A magyar válogatott Eb-riválisai közül a németek piaci értéke más dimenzió

Nehéz eldönteni – elsőre, de még másodjára is… – az Európa-bajnokság csoportkörének sorsolása után, hogy szerencséje volt-e a magyar válogatottnak vagy sem. Az első kalaposok közül mindenki óriás, a mindenkori házigazda pedig pláne külön kategória, az elmúlt időszak eredménysora alapján azonban Németország sem tűnt hirtelen legyőzhetetlennek. Melléje sorsolták a nagy tornákon rendre a radarszint alatt maradó, de a legnagyobbakat is megmarni képes Svájcot, valamint az egyéni szinten talán kevésbé pallérozott, de csapatként a megalkuvást nem ismerő skótokat.

Ezúttal a Football Benchmark pénzügyi platformját hívtuk segítségül, hogy górcső alá vegyük a Marco Rossi vezette magyar válogatott leendő csoportellenfeleit.

NÉMETORSZÁG

Nem kell külön magyarázatot fűzni ahhoz, hogy a négyszeres világbajnok és háromszoros Európa-bajnok hazai környezetben abszolút esélyes a csoportelsőségre, amit az sem igen ingat meg, hogy legutóbb a Nemzetek Ligájában Lipcsében Magyarország legyőzte 1–0-ra. Ha megnézzük a legtöbbre taksált tizenegy német játékos piaci értékét, azt látjuk, hogy többet érnek, mint a három csoportellenfélé együttesen! A piaci értékek persze ingadoznak, de a jelenlegi helyzet alapján a top tizenegy német válogatott 754 millió eurót ér, és ha velük szembe állítjuk a legdrágább magyar, svájci és skót tizenegyet, azaz összesen harminchárom játékost, akkor is csak 700.5 millió eurót kapunk. A legértékesebb német spíler, a Bayern München 21 éves támadó középpályása, Jamal Musiala egymaga (135.8 millió euró) majdnem annyit ér, mint a tizenegy magyar játékos (166.2), hozzávéve a második legértékesebb Florian Wirtzet (112.7) már többet érnek a skót tizenegynél (233.5), és ha csatlakozik melléjük Kai Havertz is (70.8), akkor már a svájciak (300.8) is alulmaradnak.

Itt kell megjegyezni, hogy sem Florian Wirtz, sem Kai Havertz nem fér be a posztok szerinti legértékesebb csapatba, mert pechjükre Jamal Musialához hasonlóan támadó középpályások. Hasonló ok miatt marad ki a poszt szerinti csapatból Serge Gnabry, aki ugyan a hatodik legértékesebb német játékos (60.6), csakhogy Leroy Sané kiszorítja a jobb szélről ötödikként (70.4), míg a tizenegyet záró Julian Brandt (41.2) szintén Musiala áldozata. Így négy olyan játékos kerülhet be a poszt szerinti csapatba, akik nem tartoznak a legértékesebbek közé, de nekünk legyen mondva, hogy Timo Wernerrel (30.4), Leon Goretzkával (36.4), Antonio Rüdigerrel (36.5) és Benjamin Henrichsszel (21.9) gyengébb lenne a német válogatott.

Az elmúlt két FIFA-játéknapon ráadásul tizenkét olyan játékos is pályára lépett a német csapatban, aki nem tartozik a közvetlen elitbe a piaci értékét tekintve, és mivel Toni Kroos szerződése lejár a nyáron a Real Madridnál, őt a FB rendszere nullával számolja, a fennmaradó „peremtizenegy” (Raum 41.4, Tah 28.1, Gündogan 27.3, Füllkrug 26, Andrich 21.8, Führich 19.9, Undav 16.4, Gross 12.6, Anton 10.8, Thomas Müller 10.6, Mittelstädt 4.3) 219.2 millió euróval viszont így is értékesebb a magyarnál, és megközelíti a skótot!

Ugyanakkor jelzésértékű a FB azon statisztikája, amely a játékosok piaci értékének alakulását méri. Tavaly év vége óta Florian Wirtz értéke nőtt a legtöbbet (9.56 millió eurót, köszönhetően elsősorban a Leverkusen szenzációs idényének), azonban a top tizenegyből rajta kívül csak David Raum (1.29) és Julian Brandt (1.14) könyvelhetett el minimális növekedést; Joshua Kimmich stagnált, a többiek viszont mind veszítettek a korábbi számaikból.

SVÁJC

Ha egy házzal odébb megyünk, a svájciaknál egy fokkal jobb a helyzet, a tizenegy játékosból ugyanis hatan (Denis Zakaria 4.2, Gregor Kobel 3.93, Fabian Schär 2.85, Fabian Rieder 2.37, Granit Xhaka 1.02, Zeki Amdouni 0.47 millió euróval) növelték az értéküket az elmúlt időszakban, jóllehet kiugró javulás egyiküknél sem mérhető. A svájci válogatottnál talán a legérdekesebb jelenség az, hogy Murat Yakin szövetségi kapitány még véletlenül sem a FB piaci értékelését veszi alapul, amikor elkezdi összeállítani a csapatot. Gregor Kobel nem egyszerűen kiemelkedik a kapusok közül a maga 46.2 millió eurós értékével, hanem az összes svájci játékost figyelembe véve a második legértékesebb, és ugyan most megfázással küszködik, ám a kapitánynál akkor sem igazán kap szerepet, ha egészséges. Yann Sommer (8.5 millió euró) az első számú kapus, aki ugyan megsérült Dánia ellen, de egyrészt piaci értékét tekintve a Monaco légiósa, Philipp Köhn (11.8) is megelőzi, másrészt Yvon Mvogo (3.6) pótolja rendszeresen (most is a Lorient kapusa vette át a helyét Dánia, majd Írország ellen), akit pedig Jonas Omlin (7) – aki egyébként a cseréje – és Pascal Loretz (3.9) előz meg a vonatkozó listán.

Találunk igazi klasszist a svájci mezőnyjátékosok között a Manchester Cityben alapembernek számító Manuel Akanji személyében. Természetesen a hátvéd a legértékesebb svájci játékos (48 millió euró), és ugyan a többiek nem érnek fel hozzá, de ami igazán erősnek mutatja ezt a válogatottat, hogy a rangsorban őt követő tíz mezőnyjátékos tízmillió euró feletti értékű, hatan pedig a húszmilliós küszöböt is átlépik, tehát nincs akkora űr, amekkora például a magyar csapatban tátong Szoboszlai Dominik és a többiek között. Arról nem is beszélve, hogy a legjobb svájci játékosok az öt nagy európai bajnokság topcsapataiban játszanak meghatározó szerepet, és legfeljebb az ehhez a nívóhoz mérten kevésbé hosszú kispad jelenthet hátrányt az alpesi válogatottnak.

SKÓCIA

A skótok csak „egy Akanjival” gyengébbek a svájciaknál, és ha azt vesszük alapul, hogy két kiválóságuk is – Andrew Robertson és Scott McTominay – 30 plusz milliós játékos, mert súrolják a klasszis határát, máris behozták a lemaradást. Merthogy mögöttük szintén kompakt csapat sorakozik fel. Itt sincs űr a legjobbak és a zongoracipelők között, hiszen négyen is húszmillió euró feletti értékűek, további öt játékos értéke pedig meghaladja a tízmillió eurót.

Kérdés, hova soroljuk John McGinnt, aki az elmúlt években olyan erényeket villantott fel, amelyeknek köszönhetően – elsősorban a skót sajtó képviselői – az említett két csapattárs szintjére emelték, a FB értékelőrend­szerében pedig már kétszer átlépte a bűvös harmincmillió eurós értéket (2021 végén, illetve tavaly nyáron). Most is azon játékosok közé tartozik, akik növelni tudták az elmúlt időszakban a piaci értéküket (1.85 millió euró plusz az előző év végéhez képest), ami nem csoda, a középpályás ugyanis most futja a legjobb idényét az Aston Villában, amióta 2018-ban a birminghamiekhez szerződött.

Az más kérdés, hogy Steve Clarke csapata van messze a legrosszabb passz­ban Eb-ellenfeleink közül: a skótok márciusban kikaptak Hollandiától (0–4), majd odahaza Észak-Írországtól (0–1), az utóbbi hét fellépésükön öt vereség és két döntetlen a mérlegük.

Magyarország: Szoboszlai Dominik az abszolút uralkodó

A Football Benchmark által pusztán a játékosok piaci értéke alapján összeállított magyar válogatott nem rengeti meg a Marco Rossi által megálmodott kezdőcsapatot, ám akadnának érdekes változások, ha pusztán a pénzügyekre, valamint a FB rendszerében foglalt pozíciókra bíznánk a nemzeti tizenegy összeállítását. A kapusok sorrendje egyértelmű: a legértékesebb Gulácsi Péter 4.3 millió euróval, megelőzve a ferencvárosi Dibusz Dénest (2.3 millió euró).

A jobb oldali szárnyvédő posztján Bolla Bendegúz ér a legtöbbet (3.1), őt jókora lemaradással Loic Nego (0.68) követi, Botka Endre (0.67) pedig épphogy lemarad francia származású posztriválisától. A magyar válogatott harmadik és negyedik legértékesebb játékosa Willi Orbán (14.1) és Szalai Attila (12.7), az ő helyük megkérdőjelezhetetlen a kezdőben. A harmadik helyen a belső védők között Dárdai Márton áll (2.4). A 67-szeres válogatott Lang Ádámot (0.62) megelőzi Szalai Gábor (0.83) és Mocsi Attila (0.83) is, így a pénzügyi oldalt tekintve mindössze hatodik számú belső védő. Balogh Botond (0.57) helyzete is érdekes, ő csupán nyolcadik a sorban, Spandler Csaba (0.59) előzi meg. Bal oldali szárnyvédőként a második legértékesebb magyar futballista rohamozna ebben a képzeletbeli kezdőben is, azonban Kerkez Milost (19.6) nem Nagy Zsolt követi, hiszen a Football Benchmark számításai szerint négyszázezer eurós értékénél többet ér Pászka Lóránd (0.76).

Egy sorral előrébb, a balszélsők között Vancsa Zalán a legértékesebb (1), aki után Schön Szabolcs (0.74) következik. A valóságban Callum Styles (2.7) és Schäfer András (2.6) is védekező középpályásként játszik, ám őket a FB rendszere középső középpályásként tartja számon – csakúgy, mint Szoboszlai Dominikot –, így a poszton Nagy Ádám (1.6) a legértékesebb Csongvai Áron (0.94) előtt. Ahogy az várható volt, Szoboszlai Dominik 81.2 millió euróval toronymagasan a legértékesebb magyar futballista, és a csoportellenfelekhez képest eltérést mutat, hogy nálunk egyetlen játékos húzza fel a csapat összértékét. Sallai Roland (12) helye sem kérdéses a csatár mögötti poszton, jobbszélsőként, első számú cseréje pedig a FB pénzügyi adatai szerint Gazdag Dániel (6.2) lehet. A támadó középpályások között ifjabb Lisztes Krisztián (5.4)  a legértékesebb, őt Kleinheisler László (0.99) követi.

Csatárposzton Varga Barnabás a válogatott legértékesebb játékosa (4.9), Ádám Martin (0.8) tekintélyes lemaradással a második.

A Football Benchmark azt is vizsgálja, hogy kinek milyen irányba változott a piaci értéke. Az elmúlt év vége óta a legnagyobb esést a hosszú sérülésből felépülő Gulácsi Péter szenvedte el – 2.3 millió eurót veszített az értékéből –, mellette Bolla Bendegúz fél, Szalai Attila egy, Kerkez Milos pedig több mint másfél millió eurós csökkenése is jelentős. Vannak pozitív példák is: Dibusz Dénesnek és Dárdai Mártonnak több mint háromszázezer euróval, Varga Barnabásnak, Vancsa Zalánnak és Nagy Ádámnak több mint félmillió euróval, Szoboszlai Dominiknak pedig majdnem egymillió euróval nőtt az értéke.

M. D.

KATONA András, a Football Benchmark kommunikációért, márkaépítésért és partneri kapcsolatokért felelős igazgatója: – Olyan statisztikai modell eredményei a Football Benchmark által közölt piaci értékek, amely valós transzferek elem­zésén alapul. A modell azt igyekszik megbecsülni, hogy a játékos játékjoga men­nyit ér az adott pillanatban, figyelembe véve többek között a pályán nyújtott teljesítményét (különös tekintettel az elmúlt egyéves periódusra), válogatottságainak számát, egyedi jellemzőit (életkor, poszt, szerződés hossza), valamint azt, hogy milyen színvonalú csapatban és bajnokságban játszik. Ezeken kívül fontos tényező az is, hogy jelenlegi klubja milyen pénzügyi helyzetben van, illetve hogy a felsorolt tényezők alapján várhatóan milyen klub vásárolná meg a játékost. Jelenleg csaknem tizenegyezer labdarúgó piaci értéke érhető el a Football Benchmark adatbázisában, amely lefedi a világ legrango­sabb bajnokságait. A legutóbbi frissítés február elején történt, figyelembe véve a téli átigazolási időszak mozgásait, valamint az addig lejátszott mérkőzéseket. Összehasonlítva a magyar válogatottat a nyári Eb-csoportellenfelekkel, szembetűnő, hogy a németeknek, skótoknak és svájciaknak mennyi­vel több játékosuk futballozik az öt nagy európai topligában. A sikeres Eb-szereplés azonban könnyen változ­tathat ezen, ha néhány fiatal alapembernek sikerül felhívnia magára a topklubok figyelmét. A magyar keretből jelenleg egyetlen játékos, Szoboszlai Dominik emelkedik ki igazán a piaci érték alapján (is). Ő ugyanakkor nemcsak a magyar válogatottból lóg ki „felfelé” ezen a téren, hanem egyike az Eb-n (várhatóan) részt vevő legértékesebb huszonöt játékosnak is. Ebben az elitben a csoportellenfeleink közül csak a németek büszkélkedhetnek saját játékosokkal (Jamal Musiala és Florian Wirtz személyében); a skótoknál és a svájciaknál most nincsen hasonlóan magas piaci értékű játékos.