbb Győrben találkoztam vele. Természetesen nem az a fontos, hogy találkozunk-e vagy sem, hanem hogy mit lát a gyepen a szakvezető, és ennek alapján milyen változást, változtatást lát jónak a kulcsfontosságú tétmérkőzések előtt.

Nos, annak alapján, hogy most négy légiós kikerült a keretből, s négy újonc bekerült az NB I-ből, úgy néz ki, egyre jobban tetszenek neki az itthon tapasztaltak. Persze, mondhatnánk, hogy ha nem csak Szoboszlai Dominik és Kerkez Milos játszaná végig az angol bajnokikat, mint most hétfőn, ha nem csak Sallai Roland, Mocsi Attila és Szalai Attila állna helyt Törökországban, ha a német pontvadászatban Schäfer Andráson, Willi Orbánon és Dárdai Bencén, a franciában pedig Loic Negón kívül más is kapna esélyt, s élne vele, könnyebb lenne Rossi mester dolga. A légiósélet eleve nem fenékig tejfel, ezt mutatja most Balogh Botond (Parma), Nikitscher Tamás (Valladolid), Csoboth Kevin (St. Gallen) és Gazdag Dániel (Columbus Crew) hasonló vagy különböző okok miatti távolmaradása. S mondjuk ki, jogos távolmaradása, hiszen egyikük sem jelenleg éli pályafutása legszebb időszakát, miközben korábban voltak szép epizódjaik a nemzeti csapatban (ki ne emlékezne Csoboth skótok vagy Gazdag angolok elleni góljára?), de nem tudtak törzsgárdistává válni.

Helyettük  jön Ötvös Bence a Ferencvárosból, Lukács Dániel a Puskás Akadémiából, Tóth Barna a Paksból és Molnár Rajmund az MTK-ból. Csak az utóbbi mondható ifjú titánnak, az előbbiek már 27, 29 és 30 évesek, viszont sorozatban jól játszanak, s mivel a kor nem érdem, csak állapot, bizalmat kaptak Rossitól. Ha őszinték akarunk lenni, legfeljebb Ötvös kerülhet be a kezdők közé, aki rövid idő alatt lett a Fradi egyik kulcsembere, olyannyira, hogy sérülése után omlott össze csapata a BL-selejtező rájátszásában a Qarabag ellen. Akárhogy is, a kapitány méltónak tartja őket a válogatottságra az NB I-ből érkezve, ami logikus döntés, ám kizárólag akkor lesz jó és örömteli, ha nemzetközi szinten is megoldják a nekik szánt rész- vagy egész feladatokat. Ne feledjük, az írek elleni jövő szombati rajt minden szakmai érv és Rossi szerint is fontosabb, mint közvetlenül utána a külön klasszist képviselő portugálok fogadása.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!