Az 1948. szeptember 21-én Budapesten született Müller Sándor pályafutását a III. kerületi TVE-nél kezdte, ahonnan 1968-ban szerződött a Vasashoz, melyet 12 évig szolgált, ezalatt Közép-európai Kupát és Magyar Kupát nyert, illetve tagja volt az angyalföldiek máig utolsó NB I-es bajnokcsapatának az 1976–1977-es idényben.
Müller 1980-ban Fazekas Lászlóval együtt igazolt a belga Royal Antwerphez, de egy év után váltott, és két idényen keresztül erősítette a spanyol Alicantét, amelytől viszont fizetési gondok miatt távozott s egy évre visszatért a Vasashoz, majd 1984-től az alsóbb osztályú osztrák FC Leopoldstadtnál vezetett le.
A 17-szeres magyar válogatott középpályás részt vett az 1982-es spanyolországi világbajnokságon és részese volt a Salvador elleni történelmi 10–1-es magyar győzelemnek, amely a labdarúgó-világbajnokságok történetének legnagyobb különbségű győzelmének számít (az 1954-es Magyarország–Dél-Korea 9:0 és az 1974-es Jugoszlávia–Zaire 9–0 találkozók mellett).
Müller Sándor az elmúlt években cukorbetegséggel és érszűkülettel küzdött. Lapunk úgy tudja, Müller Sándor április 2-ről 3-ra virradó éjjel lett rosszul, összeesett és megállt a szíve, felesége és a kiérkező mentősök is próbálták újraéleszteni, de az életét már nem tudták megmenteni.
